Kiss-Bérczesi Én meg az Ének című könyvének első nyilvános részlete
„Robi, cerka balra!”
A napsütötte rész című új album január 29-i megjelenése után, április 12-én érkezik Bérczesi Róbert, a Hiperkarma frontemberének életrajzi könyve Én meg az Ének – behúzott szárnyú felfelé zuhanás címmel. A kötetet Kiss László jegyzi szerzőként. A könyvbemutató a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon lesz, április 27-én szombaton.
„Nem volt elbagatellizálva a BlaBla, mindent megtettem az akkori énemmel, de a hiperkarma egészen más volt. Az első koncerten piros nadrágban, piros felsőben jelentem meg, ahogy a kis ember is a dob+basszus-maxi borítóján. Úgy készültem, hogy én leszek majd a kijáratember, piros pipás fehér Nike-futócipőben, pont, mint Forrest Gump. Mit szépítsem, nem volt 100%-os a szett: turkálóban vett, csípőtájban feltűnően szűk női trapéznadrág gagyi mackófelsővel. A koncert alatt végig azon paráztam, hogy kidudorodik a pöcsöm a slankított trapézban, míg végül aztán valaki felkiabált a nézőtérről: „Robi, cerka balra!” Ez, befüvezve: kegyelemdöfés.”
(részlet az Én meg az Ének című könyvből)
A hiperkarma zenekar énekesének-frontemberének-szövegírójának pályája igen tanulságos: az idén negyvenhárom éves Bérczesi Róbert élete egy poklokat megjárt, erősen magának való fiatalember sajátságos küzdelmeinek története. Nem csupán a kábítószerekkel démoni csatát vívó tehetséges művész élettörténete bontakozik ki, de korrajzot is kapunk. Egy alföldi kis tanyától a Mecsekig, majd a pezsgő Budapestig utazunk, háttérnek pedig ott a kései Kádár-kor, majd a rendszerváltás környéki és utáni Magyarország. A könyvben rengeteg szórakoztató, sokszor meghökkentő anekdotát olvashatunk filmekről, zenékről, zenészekről, miközben bepillantást nyerhetünk egy nagyra hivatott zseni alkotóműhelyébe.
„A dob+basszus kislemez megjelenése 2000. augusztus 5-ére esett, és mivel ezen a szombati napon adtuk a hiperkarma első koncertjét is a Szigeten, ezt a napot tekintjük a zenekar születésnapjának. A 1G Records, mint akkoriban sok más kiadó, minden frissen piacra dobott kiadványa mellé szórólapokat és plakátokat is gyártatott. Tojáspapírra nyomott, csillogó, fehér alapon piros logós hiperkarma-plakátunk volt, baromi jól nézett ki. A 1G-s zenekarok szórólapjait meg különösen szerettük, akárhányszor csak a kiadóban jártunk, mindig fölmarkoltunk belőlük egy jó nagy adagot, mivelhogy tökéletes filteralapanyagnak bizonyultak. A cigisdobozt nem lehet a végtelenségig hajtogatni, a papírlap meg túl vékony, arról nem is beszélve, hogy szívnánk vele együtt a kátrányt is, a 1G-s szórólapok viszont mind anyagukat, mind vastagságukat tekintve tökéletesen alkalmasak voltak spanglifilternek, egyetlen ilyen szórólapból nyolc tip kijött. A tekerés akkorra már tényleg komoly problémának számított, előfordult, hogy felforgattuk az egész lakást, mire sikerült filternek való papírt találnunk. A szórólapokkal ez a gond egy időre megszűnt, sőt vérszemet kaptunk: kitaláltuk, hogy a hiperkarma-szórólap legyen eleve perforált, mint a bélyegek, hogy ne kelljen vacakolni a tépkedéssel, maguktól váljanak le a kis darabkák, hogyha valaki tekerni szeretne.”
(részlet az Én meg az Ének című könyvből)
A teljes részlet elolvasható itt
hiperkarma A napsütötte rész itt
Én meg az Ének könyv előrendelés itt
