Mit kezdjünk azokkal, akik már a babakocsiban is telefont nyomkodtak?

Az anti-guru, aki a Z generációt elindítja az álmai felé

Közhely, de igaz, hogy az 1997 után született Z generáció tagjainak olyan világban kell helytállnia, ami minden eddiginél zűrzavarosabb helynek tűnik. Pedig a lehetőség mindenkinek adott, hogy a saját kezébe vegye az irányítást – mondja Soós Dávid, a Lead yourself! mozgalom alapítója, aki maga is szorongó tiniből lett sikeres vállalkozó és transzformációs tréner, méghozzá nagyon fiatalon. Célja, hogy mások is olyan életet teremtsenek maguknak, amelyben ki tudnak teljesedni.

Mit kezdjünk azokkal a fiatalokkal, akik már a babakocsiban is telefont nyomkodtak és influenszerek videói diktálják az értékrendjüket? – hangzik a harminc feletti megmondóemberek puffogása. A valódi kérdés sokkal inkább az, hogy ők mit szeretnének kezdeni magukkal? Olyan világot hagyunk rájuk, aminek változó értékei közt sokszor mi magunk sem tudunk eligazodni. Nem csoda hát, hogy az amerikai kutatások szerint a Z-generációs tinik nagy része kevésbé hedonista, mint elődeik, és már tizenévesen a szorongás és a depresszió démonjaival küzdenek, amik a fiatal felnőttkorba is elkísérik őket. Mi pedig ahelyett, hogy segítő kezet nyújtanánk nekik, hajlamosak vagyunk őket cicafilterrel pózoló plázakölykökként beállítani.

Vegyünk egy tipikusnak mondható mai tinit: frusztrált és önbizalomhiányos, hiszen olyan környezetben kell helytállnia, ahol mindent a külsőségek határoznak meg. Valószínűleg vannak vágyai – de a családban és iskolában elszenvedett, valós és képletes pofonok hamar meggátolják abban, hogy kibontakoztassa a kreativitását. Ez az egyetemi évek után sem javul, hiszen a munkahely, a pénzkereset kényszere veszi át a fegyelmező szerepet. Hogyan is találhatna vissza az eredeti álmaihoz és önmagához? Talán pszichológushoz fordul – ahol viszont kevés gyakorlati tanácsot kaphat, hogy sikeresebben élje a hétköznapjait.

Miért a kovalens kötést tanuljuk az együttműködés helyett?

„Az Y és Z generációt folyamatosan támadja az idősebb korosztály. Azt állítják, nem akarunk dolgozni, nem tudunk mit kezdeni magunkkal és nincs bennünk alázat. Eközben valódi segítséget nem kapunk” – mondja Soós Dávid, aki maga is megélte ezeket a nehézségeket. Tiniként óriási szeretethiány és kilátástalanság gyötörte, még az öngyilkosságon is gondolkodott. „Tíz évesen bármi jobb program volt, mint otthon azt hallgatni, hogy semmit nem érek. Így keveredtem rossz társaságba és kezdem cigizni, inni és lopni” – emlékszik vissza a ma már felnőtt férfi.

Dávidot annak idején az a felismerés mentette meg, hogy csak tudatos önfejlesztés árán válhat magabiztos felnőtté. Mostanra, mindössze 26 évesen három sikeres vállalkozást is vezet, rendszeresen tart előadásokat, üzleti coachként és transzformációs trénerként pedig olyan ügyfele is van, aki az ötvenes éveiben jár. Ezzel együtt szívügyének tekinti, hogy megszólítsa azt a korosztályt, aminek tagjaként neki még egyedül kellett megküzdenie a nehézségekkel. Úgy érzi, az oktatási rendszer ebben azóta sem partner.

