Megjelent Iglódi Csaba Dreher-szimfónia című családregényének negyedik kiadása
Iglódi Csaba a Dreher család négy generációjának sorsáról mesél kétszáz évet átölelő családregényében. És még mennyi mindenről szól ez a road movie, ami egy olyan korból indul, amikortól még éppen száz évet kellett várni az első filmszínház megnyitására, de szinte a jelenünkig nyújtózik…
A tartalomból:
„Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat.” – Dreher Anton hitvallása állhatna akár a családi címeren is, annyira végigkíséri utódait.
A fő szálat ugyan négy férfi sorsa szövi és köti a jelenig. A tehetség, a kitartás és a szerencse mágikus háromszögének a felejtés ellen íródott regénye ez, tradícióról és innovációról. Meg persze asszonyokról, egy férfiak uralta régi világban, akik nevét ugyan kisebb betűvel jegyzik fel az évkönyvek, de hatásuk maghatározóbb, mint a vérzivataros évszázadok összes kataklizmája.
A családregény mesél arról is, hogy miként építette fel – egymás után uralkodva, de az elődök gazdag hagyatékára támaszkodva – különleges világát az Alapítót követő Sörkirály, az örökébe lépő Innovátor, és az önhibáján kívül vesztessé lett Egyesítő.
Iglódi Csaba gondosan gyűjtötte és gyúrta regényébe az olyan, eddig talán kevésbé ismert tényeket, mint hogy a család nevéhez fűződik a bécsi láger sör kifejlesztése, az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése, ugyanitt az automobilizmus felvirágoztatása, az angol mintán alapuló versenylótenyésztés meghonosítása otthon, majd a martonvásári Brunszvik-kastély felújítása, és természetesen a kőbányai Dreher Sörgyár alapítása már itthon.
Főszereplőink főzdéből gyárat fejlesztettek, és a termelés mellett az alapanyaggal szolgáló mezőgazdaságban és a fogyasztókat maguk mellé állító kereskedelemben is terjeszkedni tudtak. Négy mai országban is jelen voltak, hiszen Bécs mellett Triesztben, a csehországi Michelobban és a Pest melletti Steinbruchban, azaz Kőbányán is megvetették a lábukat.
A tények azonban csak a kiindulópontként szolgálnak a Dreher-szimfóniában.
Az üzletet átszövi az élet, az írói fantázia további színeket és ízeket csempész az amúgy is kalandos sorsokba. Iglódi Csaba értő tolmácsolásában megelevenedik a napóleoni háborúk utáni Bécs belvárosa, inasként követve egyik hősünket elutazunk Európa fontos központjaiba, és eljutunk Angliába is, ahol az ipari kémkedéstől sem riadunk vissza. Utunk során feltűnnek a kor hírességei: zeneszerzők, színésznők, különféle hercegek és grófok, valamint úri- és névtelen lányok a félvilágból. Eldönthetetlen, hogy melyik valós alak közülük, s ki csupán az alkotó képzelet szüleménye.
Bár történelmi utazáson veszünk részt, a családi kötelékek örömei és keresztjei, a gyász, a szerelem és a hűség ma is, mindannyiunknak a zsigereiben ismert érzelmek, ezért is tudunk a szereplők igazi útitársai lenni olvasóként.
Részlet:
Mire a főétellel végeztek, oldódott a feszültség is. A családi asztalnál amúgy sem illett üzleti dolgokkal előjönni. Helyette szóba került az új kalapőrület, ami lassan, de biztosan szám- űzi az amúgy igen kényelmetlen cilindereket. Leopold, hogy fitogtassa mindentudását, rövid előadást rögtönzött az új úri divatról, ami alig tíz év alatt hódította meg a kontinens fontos városait.
– Ez is Londonban született – ugyan, hol máshol? – szőtte a mesébe vigyorogva. – Amikor mi Bécsben, Prágában és Pest-Budán a forradalmainkkal voltunk elfoglalva, és itt, Schwechaton nagy csatában ugyan, de legyőztük a rebellis magyarokat – nekik nem akadt jobb dolguk: lecserélték a fej- fedőjüket. Ünnepélyes alkalmakra természetesen továbbra is a cilinder jelenti a helyes választást, de hétköznap inkább ezt az új, alacsony derekút választják.
