Milyen kollagén használ igazán a bőrünkre?
Szakértő tanácsai segítenek abban, milyen terméket érdemes vennünk
Ráncosodás, csontritkulás, töredezett köröm, aknék – csak néhány azokból az egészségügyi problémákból, amelyekre a kollagén állítólag jótékony hatással van. A hazai piacon található termékek nagyrésze azonban még csak nem is készül a megfelelő eljárással ahhoz, hogy a fehérjét a szervezetünkbe juttassa.
Az elmúlt két évben berobbant a kollagén iránti kereslet. Ma már boldog-boldogtalan bevásárol a bőrszépítő, ízületgyógyító hatásúnak kikiáltott fehérjéből – mondja Hoffmann Péter, élelmiszeripari mérnök és a Collango megálmodója. A hazai kollagének azonban sokszor túlárazottak.
A szakértő szerint sok vásárlónak az a legfontosabb szempont, hogy olcsó terméket kapjon. Ezért fogynak tömegével az olcsó alapanyagokból készült kollagének, nem véletlenül lehet olcsón beszerezni őket: például rosszabbul oldódnak, kellemetlen az illatuk.
“A magyarok fél százaléka lehet csak tisztában vele, mi is valójában a kollagén. A nagy többség azonban egyszerűen csak látta a reklámokban. Magyarországon a késztermékgyártók többsége ugyanazzal az 5-6 alapanyaggyártóval dolgozik, ezért a piacon kapható termékek jórészt ugyanazt az alapanyagot tartalmazzák. Az ilyen esetekben csak a csomagolás és a cég filozófiája változik” – mondja a szakember, aki szerint sokan dőlnek be annak is, ha ismert ember reklámozza az egyébként sokszor indokolatlanul túlárazott étrendkiegészítőket.
De milyen is valójában a megfelelő minőségű kollagén?
Sokan sajnálják a pénzt a kollagénre, ezért otthon próbálkoznak az előállításával, például azzal, hogy kocsonyát főznek, vagy sima zselatint használnak. Ezek azonban nem estek át a szükséges hidrolizációs folyamaton. Kijelenthetjük tehát, hogy húslevesből például nem nyerhető ki hasznosítható kollagén, hiába keringenek ilyen receptek a neten – emeli ki Hoffmann Péter.
“A kollagén eredeti formájában nagyon hosszú molekulákból áll, amelyekből az emberi szervezet csak töredéknyi mennyiséget, mintegy 5 százalékot tud hasznosítani. A hidrolizálás során ezeket a láncokat gyakorlatilag rövidebbre vagdossák, így jobban hasznosulnak a szervezetben. Magyarországon nincs is olyan üzem, ahol hidrolizálást végeznek, ehhez túl kicsi a piac.”
De vajon mi a különbség a hal, marha- és sertéskollagén közt? Hoffmann Péter elárulja: bár a három fajta “marketingje” merőben más, valójában az egyetlen különbség, hogy a halkollagén nem vörös húsú állatból készül.
Ez teszi alkalmassá rá, hogy bizonyos autoimmun betegségben szenvedő emberek fogyasszák, épp úgy, mint a muzulmán vagy izraelita vallásúak.
“Az emberek úgy képzelik, hogy a halakat csörgedező norvég patakokból fogják ki, és a szabadtartásban, zöld füvön legelő milka bociknak is jobb sorsa van, mint a sertéseknek. A valóságban azonban nagyipari hal- és marhatenyésztés zajlik, és senki nem válogatja ki, melyik állat legelt szabadtartásban.”
A szakértő még hozzáteszi: az EFSA, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság nem engedélyezi, hogy a forgalmazók bármilyen állítást tegyenek a kollagénről – inkább népi megfigyelés, hogy jót tesz a bőrnek és az ízületeknek. A Collangónál éppen ezért a marketingfogások helyett a termék összetételére ügyelnek:
“Mi sokat tettünk, hogy a kollagént a magunk lehetőségeiből kiindulva a lehető legjobb minőségben tudjuk forgalmazni. Ahogy mondani szoktam: mi nem a vonatra ültünk fel, mi vezetjük a mozdonyt. Nekünk volt másodikként ízesített italpor kollagénünk itthon, és elsőkként jártunk rendezvényekre kóstoltatni. Már kilenc éve vagyunk jelen a piacon, és azóta is kiváló minőségű alapanyagokkal dolgozunk” – zárja Hoffmann Péter.
