Bajban a névadók, avagy hogyan született meg a Toyota Tundra típusnév
A 90-es években a Toyota már minden kontinensen megkerülhetetlen tényező volt, ugyanakkor nem minden kategóriában játszott domináns szerepet. A platós kisteherautók piaca már ekkor is Észak-Amerikában volt a legnagyobb és a helyi gyártók – részben több évtizedes hagyományaik és piaci beágyazottságuk miatt – hatalmas előnyre tettek szert.
A Toyota is kívánt magának egy szeletet a pick-up-tortából és a 90-es években létrehozta a Truck és a T100-as modelleket; a névadással tehát nem bíbelődtek sokat a japán gyártónál. A Toyota első pick-upjai nem értek el átütő sikert, hiszen kisebbek voltak, mint a nagy amerikai platósok, ráadásul csak négy- és hathengeres motorral voltak kaphatók. Akkoriban még csak kevesen látták előre vagy hitték el a klímaváltozást, így V8-as nélkül nem vették komolyan a nagyobb Toyota T100-ast sem.
Az USA-ban akkoriban a nagyméretű pick-upok voltak sikeresek, a Toyota pedig úgy vélte, új belépőként érdemes lenne valami újszerűt kínálni. Ezért a kisebb platósukat egyszerűen Toyota Truck-nak nevezték el (ezt váltotta 1995-ben a Tacoma). A Trucknál nagyobb, de a két kategória között elhelyezkedő T100-as pedig azokat próbálta megszólítani, akik kevesebbet akartak költeni vagy túl nagy volt nekik egy Ford F sorozat vagy Chevrolet Silverado. A stratégia nem jött be; Észak-Amerikában még tartott a három nagy helyi gyártó aranykora, a fizetésekhez képest az autók olcsók voltak, a benzin ára az ingerküszöböt sem érte el, így a méret és a fogyasztás nem, a patrióta hevület viszont sokat nyomott a latban.
Az ezredforduló közeledtével a Toyota elkészült a T100-as utódjával, ám amikor a névadásra került volna a sor, váratlan akadály merült fel. A T150-es – ez a név volt ugyanis a tervben – nagyobb, erősebb lett volna, mint elődje, hiszen versenyre kellett kelnie a Ford F sorozattal vagy a Chevy Silveradoval. Ám a Ford jogi úton megtámadta a T150-es modellnevet, mert túlságosan hasonlított a Ford F-150-re, amely akkoriban, illetve még évtizedeken át uralta a nagyméretű pick-upok piacát.
A Toyota tehát nem tehetett mást, elállt a T150 típusnév használatától, és össze kellett hívni a szakembereket a marketing-, a dizájn- és a kommunikációs osztályról, hogy találják meg a kész autó nevét. Így született meg a Tundra. A Tacoma fölött elhelyezkedő újdonság – immár hat- és nyolchengeres benzines erőforrásokkal – sokkal jobban teljesített, 26 év elteltével még mindig létezik, és sikeresebb, mint valaha.
A Toyota névadási gyakorlata egyébként gyakran nyúl a koronára, építészetre, nemességre, mitológiára vagy természetre való utalásokhoz. A Corolla név például a virágszirmok körvonalára utal, míg a másik globális sikermodell, a Camry neve a szintén koronát jelentő japán „kan-muri” kifejezéssel való szójátékból született. Emellett természetesen létezik Crown nevű Toyota is, a Sequoia a nagyméretű, Észak-Amerikában honos fenyőkre utal, a szintén népszerű Sienna egyterű neve pedig a talaj vörösesbarna pigmentjéről kapta a nevét.
Utólag elmondható, hogy a Tundra név logikus és sikeres választás volt a strapabíró pick-up számára, mert minden fontos szempontnak megfelel. Könnyen kiejthető a világ összes kontinensén, és egyszerűsége okán nem okoz gondot megjegyezni sem. Ráadásul eszünkbe juttatja a valódi tundrát, az úttalan utakat, ahová csak olyan megbízható, potens és robusztus igáslóval célszerű elindulni, mint maga a Toyota Tundra.
Fotók: Toyota, The Drive
