Kincs, ami legtöbbször orvosi hulladékként végzi
Évente átlagosan 90.000 gyermek születik Magyarországon, azonban a szülések során csak kis számban gondoskodnak a szülők a köldökzsinórból származó őssejtek megőrzéséről, és ezáltal arról, hogy biztosítsák gyermekeik számára a legkorszerűbb, regeneratív gyógyászat nyújtotta lehetőségeket. Ennek okait vizsgálta kutatásában három egészségügyi szakember szombathelyi és budapesti kismamák körében, és arra a következtetésre jutottak, hogy „bár az őssejtek levételének számos előnye van, a megkérdezett kismamák ismeretszintje hiányos, többségében nem hiteles forrásból szerzik az információkat és a tájékoztatásuk nem kielégítő.
Az őssejtek képesek szervezetünk bármilyen sejttípusává alakulni, éppen ezért használhatóak sérült sejtek pótlására, helyettesítésére. Az őssejttranszplantáció több mint 80 féle betegség gyógyításánál része az alkalmazott orvosi eljárásoknak, és napjainkig a világon közel másfél millió őssejtbeültetést végeztek. Magyarországon évente körülbelül 250 kezelés történik őssejt-transzplantációval, ezek egynegyedét gyermekeken végzik.
Köldökzsinórvér eredetű őssejteket először 1988-ban használtak transzplantációra Franciaországban, azóta több mint 40 000 köldökzsinórvér eredetű őssejtbeültetés történt világszerte. Az őssejttranszplantációk egyharmadát napjainkban már köldökzsinór eredetű őssejtekkel végzik.
Az őssejtkezeléseket alkalmazó regeneratív medicina világszerte a figyelem középpontjába került, jelenleg is több ezer klinikai vizsgálat zajlik új, őssejt-alapú kezelések kifejlesztése érdekében. A kutatók szerint az őssejtterápia jelentheti az egyik hatékony gyógymódot a diabétesz, a szívinfarktus, a születéskori oxigénhiányos állapot, időskori degeneratív betegségek, több autoimmun betegség, trauma okozta idegrendszeri sérülések és egyéb súlyos kórképek esetén a jövőben.
Ennek ellenére csak a magyar családok töredéke gondoskodik a köldökzsinórvérből és a köldökzsinór-szövetből származó őssejtek megőrzéséről, így a köldökzsinór orvosi-biológiai hulladékként szemétbe kerül, ezáltal a gyerekek és családtagjaik elesnek a regeneratív medicina nyújtotta hosszútávú lehetőségektől.
A Védőnő című szakfolyóiratban megjelent tanulmányban Dr. Karácsony Ilona Hajnalka adjunktus, Kőhegyi Rebeka szülésznő és Máthé-Póhr Kitti erre az ellentmondásra kereste a választ, a szerzők azt vizsgálták, milyen okok miatt nem választják a kismamák a köldökzsinór eredetű őssejtek levételét és megőrzését, annak ellenére, hogy az őssejtek „ígéretes gyógyászati lehetőséget jelenthetnek a jövőre nézve, segítségükkel megváltozhat a gyógyításról alkotott képünk, illetve lehetőség nyílik az életfontosságú szövetek és szervek megújítására.”*
Az általuk megkérdezett 200 várandós 94,5%-a hallott már a köldökzsinór őssejtlevételről, 16,5%-uk pedig élt a lehetőséggel és levetette az őssejtet. Azt is vizsgálták a szakemberek, kitől kaptak felvilágosítást a kismamák az őssejtek tárolásának lehetőségeiről: 47,5% a médián keresztül, 7,5% rokontól vagy ismerőstől, 7,0% szülész-nőgyógyásztól, 6,0% szülésznőtől, 5,5% védőnőtől szerzett információt, míg 16,0%-uk egyáltalán nem kapott tájékoztatást ezzel kapcsolatban. A válaszadók véleménye szerint a birtokukba került információk nem elégségesek ahhoz, hogy a levétel kérdésében döntést hozzanak, és a megfelelő ismeretek hiánya miatt nehezebben mérik fel az előnyöket, felhasználási lehetőségeket.
Az információhiány mellett a másik tényező, ami miatt kevesen döntenek az őssejtlevétel mellett, az az ár. A megkérdezett kismamák 88,5%-a drágának tartja az őssejtbankok árait, 92,0% élne a lehetőséggel, ha államilag finanszírozott lenne. Nem meglepő módon azok a kismamák, akik saját bevallásuk szerint jó vagy nagyon jó anyagi körülmények között élnek, gyakrabban döntenek úgy, hogy a szülés során levetetik a köldökzsinór eredetű őssejteket.
„Saját, 650 fős kutatásunk eredményei is megerősítik a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának szakemberei által publikált megállapításokat. Szinte minden várandós tud az őssejtek megőrzésének lehetőségéről (97,5%), tudják, hogy az őssejtterápia már egy bevett orvosi módszer a gyógyításban (93,9%). A mi válaszadóink esetében is a média az egyik legfontosabb információszerzési forrás (43,5%), de még ennél is többen voltak, akik Intézetünktől kaptak személyes tájékoztatást az őssejtmegőrzés lehetőségeiről (48,5%). Mi rákérdeztünk azonban arra is, hogy összességében a várandóssághoz kapcsolódó egészségügyi szolgáltatásokra mekkora összeget terveztek be, és a kismamák válaszai alapján nem meglepő, hogy állami finanszírozás híján kevés család költségvetésébe fér bele a levétel és a 20-25 éves tárolás összege, annak ellenére, hogy a megkérdezettek kétharmada fontosnak tartja a gyermek őssejtjeinek megőrzését.” – egészítette ki a megjelent publikáció legfontosabb megállapításait Fekete Zoltán, a Czeizel Intézet őssejtmegőrzési programjának vezetője.
