Tudtad, milyen utat járnak be a használt ruháink?
Sokszor az egész világon átutaznak, végül új formában térnek vissza hozzánk
Itt az ősz, amikor sokan megszabadulunk a túl sok helyet foglaló nyári cuccok egy részétől. Jó esetben nem a kukába hajítjuk, hanem egy környékbeli adományboltban adjuk le őket, de azt kevesen tudják, milyen utat járnak be, amíg újra hordhatóvá válnak.
A használt ruhák jó esetben nem a szemétben, hanem egy ruhagyűjtő konténerben landolnak. Innen szállítják át az összegyűlt holmikat egy használtruha válogató üzembe – ezek közül a legnagyobb hazánkban Székesfehérváron működik.
A válogatás egyik szempontja az újrahasznosított ruha típusa: felnőtt- és gyerekruhák, kiegészítők és lakástextíliák is szerepelnek a leadott tárgyak közt. A másik a szezonalitás: most például a nyári cuccok özönlenek a konténerekbe, hiszen általában az adott szezonban nem hordott ruháktól igyekszünk megszabadulni, hogy teret engedjünk az évszakhoz passzolóknak.
„Ami a magyar piacon már végképp eladhatatlan, az általában szegényebb országokba kerül, ahol a helyi lakosság még igényt tarthat ezekre a ruhákra. Ami hordhatatlan, abból is ki lehet válogatni az értékesebb anyagokat: a farmerekben lévő pamutot például Pakisztánban ledarálják és pépesítik, ezután újra felhasználják. Így végül sok ruha tér vissza oda, ahonnan elindult” – meséli Fazekas Gabriella, a MITU SHOP Kft. alapítója.
Na de ki vesz használt ruhát?
„Minden korosztály megfordul nálunk, a tiniktől a nyugdíjasokig” – mondja Gabriella. A régen csak „turkálóként” aposztrofált boltok ma már bármelyik pláza kínálatával felveszik a versenyt.
„2003-ban kezdtem el használt ruhákkal foglalkozni. Akkor még egészen más képet társítottunk a turkálókhoz, hiszen a legtöbbjük garázsban működött, ráadásul gyakran valóban tele volt hordhatatlan darabokkal. Ekkoriban döbbentem rá, hogy rengeteg múlik a körítésen: ma már a boltok igényessége is a márkaboltokat idézi” – hangsúlyozza a cégtulajdonos.
Ennél is fontosabb azonban, hogy a kínálat is megváltozott: a MITU például minőségi angol és német áruk forgalmazásával foglalkozik. A second hand boltok polcain így olyan világmárkák termékeivel is találkozhatunk, mint például a Calvin Klein, a Hugo Boss vagy a Tommy Hilfiger. Gabriella például nemrég egy eredetileg 150 ezer forintos Marc Cain csizmára bukkant rá.
Miért árt a divat a bolygónak?
„A plázában a fast fashion márkaboltok ontják a termékeket. Ezek többsége silány minőségű, nem tartós használatra készül. Ráadásul villámgyorsan változnak a trendek, így az új cuccok dömpingje is folyamatos. Ezek előállítása ott történik, ahol olcsó a munkaerő, így például Indiában, Pakisztánban, illetve a Távol-Keleten. Nemcsak hogy sanyarú körülmények közt, de súlyosan környezetszennyező módon dolgoznak, ami óriási teher a bolygó számára” – mondja Gabriella.
Ezzel szemben ha használt ruhát veszünk, azzal nemcsak a pénztárcánkat kíméljük, hanem csökkentjük a globális pazarlást és támogatjuk a fenntarthatóságot is. Egy elképesztő adat: a Földön évente 8 millió tonna használt ruha keletkezik! Minden frissen vásárolt és később kidobott darabbal növeljük ezt a szeméthegyet. Azáltal azonban, hogy meghosszabbítjuk a termékek életútját, egyúttal segítünk lecsökkenteni ezt a mennyiséget.
„Használt ruhát vesznek ma már a kifejezetten jól kereső emberek, ügyvédek, orvosok is, akik szeretnének kevés pénzből igényesen megjelenni. A leggyakoribb a 20-50 közötti korosztály, akik igyekeznek úgy beosztani a fizetésüket, hogy az adott keretek közt minél többet tudjanak vásárolni” – mondja a MITU vezetője, akik már 6 városban összesen 10 üzlettel vannak jelen. Ezek között akadnak prémium kategóriás és bazár típusú boltok is.
„Ne dobjuk el a leselejtezett ruhákat, inkább adjunk nekik új funkciót, és hasznosítsuk őket újra! Ilyen kis lépésekkel tudjuk elérni a változást, amihez egyéni szinten is fontos hozzájárulnunk” – biztat Gabriella, akinek üzlethálózatában évente 500 tonna ruha talál új gazdára.
