Megjelent Grecsó Krisztián új kötete, a Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Egy csendes kalendárium

Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat.
A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak.
A Harminc év napsütés olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.

Megrendelés
Megjelenés: 2017. szeptember 18.
Oldalszám: 240 oldal
Méret: 125 x 197 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 3299 Ft
ISBN: 978 963 14 3598 6

Részlet a kötetből

Az első verseskötetem, a Vízjelek a honvágyról, átütő siker volt, legalább nyolc példány elkelt belőle. Úgy hozta a sors, hogy egy akkoriban bőkezű nyugati alapítvány ajándékozta el végül a nagyját: hátrányos helyzetű középiskolai könyvtárak kapták ajándékba. Nagymágocsi vadászok adták kézről kézre, izgatottan. Az öcsém évekkel később tucatnyit visszaszerzett belőle, mert – ugyanis ez a szigorú könyvtári regula – azt a beszerzést, amit tíz évig nem kölcsönöz ki senki, le lehet selejtezni.
Nem rengettem meg a magyar irodalmat, kár lenne indulatból faragni a múlton.
A különben csinos kis piros kötetnek két komoly haszna is volt. Az első a hátulján őrzött makulátlan portré, egy hátrafésült hajú, komolyan a lencsébe néző fiatalemberről, aki láthatóan nagyon vágyik arra, hogy költő legyen. De legalábbis úgy nézzen ki.
A másik annak a délutánnak az emléke. Amikor átadtam Juszti mamámnak a kötetet. Forgatta, nézegette, már akkor is remegett a keze, nehezen vette a levegőt. Márta mamám azt kérdezte tőlem, ezeket honnan másoltam. És minek.

A folytatáshoz kattintson ide!