Szilast gyászolja az ország – és a világ

Gimnastul maghiar Szilveszter Csollány, campion olimpic, mondial şi european, a încetat din viaţă luni, la vârsta de 51 de ani.

    Fostul mare sportiv a fost internat în spital la începutul lunii decembrie a anului trecut, în urma unei boli cauzate de infecţia cu coronavirus. Vestea decesului său a fost anunţată de Asociaţia Maghiară de Gimnastică şi Comitetul Olimpic Maghiar.

    Csollány s-a născut pe 13 aprilie 1970, în oraşul Sopron. Datorită abilităţilor sale fizice şi de învăţare peste medie, a făcut cunoştinţă cu gimnastica încă de la vârsta de cinci ani, la Győr. Atunci când şi-ar fi dorit să îşi urmeze fratele mai mare, preferând să joace mai degrabă fotbal, mama sa şi antrenorul său l-au convins să continue gimnastica, contând mult şi faptul că a avut rezultate bune la concursuri, încă de la o vârstă fragedă. Din cauza faptului că obişnuia să fie foarte direct şi să spună lucrurilor pe nume, în 1993 i s-a interzis să participe la Cupa Mondială, iar în urma unei acţiuni disciplinare a fost descalificat şi din echipa naţională. Şi asta în ciuda faptului că la vremea aceea, gimnastul era deja medaliat cu argint la un Campionat Mondial şi cu bronz la două Campionate Europene, în timp ce la Jocurile Olimpice de la Barcelona s-a clasat pe locul şase, la inele.

    Szilveszter Csollány s-a mutat apoi în Statele Unite, unde a antrenat tineri, mai întâi în St. Louis, iar mai târziu în Sacramento. A muncit în condiţii dificile în timp ce se pregătea singur, fără antrenor, pentru Jocurile Olimpice din Atlanta. S-a schimbat, iar în urma disciplinei dobândite a câştigat o medalie de argint.

    Peste un an s-a mutat acasă, iar la Jocurile Olimpice de la Sydney a concurat deja extrem de conştient şi încrezător, prestaţia sa spectaculoasă aducându-i o medalie de aur. Carierea s-a a ajuns la apogeu în 2002, atunci când a câştigat Campionatul Mondial de la Debrecen. Astfel, în anul următor, acesta s-a retras din activitate – având în palmares o medalie olimpică de aur şi una de argint, o medalie de aur şi cinci de argint la Campionatele Mondiale, respectiv o medalie de aur, una de argint şi patru de bronz la Campionatele Europene.

Ötvenegy esztendős korában, hétfőn elhunyt Csollány Szilveszter olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász.

    A gyűrű egykori kiválósága koronavírus-fertőzés okozta betegség miatt került kórházba december elején. Halálának hírét a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) jelentette be. Utóbbi saját halottjának tekiti a legendás sportolót.

    Csollány 1970. április 13-án született Sopronban. A tornával átlagon felüli fizikai képességeinek és tanulékonyságának köszönhetően már ötévesen megismerkedett, Győrben. Amikor követte volna a bátyját, és inkább futballozni akart, az édesanyja és az edzője meggyőzték a folytatásról, és az is sokat számított, hogy már egészen fiatalon voltak sikerélményei a versenyeken.

    A fővárosba 1986-ban költözött, az Újpesti Dózsa sportolója lett, három esztendővel később bekerült a felnőtt válogatott keretébe, 1990-ben pedig – a korosztályos versenyek érmei után – első alkalommal állhatott dobogóra a nemzetközi felnőtt mezőnyben, miután harmadik lett az Európa-bajnokságon.

    Szókimondó magatartása következtében, a szakvezetőkkel folytatott vitái után 1993-ban eltiltották, és fegyelmi büntetése miatt nem engedték indulni a vb-n, vagyis kizárták a válogatottból. Pedig ekkor már világbajnoki ezüst- és kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes volt, a barcelonai olimpián pedig a hatodik helyen végzett gyűrűn.

