Gyors volt az élővilág regenerációja a 66 millió évvel ezelőtti meteoritbecsapódás után
Gyors volt az élővilág regenerációja a 66 millió évvel ezelőtti meteoritbecsapódás után egy coloradói leletegyüttes tanúsága szerint.
A leletek megmutatják, hogyan nőttek egyre nagyobbra az emlősök és alakultak át a növények a dinoszauruszokat kipusztító katasztrófa után – írta a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.
A több ezer egyed maradványát tartalmazó lelet lehetővé teszi több mint egymillió év evolúciós történetének tanulmányozását.
A Földön élő fajok több mint háromnegyede halt ki, amikor 66 millió éve egy hatalmas meteorit zuhant a mexikói Yucatán-félszigetre. A robbanás miatt felizzott a levegő, a légkörbe annyi szennyezés került, hogy hónapokra eltakarta a napot.
A nagy kihalás után azonban az élet visszatért, a szárazföldet kis testű emlősök kezdték benépesíteni.
A Science tudományos lapban megjelent tanulmány szerint a leletek „a modern élővilág eredetét” mutatják meg.
A kövületeket három éve tárják fel Colorado Springs közelében egy nagyjából 17 négyzetkilométeres, sziklás területen.
Tyler Lyson, a Denveri Természettudományi Múzeum kutatója alig talált valamit a területen addig, amíg az általános gyakorlat szerint csontmaradványok után kutatott. Minden megváltozott, amikor olyan köveket kezdett vizsgálni, amelyek csontok körül alakulhattak ki. Amikor a köveket feltörték, koponyák és más csontkövületek kerültek elő.
Az emlősállatok itt talált több száz csontkövülete 16 fajt képvisel, ezen kívül feltártak több mint 6 ezer növényi fosszíliát.
A pollenmaradványok vizsgálatával arra keresték a választ, hogy az egyes időszakokban milyen növények éltek a területen.
Megállapították, hogy a katasztrófa előtt a területet erdők borították, dinoszauroszok lakták, az emlősállatok nem voltak nagyobbak 8 kilogrammosnál.
A robbanás után páfrányfélék borították a vidéket, a legnagyobb emlős patkányméretű lehetett. A Föld felmelegedő szakaszban volt.
A becsapódás után 100 ezer évvel az erdő nagyrészt pálmafélékből állt, az emlősök mosómedve-nagyságúra nőttek, nagyjából a duplájára annak, amekkorák a legnagyobbak voltak a katasztrófa előtt, ez pedig „igen gyors regeneráció” a kutató szerint.
Mintegy 300 ezer évvel később a diófák családjából több faj alakult ki, a legnagyobb emlősök növényevők voltak, és akkorák lehettek, mint egy megtermett hód. Korábbi tanulmányok szerint a fák evolúciójával párhuzamosan zajlott a fejlődésük.
700 ezer évvel a robbanást követően jelentek meg a kövületek tanúsága szerint a hüvelyesek és a tanulmányozott fosszíliák legnagyobb emlősei, melyek nagyjából 50 kilogrammosok, farkasméretűek voltak, vagyis mintegy százszor akkorák, mint a meteoritot túlélő emlősök.
A növekedés fő tényezője a dinoszauruszok eltűnése lehetett, ezzel ökológiai űr jött létre, amit be kellett tölteni – mondta Lyson.
A táplálék minősége is szerepet játszott, a hüvelyesek és a nagyobb testű emlősök megjelenése azt mutatja, hogy ezek a növények jelentős fehérjeforrást szolgáltattak.
A kutató szerint a vizsgált emlősök a nagy kihalást túlélők utódaiból vagy a máshonnan oda vándorolt állatokból fejlődtek ki az evolúció során.
