Verseny a vakcináért

Brendan Borrell: Verseny a vakcináért
A koronavírus elleni küzdelem hiteles története

A könyvről:

A koronavírus kitörésével egyre-másra jelentek meg elemzések, naplók, ismeretterjesztő könyvek, interjúkötetek, esszék a 21. század eddigi legnagyobb globális járványáról. A vírus megihletett számos szépirodalmi alkotót is (az Athenaeum Kiadónál jelent meg a The New York Times nagyszabású novellagyűjteménye, a Dekameron-projekt 2021-ben, valamint a váratlanul kitörő sikert aratott Esetlapok című, kórháznovellákat tartalmazó kötet, az akkor ötödéves medika, Imolya Patricia novellái).

Az Athenaeum Kiadó gondos mérlegelés után olyan hiteles kötet megvásárlása mellett döntött, amelynek oknyomozó újságíró szerzője alaposan utánajárt a koronavírus elleni (nyugati) oltóanyag kifejlesztése, valamint a már kész vakcina terjesztése (disztribúciója) mögötti háttérintézkedéseknek, a verseny kormányzati és piaci szereplőinek. Brendan Borrell mélyinterjúkat készített a szakértőkkel, és minden egyes állítását alá tudja támasztani – a kötetet alapos forrásjegyzék zárja, az egyes állításokat bárki ellenőrizni tudja (ami egy olyan világban, ahol sokak szerint a koronavírus csak egy egyszerű influenza – ha volt egyáltalán, és nem csak a gyógyszeripar találta ki), több mint döntő érv amellett, hogy elolvassuk a könyvet és ráeszméljünk, micsoda erőfeszítés, mekkora együttműködés és a tudományba vetett csorbítatlan hit kellett ahhoz, hogy a Pfizer, a Moderna, az AstraZeneca stb. hihetetlen energiák megmozgatásával rekordidő alatt hatásos oltóanyagokkal tudjon előállni.

„Egók, presztízs és profitérdekek ádáz harcának története, ami vérbeli thrillerként is olvasható.” Library Journal
Emlékszünk még? Kína Hupej tartományában, a vuhani halpiacon rejtélyes vírus üti fel a fejét. Sokan kerülnek kórházba, többen az intenzív osztályra, és rengetegen meghalnak. A járvány világszerte rohamosan terjed. A kórházak folyosói is ágyakkal telnek meg, a kormányok a használható lélegeztetőgépeket számolják, és szakértők vitatkoznak, kötelezővé tegyék-e a maszkviselést. Ekkor, 2020 elején már rengeteg tudós dolgozik a járvány megfékezésén és a vakcinán. Vajon ki nyeri az ádáz csatát az oltóanyagért?
Brendan Borrell oknyomozó újságíró látványos képet fest arról, miképpen küzdöttek a vírussal – és egymással – a vakcinaversenyben részt vevő nagy nyugati gyógyszergyárak. Könyve részletesen bemutatja az utóbbi évek legnagyobb amerikai kutatási és kormányzati összefogásának, a Warp Speed hadműveletnek a hátterét, amelyben olyan megacégek versenyeztek egymással, mint a Moderna, az AstraZeneca, a Johnson & Johnson, a Merck, vagy a Pfizer és a vele együttműködő BioNTech. Ez utóbbi alelnöke és kimagasló kutatónője, a pályáját Magyarországon kezdő Karikó Katalin is szerepel a kötetben.

A Verseny a vakcináért korunk holdutazással felérő orvostudományi csodájának teljes, megdöbbentő történetét meséli el. A könyvből hamarosan sorozatot készít az HBO a rendező-producer Adam McKay közreműködésével (Utódlás, Alelnök, A nagy dobás).

A Los Angelesben élő Brendan Borrell neves újságíró; cikkei többek között a Bloomberg Businessweek, a National Geographic, a The New York Times című lapokban jelennek meg. A Verseny a vakcináért az első könyve.

Részlet a könyvből:

