Akváriumokban elhelyezett víziszobrokat állítanak ki Budapesten
Az Édentől nem messze címmel Mindák Gergely képzőművész alkotásaiból nyílik kiállítás május 14-én Budapesten, a Karinthy Szalonban. A sokoldalú alkotó másfél hónapig tartó tárlatán az akvarisztika és a szobrászművészet kerül különleges kapcsolatba. Mindák Gergely vizes élőhelyeken felbukkanó természeti formákat készített el betonból, melyek mocsári és vízi növények, illetve erdei mohák környezetében láthatók. A kiállítás azt mutatja meg, ahogy a természet visszafoglalja a területet az embertől.
Mindák Gergely grafikus hallgatóként kezdett alkotni, majd színházi installációival hívta fel magára a figyelmet, de a legtöbben talán a Sziget Fesztiválon csodálhatták meg műveit, ahol az Art Zone központi installációját tervezte, majd valósította meg többedmagával. A multifunkcionális művész ezúttal egy különleges kiállításra készül, ami május 14-én nyílik Budapesten, a Karinthy Szalonban. Mindák Gergely saját recept alapján készült betonból formált meg vizes élőhelyeken felbukkanó természeti alakzatokat, például ártérben lévő fűzfát, duzzasztó zsilipet, uszadékfát vagy hidat. A szobrok akváriumokba kerülnek, és a Green Aquával együttműködve mocsári és úszónövények, békalencsék, erdei mohák alkotta környezetből magasodnak ki. A formák kialakítása teljesen egyedi, az akváriumos berendezéseket pedig Takashi Amano japán természetfotós alkotásai ihlették.
– Ez a kiállítás az ember természettel való együttélését, kapcsolódását, és az ebből fakadó kölcsönhatások, változások témáit járja körül – fogalmazott Mindák Gergely. – Alap inspirációja a város határa, egy terület, ami sem az idézőjeles vadonhoz, sem a kiépített mesterséges környezetünkhöz nem tartozik igazán, úgy, hogy mégis mindkettőnek része. Ezek az átmeneti területek jelennek meg a kiállított szobrokban, installációkban. A kiállítás címe Az Édentől nem messze is egy ilyen átmeneti helyzetre utal. Az édentől keletre című regényben hangzik el a kifejezés: „timsel”, annyit jelent „lehetőség”, vagyis választást enged az embernek. Úgy vélem, hogy épp olyan átmeneti időszakban élünk, amikor még megvan ez a lehetőségünk egy komoly választásra. A szobrok ennek a választásunknak a két lehetséges kimenetelére utalnak: az egyik esetben amíg ez lehetséges, terjeszkedünk a környezet rovására, majd az e terjeszkedés következtében kialakuló ellenhatások ereje alatt nagy valószínűséggel megroppanva visszasimulunk a természetbe, ahonnan származunk. A másik lehetőségünk, hogy az együttműködést választjuk és a természetet (amelynek így is már szinte minden zuga magán viseli valamilyen formában az emberi tevékenységek nyomát) „beengedjük a városainkba”, megtanulunk kölcsön- és nem ellenhatásban létezni vele. Ebben az esetben akár egy kertben, ha nem is az Édenben, de attól talán nem túl messze folytatódik az emberiség története.
A kiállításnak a Karinthy Szalon ad helyet Budapesten. A megnyitó május 14-én 18 órakor lesz, köszöntőt mond Kulcsár Géza író, kutató, kurátor. A tárlat június 21-ig tekinthető meg, a belépés ingyenes.
A kiállítás Facebook-eseménye:
