Blaha Lujza, Fedák Sári is táncolt a legelső magyar filmben
Április 30-án ismét a Magyar Fim Napját ünneplik a tévék, mozik és a streaming szolgáltatók a hazai filmtörténet számtalan emblematikus alkotásával.
Az esemény nem véletlenül esik erre a dátumra. 1901-ben ezen a napon mutatták be Budapesten az Urániában az első megrendezett, játékfilmes elemeket tartalmazó magyar filmet, ami A táncz címet kapta. Bár a film elveszett, a forgatás során készült állófotók fennmaradtak, amelyek sejtetni engedik, hogy nem akármilyen produkció született a mozgóképpel éppen csak ismerkedő készítők kezei közt.
A táncz megálmodója, legfőbb alkotója az író Pekár Gyula volt, aki elhatározta, hogy a tánctörténeti ismeretterjesztő előadásának illusztrálásához fényképek helyett, az új, modern találmányt a mozgóképet hívja segítségül. Meg is rendelte a filmfelvételek elkészítését a budapesti Uránia Magyar Tudományos Színház (a mai Uránia mozi) fényképészétől, technikusától, Zsitkovszky Bélától, aki a forgatáshoz az egyik vetítőgépet alakította át kamerává. Pekár az előadásban a tánc történetét az ógörög tánctól és a pávatánctól kezdve, a menüetten, tarantellán, courantén át egészen a XIX. századi néptáncokig, így a tüzes magyar csárdásig vette végig és ezeknek a jellemző lépéseit, mozdulatait szemléltette a mozgóképre rögzített 1-2 perces jelenetekkel. A Kern Aurél által összeállított zenékre koreografált táncokat a korszak ismert, a felkérést kitörő örömmel fogadó színészei és táncosai adták elő, akiket Cesare Smeraldi, a budapesti Operaház balettmestere tanított be. A csárdás például Blaha Lujzával elevenedett meg a kamera előtt, aki a vele forgatott részben a csaplárosné bőrébe bújva csábítgatja a huszárőrmestert alakító Kiss Mihályt. Bár a férfi kezdetben rá sem hederít, a bor megteszi hatását, felpattan és megtáncoltatja a jókedélyű asszonyt. Blaháék után többek közt a Nemzeti Színház dívája, Márkus Emília hét fátyol táncot, míg a fiatal opera primadonna, Fedák Sári japán táncot adott elő. Összesen 20 tánc kapott helyet az impozáns kiállítású, a díszleteket és a jelmezeket tekintve is aprólékosan kidolgozott jelenetekben, amiket az Uránia tetőteraszán rögzítettek a rendezői feladatokat ellátó Pekár Gyula irányításával.
Tragikus módon a felvett anyag a bemutató előtt 3 héttel teljesen megsemmisült, amikor tűz ütött ki az Uránia laborjában. Az alkotók a kezdeti sokk után nem hagyták veszni az addig elvégzett munkát. A közönség körében adakozást kezdeményeztek és az összegyűlt pénzből a szükséges felvételeket újra elkészítették. A táncz – ami, ahogy írtuk egy tudományos előadás illusztrációjaként szolgált – 1901. április 30-án debütált az Urániában, ahol aztán 10 évig műsoron maradt. 136-szor vetítették le élő zenei kísérettel, de úgy, hogy folyamatosan új táncokkal bővült a tartalma. A híre pedig a határainkon túl is elterjedt. Párizsban, Berlinben, Lipcsében az ottani mozikban a tudományos estek programjába illesztve mutatták be. Miután a produkciót a kor technológiai lehetőségei miatt a rendkívül gyúlékony nitrocellulózra rögzítették, mára vélhetően minden példány megsemmisült. Legalábbis mostanáig egyetlen képkocka sem került elő belőle. Csupán a forgatáson készült fényképek, Pekár Gyula eredeti összekötőszövegei, valamint a korabeli tudósítások, leírások állnak rendelkezésünkre A tánczról, aminek a magyar film megszületését köszönhetjük.
