Közeleg a becsengetés – Így készítsük fel a kisgyereket az iskolakezdésre!

Közeleg a szeptember, ami a gyerekes családok életében mindig egy új kezdetet jelent. Az első nagy megmérettetés, az ovis korszak megkezdése után alig néhány évvel újra ott egy nagy ugrás, az óvodából az általános iskolába lépés. Ez természetesen már egy picit könnyebb, hiszen a gyermek számára már ismerős az új közösségbe való beilleszkedés, és a szülő mellett az óvoda is felkészíti a gyerekeket arra, hogy mi is várható a suliban. Ennek ellenére azért nagyon komoly váltásról van szó, hiszen amíg az oviban a játék a fő elfoglaltság, és még nagycsoportban is lehetosèg van a dèlutàni alvàsra a délutáni alvás, néhány hét elteltével már az az elvárás, hogy a kisgyermek vègig figyeljen és fegyelmezetten koncentráljon a tanítási idő alatt.

„Hat-hét évesen a gyermekek nagyon nyitottak és kíváncsiak az újdonságokra” – kezdi Pollák Éva, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője. –„Ilyenkor már hónapokkal korábban, de nyár vègèn már biztosan boldog izgalommal várják a szeptemberi iskolakezdést. Az iskolatáska kiválasztása, az iskolaszerek közös beszerzése kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy beszélgethessünk a gyerekkel, kicsit felkészíthessük az új élethelyzetre. Tulajdonképpen ekkor világíthatunk rá arra, hogy milyen új feladataik lesznek, mit várunk el tőle mi és az, amit nem.”

A pszichológus tanácsa szerint ilyenkor végigvehetjük, hogy a gyerek dolga, hogy tartsa rendben a tolltartóját, például mindig hegyezze ki a ceruzákat, vigyázzon a könyveire, füzeteire, iskolatáskájára. De ilyenkor azt is át tudjuk beszélni vele, hogy hibázni is szabad, és nem kell mindig mindenben tökéletesen teljesíteni, hiszen az iskola legfőbb dolga, hogy tanulni tanítsa meg őt.

„Valóban, leginkább a kisiskolás korosztályra jellemző a teljesítményszorongás, amikor a gyermek tulajdonképpen attól fél, hogy nem fog megfelelően teljesíteni” – mondja Dr. Dura Mónika, a Mindwell Központ alapítója, aki maga is öt gyermek édesanyja. „Ennek a nagyon bántó érzésnek az enyhítésében is fontos, hogy a szülő hamar a gyerek segítségére siessen, hiszen nagyon nem mindegy, milyen pozitív vagy negatív üzenetekkel szólunk saját magunkhoz. Én azt tanítom a gyerekeimnek, hogy sose mondják magukra azt, hogy ‘béna vagyok’, hiszen ez nagyon önbecsülésromboló tud lenni.”

A pszichológus szakértő szerint, amennyiben ilyet hallunk a gyerek szájából, szuperül lehet például a következő technikához folyamodni: „Huh. Most valami rosszat mondtál magadról… mondd csak, mit érzel?” Ekkor jó esetben a gyerek megnevezi az érzést, persze lehet, hogy nem, mert nem sikerül neki. Ilyenkor a szülő folytassa így: „Próbáljuk ki, hogy mindent utánam mondasz. Csalódott / dühös / frusztrált stb.” /az előző rossz érzés megnevezése / „vagyok.” Ismételtessük meg ezt a gyerekkel. Majd jöjjön egy pozitív megerősítés: „Szép vagyok, jó vagyok, okos vagyok, kitartó vagyok, rendben vagyok, elfogadott vagyok, szerethető vagyok, szeretve vagyok… és így tovább.” A gyerek pedig ismétel és sokszor szemmel látható módon még a testtartása is lazul, sóhajt, elmosolyodik, esetleg elpirul, végül pedig megkönnyebbül.

Az általános iskola kapcsán az elmúlt években sajnos nagy feszültséget okozott a családokban, szülőkben, gyerekekben egyaránt, hogy a járvány miatti intézkedések kapcsàn / okàn a szülők iskolakezdéskor csak a kapuig kísérhették a gyerekeket az első napokban. Idén talán már könnyebbséget okoz, hogy együtt kaphatunk egy első benyomást az osztályteremről, osztálytársakról, így könnyebben kapcsolódunk mindahhoz, amit a gyerek otthon mesél, és talán valamivel könnyebben építünk szülői közösséget, ami sok szempontból támogatóan hat mind a gyerekek szociális kapcsolataira, mind a gyerekek tanárokkal való kapcsolatára.

Fontos megjegyezni, hogy minden gyermek egyedi, és lehet, hogy más módon reagálnak az új helyzetre. Legyünk türelmesek és figyelmesek velük, és támogassuk őket az átmenet során. Ha úgy érezzük, hogy a gyermekünknek a félelmei vagy aggodalmai túl erősek, vagy nehezen kezelik a helyzetet, érdemes szakember segítségét kérni, például egy gyermekpszichológustól, aki további segítséget nyújthat a beilleszkedési folyamatban.