Ha újévkor megfogadjuk, vajon sikerül megtanulnunk angolul?
Szakértői tippek, hogy ne valljunk kudarcot a nyelvtanulós fogadalmakkal
Ki fog megtanulni angolul? A szakember szerint nem az, akinek kötelező, hanem aki őszintén szeretne. Éppen ezért mindegy, milyen iskolázottsági szinttel vagy háttértudással vágunk bele az angoltanulásba, a lényeg a lelkesedés. Ezt azonban távolról sem könnyű megőrizni – mondja Varga Brigitta angoltanár.
“Sokan kezdik el az angolt újévi fogadalomból. Ez segít a jó úton elindítani azokat, akikben fellángol a nyelvtanulási vágy. Ez a lelkiállapot azonban nagyban hasonlít ahhoz, mint amikor a sporthoz érzünk átmeneti motivációt: januárban fellángol a lelkesedés, hogy jobb emberek leszünk, de aztán március-április tájékán sokan lemorzsolódnak” – magyarázza Varga Brigitta, angoltanár, a Don’t Panic Nyelviskolahálózat angoltanulási szakértője.
Szerinte az elmúlt években kifejezetten fellendült az angoltanfolyamok iránti kereslet: volt olyan év is, amikor több mind 50 százalékos növekedést tapasztaltak a nyelviskolában. Ennek azonban összetett okai vannak.
Brigitta tapasztalata szerint az emberek szeretnek a pénzükkel szavazni: megvesznek valamit, ezáltal is többnek érzik magukat. A vásárlás felpörgeti őket, a nehézségek azonban akkor jönnek, amikor folyamatosságot, következetességet kéne tanúsítaniuk.
Ilyenkor könnyen kudarcélmény érheti az embert, hiszen gyakran hiába vásárolt. Ha ugyanis nem néz kellően utána a kurzusnak, könyvnek, nem biztos, hogy fenntarthatóvá tudja tenni az életében az adott tanulási módszert. Brigitta szerint ritkán olyan fegyelmezettek a tanulók, hogy a szabadidejüket is önfejlesztésre fordítják. Nagyfokú önismeret szükséges hozzá, hogy eldöntsük, nekünk személy szerint melyik tanulási stílus válik be igazán.
Könyv, app vagy nyelviskola?
Szintén gyakori hiba, hogy a lelkes nyelvtanulók mindent megvásárolnak, amiről úgy gondolják, hogy a segítségükre lehet: tankönyvet, applikációt, tanfolyamot. Így azonban könnyű elaprózódni, célszerűbb tehát, ha egyszerre egy adott módszerre helyezzük a fókuszt.
“A nyelvtanulás nem könnyű. Aki ezt cáfolja, az nem mond igazat. Nem a részvétel, hanem a következetesség nehéz, hogy akár 1-2 éven keresztül is minden héten 2×90 percet angoloznunk kell. Ilyenkor jön, hogy nincs időnk, kedvünk, megbetegszünk, vagy épp a gyerekekkel kell foglalkoznunk. A döntés általában az, hogy ‘jó, akkor majd jövőre’” – mondja Varga Brigitta, a Don’t Panic Nyelviskolahálózat angoltanulási szakértője.
A szakember hozzáteszi: a nyelvtanfolyam talán nem mindenki számára ideális megoldás, de az az előnye feltétlenül megvan, hogy segít elköteleződni. Az átlagember azonban nem nyelvész, gyakran nem érti meg elsőre a tankönyvi feladatot, ilyenkor általában becsukja a könyvet. Ezért jobb, ha van kötelezettségi viszony egy tanár felé:
“A résztvevőket felhívjuk, ha kell, noszogatjuk egy kicsit. Sokan igénylik ezt a fajta kontrollt. Persze van, akinek az önálló tanulás jön be, az emberek 90 százaléka viszont egy beszédközpontú tanfolyamon tud fejlődni a legjobban. Azt kell keresnünk, hogyan tudjuk a tanulást az életünk részévé tenni, egy szokást kialakítani és fenntartani.”
Fogmosás közben is angolozni
A mindennapos gyakorlást is szó szerint kell vennünk: azon kell dolgoznunk, hogy minden nap foglalkozzunk az angollal. Akár egy 30 napos kihívást is állíthatunk magunk elé, amit naptár segítségével követhetünk.
“Meg kell találni a napjainkban azokat a pillanatokat, amikor tudunk angolozni. Ez történhet akár a monoton tevékenységek során is, például mosogatás vagy fogmosás közben, ha angolul végiggondoljuk a napunkat, ezzel is rászoktatva az agyat a gondolkodásra ezen a nyelven” – zárja a Don’t Panic Nyelviskolahálózat angoltanulási szakértője.
