Customize Consent Preferences

We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.

The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ... 

Always Active

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

No cookies to display.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

No cookies to display.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

No cookies to display.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

No cookies to display.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

No cookies to display.

A közúti közlekedés, az óceánok és a mezőgazdaság által kerül a legtöbb mikroműanyag a légkörbe

    A közúti közlekedés, az óceánok és a mezőgazdaság által kerül a legtöbb műanyag a légkörbe – tárták fel egy új modellezéssel a Utahi Állami Egyetem kutatói.

    Janice Brahney adjunktus kutatócsoportja, amely egy tavalyi tanulmányában kimutatta, hogy 1100 tonna mikroműanyag lebeg a levegőben az Egyesült Államok nyugati térségében, arra összpontosított az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) a héten bemutatott új kutatásában, hogy miként kerültek ezek a láthatatlan műanyagdarabkák a légkörbe, mennyi ideig maradnak ott, hol összpontosulnak a mikroműanyag-lerakódások világszerte a légkörben.


    Modellezésük szerint a légköri mikroműanyag az Egyesült Államok nyugati részén elsősorban az országutakról (84 százalék) származik, ahol a gépkocsik súrlódó kerekeiből kerülnek a levegőbe az apró műanyagdarabok. Tizenegy százalékuk az óceánokból kerül a levegőbe: a fel nem oldott műanyagrészecskékkel szennyezett óceánhullámokból a szél kapja fel és repíti őket. A mezőgazdasági talaj pora a levegőben lévő mikroműanyag öt százalékáért felelős.


    A légkörben lévő mikroműanyag képes mintegy 6,5 napig ott maradni, ez elegendő ahhoz, hogy áthaladjon egy kontinens fölött – idézte Natalie Mahowaldot, a tanulmány társszerzőjét az egyetem közleménye.


    A legvalószínűbb műanyaglerakódások a légkörben a Csendes-óceán és a Földközi-tenger térsége, a kontinensekre is több mikroműanyag jut a szennyezett óceáni forrásokból, mint amennyi onnan jut el az óceánokba – mutatták ki a kutatók.


    Az Egyesült Államokból, Európából, a Közel-Keletről, Indiából és Kelet-Ázsiából jut a legtöbb szárazföldi eredetű mikroműanyag-lerakódás a légkörbe.


    Az Egyesült Államok nyugati partvidékét, a Földközi-tenger partjait és Ausztrália déli tengerpartjait szennyezik leginkább az óceáni eredetű, levegőbe kerülő mikroműanyagok.


    A mezőgazdasági eredetű légköri mikroműanyagok leginkább Észak-Afrikában és Eurázsiában jelentősek, míg a közúti közlekedés okozta légköri mikroműanyagok világszerte jelentősen szennyeznek.


    Janice Brahney szerint ez a tanulmányuk csak a kezdet. További kutatások szükségesek annak megértésére, hogy a különféle környezet – a nedves, vagy a száraz klíma, a hegyvidéki térségek, síkságok – milyen hatással vannak erre a folyamatra.