Tarantino és a nosztalgia

Tarantino tényleg kiismerhetetlen figura: új filmje, a Volt egyszer egy Hollywood (Once Upon a Time in Hollywood, hazai bemutató: augusztus 8.), amely tomboló sikert aratott a Cannes-i Filmfesztiválon, a nosztalgia, a humor és az erőszak különleges keverékéből épült össze. Az egymástól távoli hangulatok könnyed egyesítése mindig is Tarantino védjegye volt, most a Canal +-nek adott interjújában a mester el is árulta, hogy hogyan került a filmjébe ez a sok egymástól távoli hangulat: ő így látta.

Hatéves korában. A Brad Pitt és Leonardo DiCaprio főszereplésével készült film ugyanis 1969-ben játszódik, amikor Tarantino hatéves volt, és Los Angelesben élt. A film abban a kerületben, azokon az utcákon játszódik, és úgy néz ki, ahogy ő emlékszik rájuk: a Manson-gyilkosságokról ugyan nem beszéltek neki a szülei, de a hippikultúrával ők ismertették meg, és ő, nyilatkozata szerint, szivacsként szívta magába a képeket és hangulatokat. A rendező mindenben ezt a korszakot sírja vissza: még a digitális filmezést és a mobiltelefonokat is utálja… és úgy érzi, nagyjából az övé az utolsó film, amely digitális segítség nélkül vissza tudja forgatni az órát: kedvenc városa olyan gyorsan változik, hogy a 60-as évek végének hatását már soha több, egy filmes sem fogja tudni úgy felidézni, ahogy ő tette most.

IC Press