– Igaz, hogy eredetileg lovasoknak tervezték meg úgy, hogy védje a fejüket?
– Pontosan, Antal – legalábbis így írtak róla a brit lapok, és ezt mesélik a bécsi kalaposok is. Mindig panaszkodnak, pedig örülniük kellene: alig győzik a munkát, annyi rende- lést kapnak. Én még nem vettem rá magam, de tegyük meg együtt! Megrendelem neked, és amikor legközelebb Bécsben jársz majd, átveheted a Déli kapunál.
Az a „legközelebb” azért jóval odébb volt, mert a kamasz hamarosan inasnak áll majd, ahogyan egykor az apja is tette.
A hagyományt megtörni nem lehetett, ráadásul ez volt Antal kívánsága is.
Anna mérsékelt érdeklődéssel követte a kalapokról szóló beszélgetést, de valami fúrta az oldalát, ezért egy alkalmas pillanatban Leopoldhoz fordult.
– Nem mintha lenne jelentősége, de azt az újságírónőt annál a londoni lapnál csak kitaláltad, ugye?
– Miért tettem volna ilyet? Szerinted nem dolgozhat egy tehetséges asszony egy kiváló lap szerkesztőségében?
Vigyázott arra, hogy a tegeződés ne menjen át bizalmas- kodásba, de a kapcsolatuk megengedte, hogy kérdésre egy másik kérdéssel feleljen.
– Csak furcsa, hogy a szerkesztőség tagjaiból egy olyat emeltél ki, akiről tudtad, hogy ismerem. Valamint egy höl- gyet, mert tisztában vagy azzal, hogy a Dreher családban ránk, nőkre másként tekintenek, mint másutt. Hiszen te is ott ültél, amikor azon az ünnepi vacsorán a férjem külön is megemlékezett rólunk. Jól éreztem-e, hogy mégiscsak befo- lyásolni próbálsz ezzel?
– Soroljam a többieket is?
– Megelégednék azzal, hogy válaszolsz a kérdésemre.
– Nem tettem meg?
– …
Anna nem emelte fel a hangját, nem nézett haragosan, de Leopold érezte, hogy nem érdemes továbbfeszíteni a húrt.
– Természetesen nem találtam ki. Eliza Lynn Lintonnak hívják, novellái is megjelentek, de azok nem repítették el a világhírhez. Azzal azonban történelmet írt a The Morning Chronicle, hogy fizetésért alkalmazta őt. Szeretnél többet is tudni róla?
– Nem, köszönöm, csak ennyit akartam.
Az ebéd utáni kávét már ismét a szalonban szolgálták fel.
Mellé abból a gesztenyés-tejszínhabos süteményből kínál- tak, ami egykor Antal kedvence volt. Anna receptje szerint készült, amit ő is a nagymamájától lesett el. Egy páratlan aromájú diólikőr különböztette meg bármelyik hasonló édes- ségtől.
A férfiak egymást túllicitálva dicsérték, de az igazi sikert az mutatta, hogy kétszer is szedtek a tányérjaikra. Szüksé- gük is volt az energiára, mert hamarosan kezdődött az üzleti megbeszélés következő része. A napirendre kerülő kérdé- sekben több volt az egyetértés, mint a vita, így valamivel öt óra után a hasznosan töltött nap elégedettségével álltak fel az asztaltól.
Vagyis: mindenki tudta a feladatát. Ferenc felgyorsítja a kőbányai gyár átépítését. Új szállítási tervet készít, ami már figyelembe veszi a tervezett vasútépítések utáni helyzetet.
A főépítésznek a schwechati malátázó jobb szellőztetésével kellett foglalkoznia. Megoldani a főzdék hatalmas főzőüstjei- nek biztonságos elhelyezését, emellett pedig további telkeket keresni Bécsben, ahol a család építkezhet. Hamarosan Tri- esztbe is el kell utaznia, hogy helyben mérje fel a szükséges tennivalókat.
A harmadik utánnyomás megjelent: 2024. február 13.
ISBN: 9789635432684
Terjedelem: 432 oldal
Méret: 135 x 215 mm
Kötés: keménytáblás
Ár: 6990 Ft
