Így vált népszerű nassolnivaló a sós pálcikából
Nemcsak nálunk népszerű ez a sós nasi
A sós pálcika története évszázadok homályába vész, annyi bizonyos, hogy vélhetően Németországban kezdték el gyártani, manapság pedig egész Közép-Európában rendkívül népszerű nassolnivalónak számít, de a világ számos pontján is szerepel a kedvencek között.
A sós pálcika ötlete eredetileg az Egyesült Államokból származik. A közkedvelt nassolni való megszületése ugyanakkor európai gyökerekre vezethető vissza. A 18. században a tipikus német lúgozott perec nagy népszerűségnek örvendett. Ez a sós nassolnivaló a kelesztés után néhány másodpercre szódabikarbónát tartalmazó forró vízbe van mártva és csak ezután kerül sütésre.
A technika kiváló ötletet adott a kísérletezésre. „A sós perec receptje az Egyesült Államokban számos átalakításon ment keresztül, amelynek során méretbeli és formai változtatásokat is eszközöltek, majd megszületett a vékony, ropogós, sóval hintett pálcika” – jegyezte meg Konkoly László, a Csipet Sós Pálcika és Perec Gyártó ügyvezető igazgatója.
1935-ben a hannoveri Klaus Bahlsen kekszgyára átvette az amerikaiak lúgozott sós pálcika ötletét, amit eredetileg Salty snack bread sticks-nek neveztek. A sóval ízesített, rúd alakú (stangenförmiges) terméket Salzletten néven, először piros dobozban kezdték el forgalmazni Németországban. A lúgos tésztából sütött és tengeri sóval ízesített vékony pálcikák ezután kezdtek el Európa szerte elterjedni.
„A sós pálcika eredetileg tengeri sóval volt megszórva és henger alakú dobozokban árultak. Manapság a sókristályokkal megszórt változat számít népszerűnek, de létezik belőle szezámmagos, sajtos, mákos vagy akár burgonyás pálcika is” – tette hozzá Konkoly László. A sós pálcika a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején jelent meg Magyarországon. Korabeli sajtócikkek szerint „a Kalocsai Sütőipari Vállalat és a Nógrádi ÁFÉSZ sósrudacskáinak gyártásához pedig az eszéki Sloboda gyár terméke adta az ötletet”. Vagyis ekkor már a néhai Jugoszláviában (ma Szerbia, Vajdaság része) is ismert volt.
Hazánkban eredetileg „Ropi” néven vált ismertté és végül ez a szó köznévként honosodott meg a magyar nyelvben, vagyis, később már a gyártótól függetlenül is „ropinak” nevezték a sós pálcikát. Ám azt már kevesebben tudják, hogy a „Ropi” kifejezés Magyarországon a szabadalmi hivatal által levédett szónak számít, a ’90 évek végétől. A Ropi márkanevet pedig az elmúlt években kizárólagosan a Csipet Land Kft. használhatja a termékein idehaza.
Jelenleg nemcsak Magyarországon, hanem többek között Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is népszerűnek számít. Bár mi magyarok alapvetően sós pálcikaként, vagy ropiként nevezzük, más nyelveken egészen másként emlegetik. A csehek például „slané tyčinky” – nek, szlovákul „slané palice” – nek, lengyelül pedig „słone paluszki” – nak hívják.
A sós pálcika nemcsak tízóraira vagy uzsonnára ideális, hanem elengedhetetlen kelléke a baráti és családi összejöveteleknek is.
Csipet Sós Pálcika és Perec Gyártó
A Csipet Sós Pálcika és Perec Gyártó története egészen 1992-ig nyúlik vissza. Mára a sóspálcika és sós kisperec termékek Magyarországi piacán, eladott mennyiségben, abszolút piacvezető. Túrkevei termelő üzem 2004-ben került kialakításra és mára a teljes termelés itt zajlik több mint 1900 m2-en közel 70 fős létszámmal. A sóspálcikák hagyományos vágott technológiával készülnek, magyar ízlésvilág az így készült rágcsálnivalók ízét és textúráját jobban szereti.