Zhang látta, hogy a vuhani koronavírus genomjának nagy része azonos egy másik koronavíruséval, amit egy olyan denevérből izoláltak, amelyet a vietnámi határ mellett fekvő, szubtrópusi éghajlatú Jünnan tartományban fogtak be. A két vírus minden egyes megfertőzött áldozattal egyre jobban eltávolodott egymástól időben és térben is. Zhang január 5-én fejezte be az elemzését, és remélte, hogy olyan gyorsan publikálhatja az új koronavírus génszekvenciáját, amennyire csak lehetséges. Ő egyike volt azon kínai szakértőknek, akik ekkorra már hozzájutottak a vírushoz, de a hírét mindeddig titokban tartották.
Azon a héten a vuhani rendőrség helyi orvosokat tartóztatott le, akik egy SARS-szerű vírusról posztoltak a közösségi médiában. A hatóságok figyelmeztetésben részesítették őket az interneten való rémhírterjesztésért, ami Kínában bűnnek számít. Az egészségügyi minisztérium megtiltotta a génszekvencia publikálását, ám a járványról árulkodó információ lassanként kiszivárgott az internetre.
Amikor a kínai kormány hosszú késlekedés után végül elismerte, hogy a megbetegedések egy koronavírushoz köthetők, a WHO ömlengve magasztalta a kínaiakat, és kijelentették, hogy a szekvenálás „figyelemre méltó eredmény, mely azt demonstrálja, hogy Kína egyre jobban képes menedzselni az új járványokat.”
A génszekvencia azonban ekkor még mindig nem volt elérhető online. „Ez egyszerűen nevetségesnek tűnt” – mondta Zhang egyik kutatótársa és közeli barátja, Eddie Holmes, aki akkoriban az ausztráliai Melbourne-ben dolgozott. Január 11. reggelén Zhang a sanghaji reptéren várakozott a pekingi gépre, mert munkaügyben a fővárosba kellett repülnie, amikor Holmes hívta a mobilján. Holmes tudott a genetikai elemzésről, de magát a szekvenciát ő sem látta. Elmondta Zhangnak, hogy a kutatók szerte a világon epekedve várják, ezért nyilvánosságra kell hoznia. „Azt kértem Holmestól, hogy adjon egy perc gondolkodási időt” – mesélte Zhang, és a szemöldökei közötti függőleges barázda mélyebbé vált, ahogy erősen elgondolkodott a kérdésen. Ugyanígy töprenghetett akkor, ott, a sanghaji repülőtéren, miközben Holmes várta a választ, a repülő hajtóműve pedig felbőgött. „Muszáj publikálni most” – erősködött Holmes.
„Rendben, rendben” – válaszolta Zhang. Letette a telefont, majd elküldte Holmesnak e-mailen a fájlt, amelynek „WH-Human_1” volt a neve.
Holmes ezután levelet írt egy barátjának, Andrew Rambautnak a skóciai Edinburgh-be, aki a Virological.org weboldal moderátora volt. Ez a honlap a vírusszakértők virtuális gyülekezőhelye. Holmes elmondta Rambautnak, hogy nála van a szekvencia. Edinburgh-ben ekkor már éjfél is elmúlt, de Rambaut egy éjjeli bagoly. Azt kérte Holmestól, hogy küldje el a fájlt, majd írtak hozzá egy rövid tájékoztató szöveget, amelyben figyeltek arra, nehogy megsértsék a beteg személyiségi jogait, aki felgyógyult. Végül Rambaut rákattintott a „Feltöltés” gombra. Péntek este volt az Egyesült Államokban, a szekvenciára vezető linkek ennek ellenére hamarosan záporozni kezdtek a Twitteren, és több száz tudományos levelezőlistán, chatüzenetekben és Slack-csoportokban terjedtek fénysebességgel. „És ezzel elkezdődött” – írta az egyik virológus.
„Utazás a tudomány sebességével” – írta egy másik.
„Elképesztő idők” – írta egy harmadik.
Zhangnak azonban semmi oka nem volt az ünneplésre. A kínai állampolgárok súlyosan megfizetnek azért, ha megszegik a kormány hírzárlatát. A hatóság emberei razziát tartottak a laborjában, és – feltételezhetően, mert Zhang ezt sosem mondta ki nyíltan – lefoglalták a hűtőjéből a tüdőmosásból származó minta maradványait. Korlátozták a laborban végezhető munkát, őt magát pedig azzal fenyegették meg, hogy az állam ellenségének nyilvánítják. Hivatalosan ezt az eljárást „kiigazításnak” nevezik. Holmes megfogalmazásában azonban „szar került a ventilátorba”. Kína elfojtotta a határain belüli hangokat, és azt jelentette a nemzetközi közösségnek, hogy több mint egy hete nem találtak új esetet. A járvány kezdete óta, a hivatalos szervek állítása szerint, negyvenegy embert diagnosztizáltak előzetesen, és izolálták őket, illetve hétszázhatvanhárom velük kapcsolatba lépett kontaktszemélyt nyomoztak le. Más szóval, a koronavírust sikerült megfékezni.

[…]

A fehér házi tisztviselők csak a homlokukat ráncolták, amikor a bőbeszédű Kadlec George Washingtonról tartott kiselőadást, aki beoltatta a katonáit fekete himlő ellen. Kadlecnek nehezére esett megérteni, hogy az adminisztráció miért nem osztozik az ő, biológiai fenyegetéssel kapcsolatos aggodalmaiban. Talán ezekből az emberekből hiányzik az a képzelőerő, amely annak a megértéséhez kellett, hogy a nemzetnek még a kis valószínűségű eshetőségekre is fel kell készülnie. Vagy talán egyszerűen csak rövid távon gondolkodtak, ahogy a klímaváltozás tagadásával is tettek. Úgy gondolták, hogy mire az évszázadonként csak egyszer bekövetkező katasztrófa beüt, Trump már nagy valószínűséggel nem lesz hivatalban.

Megjelenés: 2023. január 17.
Fordította: dr. Molnár Csaba