Avilai Szent Teréz megkísértése
Spanyol vallási thrillerdráma érkezik a moziba április végén.
A húsvéti ünnepek után a Pannónia Entertainment legújabb bemutatója még marad a valláshoz közeli témában.
Az Avilai Szent Teréz megkísértése – mely Juan Mayorga színművének filmváltozata – április 24-től lesz látható országosan a kiválasztott művészmozi műsorán, magyar felirattal. A 101 perces alkotás a dráma és a misztikus thriller határmezején mesél Nagy Szent Teréz eretnekperéről.
Spanyolország, 16. század. Teréz türelmesen vár. Tudja, hogy eljött az ő ideje: ma jön az inkvizítor. Látogatásával eldől a San José kolostor sorsa, amit olyan odaadással épített nővértársaival. Teréz a konyhában vár. Az inkvizítor fiatalabb és túl attraktívnak fest egy ilyen komoly munkához. Először félénknek és visszahúzódónak mutatja magát, de ezt aztán hamar leveti magáról, hirtelen megmutatva valódi arcát. Teréz teljesen ellentétje, aki gyorsan megtalálja a nő gyengeségét. Például azt, hogy megtért, a házban nem tűri az irodalmat és hogy különösen vonzódni egy fiatal kezdő, Juana iránt. Teréz érzi, hogy veszélybe került. A kihallgatás aztán átterelődik feltételezhető beszélgetéseire az Úrral, ám az inkvizítor szerint ezek valóban az istenlátások az Ördög művei. Egy dühös hangvételű vita kezdődik ekkor Teréz életéről, munkájáról, hitéről, Istenről és a könyvekhez való hozzáállásáról. Nincs hova bújnia, így tudja, hogy már nem jöhet ki jól ebből az inkvizícióból.
Paula Ortiz rendezőnő korábban többek között a 2015-ös Az arát dirigálta. A címszerepben azt a Blanca Portillót láthatjuk, aki fontos szereplője volt olyan Almódovar filmeknek, mint például a Volver vagy a Megtört ölelések, mindkétszer Penélope Cruz oldalán. Az ellenlábas inkvizítor bőrébe szintén egy ismerős arc, Asier Etxeandia bújt, ő Almodóvarral a Fájdalom és dicsőségben dolgozott együtt Antonio Banderas társaként, de a direktornő fent már kiemelt darabjában is feltűnt. A mellékszereplők nem különösebben ismertek hazánkban, mondjuk a főszereplő fiatalabb éveibe kalauzoló jeleneteknél ez nem feltétlen meglepő.
Színpadi jellegéből adódóan a sztori erősen központú, de a filmes eszközöket igencsak jól hasznosítja, szépen él együtt és használja a párbeszédet, elég csak ránézni az előzetesre, amiből ez azonnal átjön. A mű eredete egészen 1588-ig nyúlik vissza írásosan, ez azonban egy minden ízében modern feldolgozás. A filmes adaptáció végül spanyol-portugál koprodukcióban születhetett meg.
