Végső búcsút vettek Csollány Szilvesztertől

    A Farkasréti temetőben szerdán elbúcsúztatták, majd végső nyugalomra helyezték Csollány Szilveszter olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászt, aki január 24-én, 51 éves korában hunyt el.

    A megemlékezők közül elsőként az állami vezetés nevében Szabó Tünde sportért felelős államtitkár búcsúzott, aki kiemelte: Csollány Szilveszter pályafutása motivációt jelentett a fiataloknak, a sportolóknak, és nem csak tornászoknak, hiszen példaként szolgált arra, hogy a tehetség megfelelő kitartással párosulva képes meghozni az áhított sikert.

    „Akarattal, rendkívüli koncentrációval az arra hivatottak képesek rá, hogy pályafutásuk legfontosabb pillanataiban tökéleteset nyújtsanak, így emelkedhet valaki a legnagyobbak közé, így válhat valaki már életében is legendává. Ennek is köszönhető, hogy lelkünkben úgy jelennek meg ők, a legnagyobb bajnokok, mint a legnagyobb hősök, akik mindig győznek, akiknek semmi és senki nem árthat. És mégis, ma reggel ismét feketébe öltöztünk, hogy egy újabb hősünktől vegyünk búcsút, sokkal korábban, mint azt az élet rendje megkívánná” – mondta. Hozzátette: amit Csollány Szilveszter maga mögött hagyott örökül, az még generációk sokaságát formálhatja jobb emberré.

    Az olimpiai család nevében a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, Deutsch Tamás felidézte a sydneyi olimpia gyűrűdöntőjében Csollány gyakorlatának emlékezetes pillanatait. Hozzátette: a klasszis tornász kemény, már-már öntörvényű ember volt, aki a saját útját maga taposta ki, nem kötött kompromisszumokat, nem adta fel az elveit.

    „Amíg lesz magyar sport, él a magyarok közössége és a büszke Magyarország, addig legszebb történetei között fogja felidézni Csollány Szilveszter életét” – mondta.

    Magyar Zoltán, a Magyar Torna Szövetség elnöke a sportág nevében köszönt el sporttársától. Hangsúlyozta: napokkal a halála után is nehéz szavakat találni arra, hogy a sors őt is elragadta, mert amikor december elején megbetegedett, mindenki azt hitte, az ő felépülése nem lehet kérdéses.

    „Az egész életed a nehézségekről szólt, sportolóként jártál mélységekben, de megráztad magad, és felértél a csúcsra, a legnagyobbak közé” – emelte ki. A Nemzet Sportolója, szintén olimpiai bajnok tornász felidézte Csollány karrierjének állomásait, és kiemelte: „igazi öntörvényű őstehetség volt, őserővel megáldva”.

    A megemlékezésen – amelynek utolsó részében soproni művészek előadásában vers, majd zongorakísérettel egy dal is elhangzott – a családtagokon, rokonokon, közeli barátokon, ismerősökön és tisztelőkön kívül megannyi ismert sportoló, közöttük olimpiai bajnokok, érmesek is részt vettek. Többek között Berki Krisztián, Kovács Katalin, Szabó Bence, Ábrahám Attila, Vári Attila, Gergely István, Märcz Tamás, Imre Géza, illetve a MOB elnöki pozícióból másfél hete távozott Kulcsár Krisztián is személyesen búcsúzott.

    A soproni születésű Csollány a sportág alapjaival ötévesen, Győrben ismerkedett meg, majd 1986-ban a fővárosba költözött, az Újpesti Dózsa sportolója lett, három esztendővel később pedig bekerült a felnőtt válogatott keretébe. A korosztályos versenyek érmei után 1990-ben már a nemzetközi felnőtt mezőnyben is dobogóra állhatott, az Európa-bajnokságon végzett harmadikként.

    Kedvenc szerén, a gyűrűn a barcelonai olimpián hatodik lett, négy évvel később, Atlantában a dobogó második fokára állhatott. Utóbbi viadalra már az Egyesült Államokban – előbb St. Louisban, majd Sacramentóban – egyedül, edző nélkül készült, miközben dolgozott. Egy év múlva hazaköltözött, és Sydneyben magabiztos versenyzéssel, látványos gyakorlattal koronázta meg pályafutását.

    Csollány december elején koronavírus-fertőzés okozta betegség miatt került kórházba.