Tényleg csak mítosz a kémiai újrahasznosítás?
Július közepén bombaként robbant a Guardianben a hír, hogy a Shell brit olajipari óriásvállalat visszalép a 2024 márciusában közzétett 2023-as fenntarthatósági jelentésében szereplő, igen ambiciózus kémiai-újrahasznosítási terveitől.
A Shell állítása szerint 2023-ban arra a következtetésre jutottak, hogy az a törekvésük, miszerint 2025-ig évente 1 millió tonna műanyaghulladékot alakítsanak át pirolízis olajjá, elérhetetlen. Az okok között szerepel a hulladék szűkössége és a szabályozás bizonytalansága.
A Shell természetesen továbbra is részt kíván venni a körforgásos gazdaság megteremtésében és fejlesztésében, ezért folytatják a pirolízisüzemekbe történő beruházásaikat mind a hollandiai Moerdijkben, mind Szingapúrban, bár ezek kisebb, 50 kilotonna/év kapacitásúak lesznek. A felsorolt két okon kívül a Shell nem közölt részleteket a „kivonulás okairól”, maga az információ pedig alig néhány sort tesz ki a 96 oldalas jelentésben. A döntés hátteréről egyelőre csak találgatni lehet.
Mi az a pirolízis olaj?
A pirolízis olaj szerves vegyületek, biomassza, műanyag, gumiabroncsok hőbontásából származó sötét, viszkózus folyadék, amelyet energiaforrásként vagy vegyipari alapanyagként használnak, és fontos megújuló alapanyagként, illetve energiaforrásként tekintenek rá.
Nem is óvja a környezetet?
A kémiai-újrahasznosítás körül azonban számos szabályozási bizonytalanság van. A kémiai újrahasznosítás még mindig vita tárgya. A környezetvédők és kutatók régóta vitatják ennek az újrahasznosítási módnak a megvalósíthatóságát és indokoltságát, sokan arra hivatkoznak, hogy a műanyagok hevítése/forralása során szennyező anyagok és mérgező anyagok szabadulnak fel, amelyek súlyosan károsak a környezetre.
Az ellenérvek között fontos az is, hogy a kémiai újrahasznosításon alapuló polimergyártás valójában nem jelent valódi szén-dioxid-megtakarítást a hagyományos polimer előállításához képest. Tény, hogy a műanyag pirolizálása során keletkező olaj súlya kevesebb, mint fele a folyamatba bevitt műanyaghulladék súlyának, bár nagyon tiszta, szelektált és homogén hulladék esetén a visszanyerési ráta akár 80 százalékos is lehet.
Problémaként említik azt is, hogy a pirolízisolaj önmagában nem használható, hanem feldolgozás előtt „szűz naphtha-val” kell keverni. Összességében a kémiai újrahasznosítással előállított repolimerek (rPET) előállítási költsége akár kétszerese is lehet a hagyományos polimerekénél, miközben a termék széndioxid lábnyoma, illetve annak mérete még bizonytalan. Az iparág becslései szerint pedig az így előállított repolimerek ára akár 2,5-3-szorosa is lehet a hagyományos polimerek árának.
Mi az a repolimer?
A repolimer/regranulátum olyan újrahasznosított műanyag, amelyet műanyaghulladékból mechanikai vagy kémiai úton újra feldolgoznak és átalakítanak a új polimerekké vagy regranulátomokká, amelyek felhasználhatók különféle műanyag termékek gyártásához.
A vállalatok nem akarnak lemaradni
A nagy vegyipari vállalatok mindenképpen be akarnak lépni az újrahasznosítási piacra, a 2025-ös és 2030-as kötelező újrahasznosítási aránycélok közeledtével a repolimer kereslet biztosan nőni fog, különösen azért, mert a kémiailag újrahasznosított műanyagból készült polimerek tulajdonságai és alkalmazhatósága megegyezik a hagyományos, úgynevezett. szűz polimerekével.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az esetekben, ahol a mechanikai újrahasznosítás megoldotta a molekula láncok degradációjának problémáját, mint például az rPET esetében, a „food-contact” granulátumok ára akár 30-60 százalékkal magasabb lehet, mint a szűz PET ára. Ugyanez nem igaz a mechanikai úton újrahasznosított poliolefinek árára, mivel az élelmiszeripari csomagolásban is használható regranulátumot mechanikai újrahasznosítással még nem sikerült nagyobb mennyiségben előállítani. Ezért is fontos a kémiai újrahasznosítás, amely biztosítaná az élelmiszer és gyógyszeripari felhasználáshoz szükséges repolimer/regranulátum minőséget.
Mit takar a poliolefin?
A poliolefin olyan műanyagok csoportja, amelyek olefinek (pl. etilén, propilén) polimerizációjával keletkeznek, leggyakoribb típusaik a polietilén és a polipropilén, széles körben alkalmazva a csomagolásban, autóiparban és egyéb ipari termékekben.
Bár 2021-2022-ben volt egy néhány hónapos időszak, amikor egyes mechanikailag újrahasznosított poliolefinek ára meghaladta a szűz poliolefinekét, ez inkább csak kivételes átmenet volt az eltérő árdinamika miatt. Jelenleg inkább a korábban is jellemző status quo az uralkodó, amikor az újrahasznosított poliolefinek ára a szűz polimerek árának 70-80 százaléka, mivel jellemzően alacsonyabb minőségű műanyag késztermékekben használják fel őket a költségek csökkentése érdekében.
Természetesen vannak, illetve lesznek olyan szabályozások, amelyek megemelhetik a mechanikai úton újrahasznosított poliolefinek árát. Ilyen például a műanyagadó, amelyet a tiszta szűz polimerből készült műanyag termékekre lehet alkalmazni. De a büntetés haszontalan, ha a meglévő technológiákkal még mindig nem tudjuk ipari méretekben előállítani a megfelelő regranulátumot az élelmiszer- és gyógyszercsomagoláshoz, tehát ez nem ösztönző, hanem csak egy adó.
Mindent a műanyagról!
A Central European Plastics Meeting 2024. szeptember 24-26. között Budapesten az Eiffel Műhelyházban kerül megrendezésre. Regisztráljon az alábbi linkre kattintva!
Tudtad?
A Mi az a blogger pont hu, az Egyszer már láttam autót pont hu, a Teszt a lelke mindennek pont hu, a GaszTROLL pont hu és a Trollverda pont hu honlapok, valamint a Begurulva – autó és kütyümustra és a podCARs pont hu podcast csatornák a Médiabirodalom lapcsoporthoz tartoznak!
