Ég alatt, hegy fölött

Maggie Doyne: Ég alatt, hegy fölött
Egy fiatal nő igaz története reményről, anyaságról és tenni akarásról

A műről

Maggie Doyne inspiráló, bensőséges írása a felnőtté válás során megtapasztalt szeretet, veszteség, talpra állás és remény igaz története. Az Ég alatt, hegy fölött reményt sugároz. Megmutatja, mi történhet, ha egyetlen személy komolyan elhatározza, hogy segít valakin, és ezzel ezrek életét változtatja meg – köztük a sajátját is.

A memoár New Jersey egyik kertvárosában kezdődik: a középosztálybeli családban felnőtt fiatal lány úgy dönt, hogy a főiskolai tanulmányok megkezdése előtt kihagy egy évet, és inkább világot lát. Az utazásai alatt azonban az elképzelései drámai módon megváltoznak, amikor Nepálban összetalálkozik egy kőtörő kislánnyal. Maggie elhatározza: a továbbtanulására gyűjtött összes pénzét, mind az ötezer dollárt arra fordítja, hogy vegyen egy telket Nepálban, és a helyi közösség segítségével gyermekotthont és iskolát építsen fel az árván maradt gyerekek számára.

Maggie, Tópi Malla és a BlinkNow csapata világszerte elismerést vívott ki a helyi közösségekre épülő, fenntartható fejlődést biztosító úttörő kezdeményezésével. Ez a könyv azonban nem útmutatónak készült kezdő filantrópok és nonprofit szervezetek alapítói számára. A fiatal lányt váratlan döntése több mint egy évtizede tartó érzelmi utazáson indította el, melynek során asszonyokkal, gyermekekkel dolgozott együtt, és két világ között egyensúlyozva nézett szembe legnagyobb félelmeivel, kérdéseivel és szívszaggató fájdalmával.

Fordította: V. Csatáry Tünde

A szerzőről

Maggie Doyne a BlinkNow Alapítvány és a nepáli Szurkhetben található Kopila-völgy Gyermekotthon és Iskola egyik alapítója. Tizenkilenc évesen a gyermekfelügyelettel keresett pénzét felhasználva, a helyi közösséget bevonva otthont épített a háború tépázta Nepál árváinak. 2010-ben csapatával iskolát nyitott a régió 500 legrászorulóbb gyermeke számára. Az elmúlt évtized során a BlinkNow Alapítvány és a Kopila-völgy intézmény gyökeret eresztett, növekedett, és működésével nagy lökést adott a helyi közösségi együttműködés kialakulásának és fejlődésének.

Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek szerzőjének ajánlásával

„Míg mások a szegénységet és igazságtalanságot látva elfordítják fejüket, vagy kilátástalan kétségbeesésben magukba zárkóznak, Maggie nekigyürkőzik, hogy életeket mentsen – egyenként, egyszerre mindig csak egy gyermekét. Bárcsak olyan ember lehetnék, mint ő! Bárcsak valamennyien olyan emberek lehetnénk, mint ő! A története ezreket inspirált, és ideje, hogy a világ olvasson róla.”

Idézetek a könyvből

„Ez a kötet több mint egy évtizedet ölel fel, amely idő alatt Nepálba költöztem, felépítettem egy otthont, neveltem ötven gyermeket, értek traumák, és átéltem az elképzelhető legerősebb szeretetet.”

„Nagyon korán, amikor a nap még nem bújt elő a hegyek mögül, a gyerekekkel átkelünk a házunk előtt az utcán, és végigmegyünk az ösvényen a kis, bambuszból épült iskolához. Sárga mustárföldek és korall színre festett bádogtetős házak mellett haladunk el.”

„Abszolút mindenünk megvolt, és közben fogalmunk sem volt róla, mennyire sok az a minden. Még csak most kezdi az agyam megérteni, mit is jelent az, hogy valaki kivételezett helyzetben van.”

„Összeszorul kissé a torkom, és a folyóra gondolok; a gyerekekre, akik hamarabb tanulják meg, hogyan kell követ törni, mint azt, hogyan kell fogócskázni; akik rizzsel teli zsákokat cipelnek a hátukon, és akik tiszta víz nélkül kénytelenek élni.”

„Soha nem gondoltam végig, milyen előnyöket élvezek csak azért, mert az vagyok, aki, mert oda születtem, ahova, mert úgy nézek ki, ahogy.”

„Ha egy kis bimbó mindent megkap, ami a növekedéséhez szükséges, virággá fejlődik. Elegendő szeretet, támogatás, táplálék és oktatás mellett a mi gyerekeink is virágozni fognak.”

„Az álmunk egy olyan világ, ahol minden gyermek biztonságban van, korszerű oktatásban részesül, és feltétel nélküli szeretetet kap.”

„A megtett utamra visszatekintve az egyik legnagyobb ajándéknak a fiatalságomat tartom. Tudtam, hogy egyetlen kérdésre sincs kész válaszom. (…) A fiatalságom, és az, hogy a semmiből kellett indulnunk, azt is jelentette, hogy nem kellett a tökéletességre törekednünk; arra alapoztunk, amink volt: két kéz, nyitott szív, és egy befogadó közösség, amely végig ott akart lenni mellettünk.”

„Ezt a munkát lehet etikusan, lelkiismeretesen, partnerségben végezni; de lehet úgy is, hogy azzal igazi, súlyos károkat okozhatunk.”

„Az a küldetésünk, hogy a nepáli gyermekek önálló, sikeres élethez szükséges kompetenciái kialakulásának az elősegítésével megváltoztassuk az egész világot. Mindezt úgy érjük el, hogy minőségi oktatást és szerető, gondoskodó otthont nyújtunk az árván maradt vagy hátrányos helyzetű gyermekek számára. Szintén támogatjuk a helyi közösséget a szegénység elleni küzdelemben, a nők gazdasági függetlenségének az elérésében, az egészségügyi ellátás színvonalának az emelésében, miközben szorgalmazzuk a fenntartható gazdálkodást, és küzdünk a társadalmi igazságosságért.”

„Néha, amikor változást akarunk elérni, vagy meg szeretnénk csinálni valamit, beleesünk abba a csapdába, hogy mindent tökéletesnek szeretnénk, és ezért várunk. Várunk, míg majd több időnk lesz, míg megkapjuk a megfelelő állást, vagy megteremtjük az anyagi biztonságot, hogy elkezdjünk adni. De nincs idő várni.” „Akkor vagyunk a legjobbak, ha együtt mozgunk. Egy család vagyunk. Egy nagy embercsalád. Nincs egy perc vesztegetni való időnk sem.”

Lapozz bele a könyvbe itt