Felújítva kerül újra mozikba a Dögkeselyű
A Pannónia Entertainment gondozásában február 23-tól korlátozott ideig ismét megtekinthető lesz nagyvásznon a kultikus magyar alkotás.
Az 1982-es, Cserhalmi György főszereplésével készült Dögkeselyű egy adaptáció, mely Munkácsi Miklós Kihívás című regényén alapszik. András Ferenc a rendezés mellett a forgatókönyvért is felelt és egy noiros beütésű akció-krimi sült ki a munkálatok végére, de alaptörténete a bosszúfilmek klasszikus sablonjait is magában hordozza.
Simon József (Cserhalmi György) taxisofőr adósságát próbálja összefuvarozni, amikor meglopják az ezt lefedő tízezer forinttal, amit nem tud annyiban hagyni. A tolvajok után kutakodva próbálja visszaszerezni a pénzt, ám hamar belátja, hogy ezt a törvények határain belül nem olyan egyszerű kivitelezni, így egyre jobban elkezdi áthágni azokat. Ezek alatt szép lassan ő is szakavatatott alvilági alakká formálja magát, elsajátítva azokat a módszereket és taktikákat, amiknek már komoly áruk is lehet hosszabb távon az életében.
A film a maga idején teljesen letaglózta a kritikusokat és a közönséget egyaránt, hisz a szocializmusban készült többi magyar akció-krimihez képest jelentősen maradandóbb és minőségibb jeleneteknek lehetett szemtanúja a nagyérdemű. Ha pedig így négy évtized után visszagondolunk, akkor bizonyos aspektusokban valóban egyedüliként maradt fent. Példának okáért vegyük az autósüldözéseket, ami nemhogy akkoriban ritkaság volt ilyen színvonalon hazai produkcióban (nem feledve a Pogány Madonna ikonikus balatoni fogócskáját), de még manapság se túl jellemző, hisz a Jupiter holdján, vagy a Viszkisen kívül nem igazán tudnánk mondani más példát.
A Ladákon és a régi metrókon kívül már csak azért is érdekes korlenyomat a film, mert a rendszerben nem készülhetettek hasonlóan hitelesnek tűnő krimik, hisz hivatalosan „a szocializmusban nincs bűnözés”, maximum külföldről érkező kapitalisták lehetnek az elkövetők. A magánnyomozó szerepe se volt bevett, szintén a politikai hatás miatt, lévén az ügyek „csakis az államra” tartoznak. A siker titka volt továbbá az amerikai stílusú operatőri munka (itthon a steadicam debütálása) és vágás, valamint a dialógusok feszessége. Az összkép sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy az 1983-as Berlinálén Arany Medvére jelölték a mozit, s noha azt nem nyerte meg, a közönségdíjat igen. Szocialista akciófilmként a nyugaton, miközben a környező szoci országokban volt, ahol csupán vágottan mutathatták be.
A filmben számos híres színészünk felbukkan, köztük sokan olyanok, akiknek aztán temérdek remek szinkront is köszönhettünk és érdekesség, hogy szinkron itt is akad: Újlaki Dénest Balázs Péter orgánumával halljuk. De feltűnik még a Szomszédok előtti Ábel Anita, vagy épp Görbe Nóra, akinek jelenléte a fent említett akciózás miatt némileg ironikus, hisz a Linda is az évtized terméke.
A több szempontból is filmtörténeti alkotást a Pannónia Entertainment felújítva mutatja be újra, a kiválasztott mozikban országszerte, korlátozottan február 23-ától.