    Ekkor az Egyesült Államokba költözött, és előbb St. Louisban, majd Sacramentóban fiatalokat oktatott. Nehéz körülmények között dolgozott, közben pedig egyedül, edző nélkül készült az atlantai ötkarikás játékokra. Megváltozott, és fegyelmezett emberként ezüstérmet nyert.

    Egy év múlva hazaköltözött, Sydneyben pedig rendkívül tudatosan, magabiztosan versenyzett, és látványos gyakorlata emlékezetes körülmények között olimpiai aranyérmet jelentett számára.

    A világversenyeken csak gyűrűn nyert érmeket, ezért manapság már sokan szerspecialistaként emlékeznek rá, pedig akkoriban erre még nem volt lehetőség.

    Sikertörténete a 2002-es debreceni világbajnokság megnyerésével vált teljessé, így a következő évben egy olimpiai arany- és ezüst-, egy világbajnoki arany- és öt ezüst-, illetve egy Európa-bajnoki arany-, egy ezüst- és négy bronzérem után visszavonult, mert megelégelte a folytonos fogyókúrát, a kemény edzéseket, és már a motivációja is hiányzott, hiszen mindent elért, amit akart.

    Versenyzőként a torna száz százalékban kitöltötte az életét, ezért az edzések mellett nem tudott komolyan tanulni, de a civil életben elsősorban nem emiatt szembesült nehézségekkel. Miután 2005-től elkezdte kapni az olimpiai életjáradékot, felvettek egy svájci frank alapú, biztosítással egybekötött hitelt a családi házukra, aminek a törlesztő részlete az egekbe szökött a 2008-as gazdasági világválság után. Mindez ha nem is tette tönkre, mert nélkülözniük nem kellett, de rendkívül nehézzé vált a megélhetésük.

    Előfordult, hogy több különböző állása volt egyszerre. Minden munkát elvállalt, tevékenykedett egy önkormányzat sportosztályán, játszótereket gyártó cégnél, volt újságíró és középiskolában testnevelő, másfél évig pedig egy kocsmában csaposként dolgozott, de így is nehezen éltek meg.

    Először 2008-ban foglalkozott gyerekekkel Sopronban, de a kezdeti sikerek és népszerűség után ellehetetlenítették a saját tornaiskoláját. Két évig, 2011 és 2013 között Izlandon egy klubcsapatnál dolgozott, amit szintén nagyon szeretett, ám két év után a felesége honvágya miatt hazatértek. Csollány ezután másfél éven át Sopron és Svájc között ingázott, ahol szintén tornaedzőként dolgozott, ahogyan később Ausztriában is.

    Időközben a magyar szövetség segítségével a soproni klubhoz került, ám végül ott sem volt maradása, pedig tevékenységét a szövetségi kapitány is méltatta.

    Később főállású édesapaként intézte a négytagú család dolgait, emellett az ELTE szombathelyi központjában heti kétszer külsős torna-szakoktatóként tanította a leendő testnevelő-tanárokat arra, hogyan oktassák majd a tornát, illetve Sopronban egy táncegyesületben tanított talajakrobatikát.

    „Óriási veszteség számunkra Csollány Szilveszter halála, egy olimpiai bajnok társunk hagyott itt minket. Mind az egyetemes magyar sportban, mind pedig a teljes magyar tornásztársadalomban óriási űrt hagy maga után, hatalmas tragédia a magyar torna számára” – idézi a MATSZ sajtóközleménye Magyar Zoltán elnök szavait.

    Berki Krisztián tornász – aki szintén olimpiai, világ- és Európa-bajnok volt -, a MATSZ sportigazgatója elmondta, óriási élmény és motiváció volt számára Csollány sydneyi győzelme. A következő emlékezetes esemény a patraszi kontinensviadal volt 2002-ben, ahova együtt utaztak. A legnagyobb büszkeség pedig az volt a lólengés-specialista számára, amikor ugyanannak az évnek a végén már együtt szerepeltek a debreceni világbajnokságon.

    „Nagyon sajnálom, hogy utoljára személyesen a junior világbajnokságon találkoztunk Győrben. Borzasztó, hogy ahogy növünk fel, egyre több példaképet veszítünk el” – mondta Berki.