A Szerencsejáték Zrt. karácsonyi sorsjegykampányának bemutatása
A Játék összeköt! kezdeményezéshez olyan elismert nevek is csatlakoztak, mint Hozleiter Fanny, azaz Mosolyka, a Baltazár Színház színészei, Weisz Fanni, valamint Érdi Tamás zongoraművész. Ők valamennyien olyan inspiráló példát mutatnak nemcsak a fogyatékossággal élők, de a társadalom ép tagjai számára is, mely azt bizonyítja: hittel, akarattal, kitartással valamilyen fogyatékossággal élve is lehet kiegyensúlyozott életet élni, sőt, komoly szakmai sikereket elérni.
A KAMPÁNYFILM az alábbi linken tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=gUk5RGLzWAw
Hozleiter Fanny, Mosolyka – a Szerencsejáték Zrt. jószolgálati nagykövetének kampányindító felhívása:
Én nagyon boldog vagyok, hogy kisgyermekként az iskolában a “fogyatékossággal élő” helyett a Fanny voltam, aki szeplős, mosolygós és be sem áll a szája. Én is egy osztálytárs voltam, a közösség része.
Erre a hozzáállásra igyekszem többek között felhívni a figyelmet. Persze látszólag mind különbözőek, mások vagyunk, de mégis közös bennünk, hogy lelkek vagyunk, akiknek érző, élettel teli szív dobog a testében. Mindannyian, kivétel nélkül ugyanarra vágyunk, hogy szeressenek és elfogadjanak. Fantasztikus küldetésnek tartom a Szerencsejáték Zrt. és a FESZT által életre hívott befogadó játszóterek megvalósításának tervét. A játék valóban összeköt és összehoz minket. Ott mindenki csapattag és részese az élménynek. Azt gondolom, hogy a játszótér az elfogadó világ egyik legfontosabb helyszíne. Itt a partnerség, az együttműködés és a barátság a kulcsszó. Az együtt játszás öröme mindenkiben örökre rögzül. Megértőek leszünk és megérthetőek, iskolásként, felnőttként, szülőként és nagyon fontos, hogy később munkatársként is.
Sosem felejtem a 9. születésnapomat. A szüleim kibéreltek egy uszodát. A vízben könnyedén mozogtam, sétáltam. Pont olyan szabad voltam, mint más gyerekek a játszótéren. A medence tele lett labdákkal, játékokkal, a szélén pedig körben finomságok, üdítők. A kedvencem a “mászóka” volt. Szüleim belehelyezték a vízbe egy nagy kerti medence bemászó létráját, amin én könnyedén másztam fel-le, át alatta a vízben. Imádtam! Ők már húsz éve is tudták pontosan a “titkot”: egyenlőnek és a közösség részének lenni a MINDENT jelenti.
Abban biztos vagyok, hogy amikor már én is büszke édesanya leszek, egy olyan játszótérre fogom kivinni gyermekem, ahol találkozhat olyan lelkekkel, akik látszólag tőle különbözőek lehetnek, de szavak nélkül pillanatok alatt meg fogja tapasztalni, hogy a szívből jövő mosoly, az öröm, az mindannyiunkban ugyanaz.
