Customize Consent Preferences

We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.

The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ... 

Always Active

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

No cookies to display.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

No cookies to display.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

No cookies to display.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

No cookies to display.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

No cookies to display.

Egy emigráns tudós fiatalsága a XX. században

Marianne Fillenz: Temesvártól Új-Zélandig

„»Mi vagyok?« Nem vagyok sem angol, sem román, az Osztrák–Magyar Monarchia réges-rég eltűnt a térképről – és különben sem laktam benne soha. Nem vagyok zsidó, noha erős szálakkal kötődöm a zsidósághoz, és katolikus sem vagyok. Egyre inkább az az érzésem, hogy Marianne Fillenz vagyok – s hogy ez mit is jelent pontosan, kiderülhet, ha visszatekintek az életemre.”

Marianne Fillenz az idegrendszer nemzetközi hírű kutatója, oxfordi professzor. Magyar zsidó apától és osztrák katolikus anyától született Temesváron. Román iskolába járt, szüleivel odahaza németül beszéltek, magyarul a háznál szolgáló cselédlányoktól tanult. 1939-ben, a háború kitörése után néhány héttel a család Új-Zélandra emigrált. Marianne 1950-ben Oxfordba ment, befejezte doktori képzését, férjhez ment és három gyermeke született. 1997–1998-ban írt memoárja Új-Zélandról Angliába való távozása pillanatáig vezet el: egy fiatal lány felnőtté válását kísérhetjük addig a pontig, ahol visszatér az Óvilágba, és megkezdi saját életét és pályáját. Marianne és szülei minden döntése a saját út keresésének egy-egy állomása.

A memoár mellett a szerző levelezése Karl R. Popperrel, a híres tudomány- és politikafilozófussal, A nyitott társadalom és ellenségei szerzőjével egy csaknem ötvenéves barátság lenyomata. A diáklánynál több mint húsz évvel idősebb Popper eleinte a tehetséges diáknak kijáró udvarias leveleket ír, majd a viszony elmélyül: Popper már nemcsak Marianne tanulmányi előmenetele iránt érdeklődik, hanem családját és barátait is megismeri, életvezetési tanácsokkal látja el, és amikor Marianne húga tragikus körülmények között meghal, hosszú levélben próbál erőt önteni bele.

„Miközben Marianne Fillenz kutatott, tanított, és részt vett a nemzetközi tudományos életben, úgy tűnik, teljes életet élt. De vajon miből fakadhat az a harmónia, amely e sokszínű, gazdag élet leírásából sugárzik, az identitást körülrajzoló sokféle »nem«-mel egyidőben? – teszi fel a kérdést az előszóban Schmal Alexandra, a kötet fordítója.

A kiemelkedő tudományos karrierről, a sokszínű, harmonikus életről és a Fillenz család történetéről beszélget Csepelyi Adrienn, Gács Anna és a könyvet fordító Schmal Alexandra január 11-én 17 órakor a Magvető Facebook oldalán. Az online könyvbemutatóról bővebb információ itt található.

Megrendelés
Oldalszám: 288 oldal
Kötés: Keménytáblás
Ár: 4499 Ft
ISBN: 978 963 14 4122 2