Egy New York-i csapat a világhír előtt a Szigeten

    Az elkövetkező évek egyik lehetséges rockszenzációjának tartott Big Thief játszik hétfőn délután a Sziget fesztivál nagyszínpadán. Az Európában még kevéssé ismert amerikai zenekar énekese és gitárosa is azt mondta: a népszerűségnél fontosabb, hogy dalaik egyre több emberhez eljutnak.

    „Nagyon sokat jelent számunkra, ha a zenénk megérinti az embereket. Azt látjuk, hogy az elmúlt években egyre többen kíváncsiak ránk, rajongóink lettek, de mindig arra koncentrálunk, amire korábban is, hogy a dalainkkal fejezzünk ki valami érdekeset. Különös életforma ez, három éve tart, hogy kilenc hónapot koncertezünk a tizenkettőből, kicsit olyan érzésem van, mintha egy űrhajóban utaznánk” – mondta Adrienne Lenker, Big Thief énekesnője, gitárosa, dalszerzője a koncert előtt az MTI-nek adott interjúban.

    Buck Meek gitáros hozzátette: fel sem merül számukra, hogy a népszerűség vagy a siker érdekében kompromisszumokat kössenek. „Ez sokaknak veszélyes terep, de a mi esetünkben elképzelhetetlen. Mind a négyen őszinte emberek vagyunk, miközben működik közöttünk a zenei kémia. Maradunk, akik voltunk”.

    A Big Thief négy éve alakult, amikor az akkor 21 éves Adrienne Lenker New Yorkba költözött és találkozott Buck Meekkel. Aztán előbb Max Oleartchik basszusgitáros, majd James Krivchenia dobos csatlakozott hozzájuk, és a csapat lépésről lépésre, koncertről koncertre lépett előre. Kezdetben kerti partikra kéredzkedtek be játszani, majd a kisebb klubok következtek, idén már fesztiválokat és színháztermeket töltenek meg. Harmadik albumuk, az idén megjelent U.F.O.F. igazi folkos, kísérletező indie rock gyöngyszem.

    „Négyen négyféle helyről jöttünk, különböző zenei háttérrel. Én Indianapolisban születtem és a szüleimmel nagyon sokat utaztunk ide-oda. Gyerekként Leonard Cohent, Joni Mitchellt, Bob Dylant, Neil Youngot, Pat Methenyt, U2-t, Smithst hallgattam” – idézte fel az énekesnő. A gitáros Texasból származik, otthonában az ötvenes-hatvanas évek country és szvinglemezei, New Orleans-i dzsessz és ragtime szóltak, később tiniként már a punkrock izgatta.

    Az énekesnő kis túlzással fél gyerekkorát egy furgonban töltötte, szülei állandóan egyik lakásból a másikba költöztek. „Nagyon élveztem, mert állandóan új élmények értek, új emberekkel találkoztam. Ma is az állandó változásban érzem magam kényelmesen, így amikor a turnékon megint furgonokban, buszokban utazunk, olyan, mint régen”.

    A Big Thief álomszerű dalaiban Adrianne Lenker szövegei az emberi kapcsolatokról, szerelemről, élettörténetekről szólnak. „Nyolc-tízéves koromtól írok, de kedvenc íróm vagy könyvem nem volt. Dalaimban a saját életem apró sztorijait, a létezés rejtélyeit írom le. Soha nem arra figyeltem, mit írnak mások, inkább arra, miként tudom megfogalmazni azt, ahogy én látom a dolgokat. Szeretek az emberekkel beszélgetni, megfigyelni másokat”.

    A zenekart első két lemeze után a legendás brit indie kiadó, a 4AD szerződtette, az U.F.O.F.-ot már ők jelentették meg. A 4AD istállójába a nyolcvanas-kilencvenes években olyan kiemelkedő indie előadók tartoztak, mint a Dead Can Dance, a Pixies vagy a Cocteau Twins, a maiak között pedig ott van például a National, amely szombaton volt a fő fellépő a Sziget fesztiválon.

    „Számunkra a 4AD-nél dolgozó néhány ember a különleges ebben az együttműködésben. Elsősorban Martin Mills, a Beggars Group vezetője (a 4AD a csoport egyik alkiadója), aki számomra a rock and roll nagyfaterja: egyszerre a zene szerelmese és egy tisztességes üzletember. Ő és munkatársai azért dolgoznak, hogy a Big Thief független előadóként legyen egyre ismertebb” – hangsúlyozta Adrienne és Buck.

    Adrienne Lenker szólóelőadóként is fellép, a számok között vannak átfedések a Big Thieffel; az U.F.O.F.-ra két szám, a From és a Terminal Paradise is felkerült korábbi önálló anyagáról, az abysskiss-ről. Buck Meek megjegyezte: az énekes először a bandának ajánlja fel a dalait, de mindig akad néhány, amely valahogy nem passzol a Big Thief-hez, ezek mennek Adrienne szólómunkái közé.

    Buck Meek a hétfői magyarországi hőségriadó kapcsán megjegyezte, ez semmi ahhoz képest, ami New Orleansban szokott lenni.