A felmelegedésről pontosabb képet nyújt a hőmérséklet és a páratartalom együttes vizsgálata
A globális felmelegedés hatásainak vizsgálatában nem csak a hőmérséklet, hanem a páratartalom megállapítása is fontos szerepet játszik – hangsúlyozta egy új tanulmány.
A kutatók szerint a hőmérséklet önmagában nem méri az éghajlatváltozás szélsőséges következményeit, és lebecsüli a trópusokon jelentkező hatásokat. A levegő nedvességtartalma és a hőmérséklet együttes vizsgálata azt mutatja, hogy az 1980 óta bekövetkezett klímaváltozás csaknem kétszer olyan súlyos, mint azt korábban kiszámították – olvasható az amerikai tudományos akadémia folyóirata (PNAS) hétfői számában megjelent tanulmányban, amiről a phys.org tudományos ismeretterjesztő portál számolt be.
A szélsőséges időjárás, viharok, árvizek és esőzések ereje a levegőben lévő víz mennyiségével függ össze. Ezért az amerikai és kínai tudósokból álló csoport elemzéséhez az ekvivalens potenciális hőmérséklet, a theta-e mérőszámát használta, amely a légkör nedvességenergiáját tükrözi – mondta a tanulmány társszerzője, Veerabhadran Ramanathan, a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i Scripps Oceanográfiai Intézete és a Cornell Egyetem éghajlatkutatója. A mértékegység fokokban van meghatározva, akárcsak a hőmérséklet.
A világ felmelegedésével a levegő több nedvességet tartalmaz, 7 százalékkal többet minden egyes Celsius-fok után. Amikor ez a nedvesség lecsapódik, hőt vagy energiát szabadít fel, „ezért van az, hogy amikor esik az eső, akkor most már zuhog” – magyarázta a tudós. Hozzátette, hogy a vízgőz a légkörben egy erős hőcsapdagáz, amely fokozza az éghajlatváltozást.
Korábbi számítások szerint 1980 és 2019 között a világ 0,79 Celsius-fokkal lett melegebb. A páratartalomból származó energiát is figyelembe véve azonban 1,48 fokkal lett melegebb és párásabb a Föld. A trópusokon ez a felmelegedés elérte a 4 fokot.
Ha csak a hőmérséklet alapján ítéljük meg, akkor úgy tűnik, hogy a felmelegedés Észak-Amerikában, a középső szélességi körökön és különösen a sarkvidékeken a legjelentősebb, a trópusokon viszont kevésbé. Ramanathan szerint azonban ez nem így van, mert a trópusok magas páratartalma fokozza a vihartevékenységet, a rendszeres viharoktól kezdve a trópusi ciklonokig és monszunokig.
Ez a légköri látens energianövekedés szélsőséges időjárási jelenségekhez vezet: áradásokhoz, viharokhoz és aszályokhoz – fűzte hozzá a tudós.
