A legdrágább étel a világon

Ezért kell a legszegényebb embereknek 321 amerikai dollárt fizetniük, ha babos rizst szeretnének enni

A világ legszegényebb országaiban egy tál étel ára akár többszáz amerikai dollárnak megfelelő összeget is elérhet – derült ki a Mastercard és a World Food Programme legújabb kutatásából. A vizsgálat szerint a fejlődő országokban az embereknek szembe kell nézniük azzal, hogy az alapvető élelmiszerek ára elérheti egy napi keresetüket is, és ez fokozottan igaz a polgárháborús övezetekre vagy gazdasági válságban szenvedő országokra.*

A különbség köztük és a gazdag világ között nagyon éles. Vegyük példának New York államot – innen vették az alapértékeket „Az étel valódi ára a világ körül” (Counting the Beans: the True Cost of Food around the World) c. kiadványhoz. Itt egy olyan egyszerű étel, mint a babpörkölt 1,2 amerikai dollárból elkészíthető. Ez az összeg az átlagos napi bevétel 0,6%-át jelenti. Ezzel szemben Dél-Szudánban, amely a tanulmány rangsorában az utolsó ország lett, egy tál hasonló étel ennek az aránynak a 268-szorosába kerül, ami 321,7 amerikai dollárnak felelne meg. A kutatás során kiszámolták azt is, hogy az egyes országokban az átlagos napi bevétel hány százalékának felel meg egy tál egyszerű étel.

A tanulmány következtetései megerősítették a Mastercardot azon szándékában, hogy a globális kezdeményezés részeként bejelentett célját elérve, 100 millió adag ételt biztosítson világszerte a rászorulóknak.

A tanulmány szerint a legrosszabbul teljesítő országok és területek a következők:

1. Dél-szudáni Köztársaság: egy tál étel a New-York-i átlagkeresettel számolva 321,7 dollárba kerül.

• Egy tál egyszerű étel megvásárlásához a szudáni napi átlagfizetés 155%-ára van szükség.

2. Nigériai Szövetségi Köztársaság: egy tál étel a New-York-i átlagkeresettel számolva 200,32 dollárba kerül.

• Egy tál egyszerű étel megvásárlásához a nigériai napi átlagfizetés 121%-ára van szükség

3. Deir ez-Zor, Szíria: egy tál étel a New-York-i átlagkeresettel számolva 190,11 dollárba kerül.

• Egy tál egyszerű étel megvásárlásához a szíriai napi átlagfizetés 115%-ára van szükség

4. Malawi Köztársaság: egy tál étel a New-York-i átlagkeresettel számolva 94,43 dollárba kerül.

• Egy tál egyszerű étel megvásárlásához a malawi napi átlagfizetés 45%-ára van szükség

5. Kongói Demokratikus Köztársaság: egy tál étel a New-York-i átlagkeresettel számolva 82,1 dollárba kerül

• Egy tál egyszerű étel megvásárlásához a kongói napi átlagfizetés 40%-ára van szükség

„Élelem nélkül nem tudunk élni, tanulni és növekedni” – mondta Ann Cairns, a Mastercard nemzetközi ügyekért felelős elnöke. „A Mastercardnál olyan technológiákat és erőforrásokat állítunk a fejlődés szolgálatába, melyek képesek javítani az életminőséget, és felszámolni a szegénységet. A 100 millió étel biztosítása melletti elkötelezettségünk és a Világélelmezési Programmal való együttműködésünk közelebb visz minket egy éhségtől mentes világhoz.”

Naponta 815 millió ember éhezik a világon. Egy korábbi, – a Mastercard szakértői támogatásával, a Világélelmezési Program által végzett – kutatás közvetlen összefüggést fedezett fel a tápláló iskolai ételek, valamint a gyermekek későbbi életük során elért tudományos eredményeik és produktivitásuk között. Azoknak a gyermekeknek, akik részt vehettek egy 10 éves iskolai étkeztetési programban Sri Lankán, felnőtt korukban átlagosan 5%-kal magasabb volt a havi keresetük. Egy költség-haszon elemzés szintén azt mutatta ki, hogy 1 iskolai étkeztetésre fordított dollár gazdasági megtérülése 3-10 dollár között mozog.

„A szülőknek gyakran szörnyű döntéseket kell meghozniuk” – tette hozzá Cairns. „Küldjék el gyermeküket dolgozni, hogy meg tudják etetni a családot, vagy menjen el iskolába, de akkor a család éhezni fog. Az iskolai étkeztetés támogatásával a gyerekek számára lehetővé tesszük, hogy az iskolában maradhassanak, tanulhassanak, és később tevékeny, dolgozó felnőttekké váljanak. Ez fejlődést jelent a családok számára, a közösségeknek, és végül az egész gazdaságnak is.

„Az étel valódi ára a világ körül” c. kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a viszályok milyen kegyetlen különbségeket teremtenek az élelemhez való hozzáférésben” – mondta David Beasley, a Világélelmezési Program ügyvezető igazgatója. „A Mastercarddal való elhivatott együttműködésünk lehetővé tette, hogy mélyebbre tudjunk ásni az éhezést és szegénységet érintő kérdésekben, és úttörő megoldásokat tudjunk kínálni a legrosszabb következményekkel járó konfliktusok, katasztrófák és élelmiszer-ellátási problémák ellensúlyozására, melyek élelmiszerhiányhoz vezethetnek. „Az étel valódi ára a világ körül” rámutat arra, milyen sürgető egy világszintű összefogás a viszályok megszüntetése érdekében, hogy 2030-ra közelebb jussunk a célunkhoz – az éhínség felszámolásához.”

A Mastercard és a Világélelmezési Program ki akarja emelni azokat a valódi okokat, melyek gyakran országok elszegényedéséhez vezetnek. Ilyenek a viszályok és a bizonytalanság, a töredezett élelmiszer-ellátási láncok és a technológia hiánya miatt nem megfelelően tárolt termés. Az együttműködés során a felek felváltva kínálnak olyan innovatív programokat, mint az ingyenes, magas tápértékkel bíró iskolai étkeztetés, hogy enyhíteni tudjanak azokon az összetettebb problémákon, melyek a szegénység és éhezés mögött állnak, megtörve így a szegénység folyamatos körforgását.

*Módszertan

Egy egyszerű étel került elkészítésre – babból és egyéb hüvelyesekből készült pörkölt, párosítva olyan szénhidrát adalékkal, amely megfelel a helyi preferenciáknak. Kidolgozták az összes hozzávaló mennyiségét, és becsléseket végeztek a vásárolt élelmiszerek teljes súlyából, valamint az elkészített ételek súlyából. A kutatás által érintett összes ország aktuális pénznemében kiszámolták az egy fogáshoz megvásárolt hozzávalók árát. Az egy főre jutó GDP-ből az ország pénznemében kiszámolták az átlagos napi kereset is. Ahol ezeket az adatok nem álltak rendelkezésre, ott alternatív forrásokat használtak. Kiszámolták az étel és a napi kereset arányát, mely megmutatja hogy a napi kereset hány százaléka szükséges egy fogás elkészítéséhez szükséges összetevők megvásárlásához. Az elméleti összeg ez után úgy került kiszámításra, hogy egy fejlődő országban lévő egyén élelem – napi kereset arányát alkalmazták egy New York-i fogyasztó napi költségvetését alapul véve.