„Egyszer megkérdeztem, miért a kovalens kötést tanuljuk ahelyett, hogy olyan készségeket sajátítanánk el, amik a mindennapi életben értéket teremtenek: például az együttműködést. Válaszul annyit kaptam, hogy törődjek bele, ez a tananyag. Micsoda érv!” – emlékszik vissza a tréner, aki gimnáziumokban és egyetemeken is tervez előadni, legnagyobb álma azonban, hogy olyan közösséget hozzon létre, ahol az embereket, kortól és nemtől függetlenül az életre készítik fel. Ahol élmény a tanulás és nincsenek jegyek, intők, kényszertanárok, büntetések. Ahol azt fedezik fel a tanulók, hogy kik ők valójában, miben jók, milyen ajándékot hoztak, amit csak ők adhatnak a világnak.

Megtanulnak teremteni, alkotni, együttműködni, kommunikálni, megélni a jelent, támogatni másokat, szolgálni a természetet és vezetővé válni. A pénzügyi szabadságot és a vállalkozásindítás/működtetés fortélyait is elsajátíthatják, ha szeretnék. Gyakorlatilag mindent amire szükségük van ahhoz, hogy boldog és kiteljesedett életet éljenek.

Hogyan vedd kezedbe az irányítást?

Sokan szeretik a videójátékokat, mert ott bármire képesek. Valójában az élet még inkább ilyen: te határozod meg, milyen karakterrel akarsz lenni, és milyen emberré akarsz válni. Ezt vallja Dávid, aki nem állítja, hogy mindenható guru lenne, sőt: inkább afféle „anti-guruként” szeretné definiálni magát. Senki helyett nem talál ki életcélt, de bárkinek segít abban, hogy a saját álmát megvalósítsa – akár az üzletben, akár a magánéletben, hiszen tapasztalata szerint a két terület szerint gyakran összefonódik.

„Fontos, hogy ez nem hókusz-pókusz vagy motivációs bullshit! Tudományosan alátámasztott pszichológiai eszközöket alkalmazok” – mondja a tréner, aki most a Facebookon, a Lead yourself 48 napos kiképzés csoportban naponta posztol ingyenes feladatokat, így a csatlakozók minden nap tehetnek egy kis lépést a tudatosabbá válás irányába.

Ezek első pillantásra egyszerű dolgok, így sokszor tényleg csak egy apró változtatást igényelnek: például, hogy 15 perc gondolkodással megválaszoljunk néhány olyan kérdést az életünkről, amit egyébként ritkán tennénk fel magunknak. De ilyen a napi rutinunk átalakítása is, az, hogy tudjuk, mikor milyen feladatra mennyi időt fordítunk.

A sok kicsi összeadódik, az életünk pedig fokról fokra vehet tudatosabb irányt, ahogy leszámolunk a hiedelmeinkkel és feloldjuk a bennünk kialakult blokkokat. A leadyourself.hu weboldalon ehhez egy 12+1 lépéses videósorozatban is segítséget kaphatunk. Ha pedig ugyanerre személyesen is készen állunk, október 12-én, a Lead yourself Bootcamp keretei közt egy teljes napos, intenzív kiképzés során sajátíthatunk el olyan módszereket, amiket aztán bármikor alkalmazhatunk a hétköznapokban.

Ilyen eszköz például a félelemállítás, ami képes áthelyezni a fókuszt a rettegésről a remény irányába. Vegyünk egy szorongást, ami a hétköznapokban akadályozza a kiteljesedésüket! Van, akinek például az a rémálma, hogy bepróbálkozzon valakinél az ellenkező nemből. A félelemállítás során papírra vetjük, az adott helyzetben mik a reményeink és a félelmeink. Lehet például, hogy elutasítanak. Na és? Az is benne van a pakliban, hogy szerelem lesz a vége. Leírva könnyű belátni, hogy a rossz következmények sokszor nem is olyan borzasztók, mint amilyen reménykeltő a pozitív végkimenetel.

„Az egész olyan, mint egy finomhangolási folyamat, ami során feltérképezed, téged mi tart vissza, és ezzel szemben mi motivál annyira, hogy mégis legyűrd a félelmeidet? Én már kifejezetten élvezek szembe menni a korábban szorongást kiváltó helyzetekkel. Szeretném másokban is tudatosítani, hogy ez csak gyakorlás kérdése” – zárja Dávid.