A jazz a felemelkedésről szól

Virágzás Napjai: zenei műfajok és előadások sokfélesége pünkösdkor az Őrségben
Kelemen Barnabás – Kokas Katalin hegedűművész házaspár, Bognár Szilvia Szokolay Dongóval és Vizeli Balázzsal, Lovasi András – Dr. Heidl György és Gábor Andor társaságában, Tóth Viktor – Lukács Miklós – Orbán György jazz trió, greCSÓKOLlár duó, SimorÁg TánCirkusz – felsorolni is nehéz, mennyi koncert, előadás lesz az Őrségben május 18 – 21. között a Virágzás Napjai művészeti fesztiválon. Az alábbi interjúban Tóth Viktor, jazz-zenésszel beszélgettünk arról, hogyan készül az Őrségi kirándulásra és fellépésre.
Az idei Virágzás Napjai fesztiválon az Arura trióddal lépsz fel, a zenétek leginkább lélekhez szóló spirituális muzsika, amelyet ebben a formációban a szaxofon mellett, cimbalom és nagybőgő által juttatok el a hallgatókhoz. A Tercettben ugyanakkor a dinamikusabb dallamok jelennek meg, feltételezem, hogy mindkét formáció a te személyiséged és érzésvilágod mutatja meg a zene univerzális nyelvén keresztül, jól látom ezt?
Igen. Mindkét formációban zenekarvezető-zeneszerzőként tevékenykedem, tehát az én kompozícióimat játsszuk. Az általam komponált zene benső, képi világa, töltete nagyon fontos a számomra. Mindegyik dallamnak, témának egyfajta saját rezgése, konkrét története van. Olyan ez mintha egy régi emlékképet, egy legendát vagy álomszerű halvány érzést bontanánk vissza, szülnénk újra. Épp ezért a zenészek személye nagyon fontos. Zenésztársaimtól azt kérem, ezt a dalba komponált energiát hozzák felszínre – meséljék el úgy ezt a történetet ahogyan Ők érzik,a legtisztább szívvel. Tehát ez egy minden este változó repülés – három zenész közös történetmesélése.
Van egyébként bármilyen kötődésed a fesztiválnak helyt adó Őrséghez, mennyire ismered, szereted a környéket?
Volt szerencsém néhányszor itt játszani és mindig megindított a táj szépsége! Nagyon örülök, hogy újra itt léphetünk fel.

Amikor először beszéltem veled telefonon, emlékszem éppen egy erdő közepén gyakoroltál, sosem hallottam még egy zenésztől sem, hogy a természet a próbaterme, inkább meditálni, megnyugodni járnak ki a szabadba, honnan jött az ötlet és milyen gyakran van erre módod?

A természet nagyon fontos inspirációs forrás számomra. Sokat gyakoroltam az elmúlt 26 év alatt réteken, hegyeken, folyó parton. A természet hihetetlen direkt módon ad tanítást az Örök Mértékről. Számomra egyébként a meditáció, a zenélés, a természet, a folyó, a szél, a remény, a fényesség / a rohanás, a nagyvárosi élet, a stressz, az anyagi világ egy és ugyanaz. Ugyanannak a gömbnek más-más aspektusa. A kérdés, hogy elfogadod-e őket, összhangban vagy-e a működésükkel.

Mit jelent számodra a jazz, hogyan fogalmaznád meg a lényegét, hatását, erejét ennek a stílusnak?

A jazz számomra a szabadságról szól. Pont az előbb említett összhangról. A „minden egy”-ről. A tisztaságról. Az ego feladásáról. A közösségről. Az ünnepségről. Azt gondolom, hogy ha a Föld lakói úgy működnének, mint a jazztörténelem legnagyobb zenekarai, mondjuk mint például a John Coltrane Quartet, akkor eljönne a világbéke. Abban a zenekarban a szépség ünnepléséről, az egyéniség ünnepléséről, ugyanakkor a közösségben a közös célért egyként tevékenykedésről volt szó… A csatornává válásról Isten és a Földanya középpontja között. Az embertársak szeretettel való felemeléséről. Üzenet volt a ritmus által a lábnak, dallam által a szívnek és nem látható csatornán a tudatnak, a léleknek. Mindez giccsmentesen, a legegyszerűbb és legtisztább formában. A jazz szerintem valami ilyesmiről szól. A felemelkedésről.

Olyan legendákkal zenéltél együtt, mint Hamid Drake (dob), Henry Franklin (bass), William Parker (bass), Piotr Wojtasik (trombita), John Betsch (dob), Dresch Mihály (sax), egy fiatal zenész életében katartikus élmény lehet az idoljaival egy színpadra lépni, milyen emlékeid vannak a közös fellépésekről?

A mesterekkel való találkozás nagyon fontos volt számomra és ma is az. Nem az a fontos, hogy én ott játszhattam mellettük, hanem, hogy mellettük lehettem. A zene (és szerintem minden dolog) csak személyes átadásban érthető meg, csak így, beavatás által lehet a miénk. A zeneakadémián tanultak, a könyvből, lemezről, youtube-ról, elmesélésből tanultaknak semmi közük sincs a Mesterek által játszott tiszta, igaz zenéhez. Persze az is fontos.

Nagyon sok fesztiválon játszottál, Európában és az USA-ban egyaránt, milyen volt a fogadtatás, van olyan helyszín ahol már visszajáró vendégként fogadnak és rendszeresen fellépsz?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert rengeteg helyre eljutottam a zene és a zeném által. Sokat tanulhattam a találkozásokból. Játszhattam tényleg a világ legkomolyabb fesztiváljainak, koncerttermeinek egynéhányában, de zenészként nem az a fontos, hogy hol játszom. Az erdélyi Gyimesben a disznóól mellé épített kis színpadon ugyanazzal a lelkülettel játszom mint ahogyan a Village Vanguardban tenném. Amikor azt kérdezed, milyen a fogadtatás, a visszhang egy-egy koncerten… Meg kell mondjam, hogy a leggyakoribb a tapsvihar és hogy nem akarnak hazaengedni a színpadról minket. Ez nem azért van mert OLYAN JÓK VAGYUNK… Ez azért van, mert azt látom, nagyon fontos dolgokról beszélünk. Olyan dolgokról, amelyekről kevés szó esik napjainkban de nagyon-nagyon-nagyon nagy igény van rájuk… A lélekről, a szabadságról, a reményről, a tisztaságról. A koncerten tiszta szívvel játszunk, őszintén, nem akarunk megmutatni semmit. Vagy eljátszani, kiszolgálni vagy bebizonyítani. A legmagasabbat szeretnénk ünnepelni szerény eszközeinkkel. Most. Nem tegnap és nem holnap.