Gerinc ultrahang – a jövő diagnózisa

Az újszülött babák gerincének ultrahangvizsgálatával számos olyan rendellenességre, akár neurológiai problémákra, eltérésekre is fény derülhet, melyek a terhesség során, valamint újszülött korban más vizsgálatokkal még nem kimutathatók. Éppen ezért az időben elvégzett ultrahang szűrés kiemelkedően nagy szerepet játszik a korai diagnózis felállításában. A gerinc ultrahangvizsgálat menetéről és fontosságáról a Czeizel Intézet ultrahangspecialista, gyermek radiológus szakorvosával, Dr. Karádi Zoltánnal beszélgettünk.

A gerinc ultrahangvizsgálatot az esetek többségében gyermekgyógyászok, neurológusok, valamint gyermeksebészek javaslatára, olykor pedig a szülők kérésére végzik 3 hónapos korig, ezt követően, a csigolyák hátsó ívének becsontosodása miatt ugyanis már csak jóval nehezebben kivitelezhető. Bár a 6. hónapig még megkísérelhető, diagnosztikus értékéből ekkorra már sokat veszít a vizsgálat.

„Akkor javasolt a szűrés elvégzése, ha valamilyen oknál fogva felvetődik a gerinczáródási rendellenesség lehetősége. Ennek többféle klinikai jele lehet a keresztcsont-farokcsont régióban, például behúzódás, esetleg egy szokatlanul előre domborodó terület, elszíneződés, vagy fokozott szőrnövekedés. Ajánlott továbbá elvégezni a vizsgálatot koraszülötteknél és a szülés során agyvérzést szenvedett babáknál is, hiszen nagyon gyakran a koponyaűrben keletkezett vérzés leszáll a gerincvelői folyadékokon keresztül alsóbb szakaszokra, sok esetben csak ultrahang segítségével lehet biztosan detektálni.” – mondta a szakorvos.

Milyen rendellenességek kiszűrésére alkalmas a vizsgálat?

A gerinc ultrahang nem csak a gerincvelőzáródási rendellenesség, hanem számos további betegség, eltérés kiszűrésére is alkalmas.

„A diagnosztikai eszköztárban az ultrahang egy újszerű, jól alkalmazható módszer, melynek segítségével nagyon sokféle betegség elkülöníthető. Például a kóros mennyiségű gerincvelő folyadék felhalmozódása a gerinccsatornában, ami nyomást gyakorol a gerincre, vagy az olyan veleszületett rendellenesség, ahol hasadt a gerinc. Előfordulnak továbbá ér-, nyirok- és zsírdaganatok a gerinccsatornában és a gerincvelőben egyaránt. Ezek a kórképek egyes esetekben halmozottan is jelentkezhetnek, a gerincvelőzáródási rendellenességek ugyanis nagyon gyakran együtt járnak zsír eredetű daganatok kialakulásával a gerincvelőben. Ezeket pontosan látjuk, és meg tudjuk állapítani, hogy milyen magasságban, milyen neurológiai problémára, milyen szövődményekre számíthatunk.” – magyarázta a szakember.

„Nekünk az a feladatunk, hogy amikor valamilyen fizikális eltérést, bőreltérést látunk a gerinc vonala mentén, vagy a keresztcsonti tájékon, akkor a gerinc ultrahangvizsgálatával elkülönítsük azokat az eseteket, ahol semmiféle teendő nincsen, és azokat, amikor a babákat valamilyen gerincvelői fejlődési rendellenesség, anomália miatt gyermekneurológushoz, illetve idegsebészhez kell irányítani további vizsgálatokra, kezelésekre. Szerencsére ilyen súlyos szövődmények ritkán fordulnak elő, de jobb az elővigyázatosság, hiszen elképzelhető, hogy ilyen pici korban még nagyon tünetszegényen van jelen egy akár súlyos gerincvelői eltérés, amely a későbbiekben maradandó problémát okozhat. Megvizsgálva a gyermeket biztosan meg tudjuk állapítani, hogy várható-e valamilyen tünetegyüttes, nehézség a jövőben.”

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A vizsgálat semmilyen előkészületet nem igényel a szülők részéről, fontos azonban, hogy nyugodt állapotban, megetetve érkezzen a baba, az sem baj, ha nem ébred fel. A babát hason, illetve lehetőség szerint inkább oldalt fektetve, teljesen levetkőztetve vizsgálják: a szülő tartja a lábát és a fejét, hogy ívben kicsit meghajoljon a háta, ezzel elősegítve a gerincbe való nagyobb belátást, a részletgazdagabb vizsgálatot és a pontosabb diagnózist.

„Klasszikus zselét használunk, és egy nagy felbontóképességű, egyenes vizsgálófejet. Végighaladunk a teljes gerincen, és a keresztcsonti régióban, nézzük az anatómiai felépítést, magát a gerincvelőt, a folyadéktereket, a kilépő ideggyököket, illetve a környező csontos struktúrák anatómiáját, szerkezetét is, hogy nincs-e csigolyatest fejlődési rendellenesség, elcsúszás, esetleg ideggyök összenyomatás, vagy külső daganat általi nyomás, a csigolyatestek illetve a csigolyák a hátsó ívén záródási rendellenesség. Bizonyos fokú zavarok csak ultrahanggal detektálhatók ilyen korán. Mivel azonban a csigolyatestek hátsó ívei idővel elcsontosodnak, s ez körülbelül 3 hónapos kor tájékán alakul ki, nagyon nagy a felelőssége a gyermekgyógyászoknak és gyermekneurológusoknak, hogy időben észleljék az esetleges eltéréseket.”