A sör definíciója a Magyar Élelmiszerkönyv szerint: „Malátából, valamint pótanyagokból vízzel cefrézett, komlóval ízesített, sörélesztővel erjesztett, szén-dioxidban dús, általában alkoholtartalmú ital”.
A sör alapanyagai arányuk csökkenő sorrendjébe állítva: víz, maláta (illetve pótanyagok), komló és komlókészítmények. A fentiekből látszik, hogy a komló kis mennyiségben felhasznált, ám annál fontosabb alapanyaga ennek az italnak.
A söriparban felhasznált komlókészítmények a Humulus lupulus (közönséges komló) nemesített fajtáinak nőivarú példányainak virágzatából, tobozaiból készülnek. A komló tehát kétlaki növény, azaz létezik hímnemű és nőnemű egyede is. Söripari felhasználás szempontjából a hölgyek a fontosak: a komlóskertekben egytől-egyik nőnemű egyedeket nevelnek, a hímnemű komlók nem kívánatosak, egyenesen károsak lehetnek egy komlóskert működésére nézve.
A növény ideálisan a 30-50 szélességi fokok között termeszthető, körülbelül 15 napsütéses órát igényel naponta, nagyjából négy hónap fagymentes periódust a növekedési és termő szakaszban és 6-8 hetet a vegetációs időszakában alacsony hőmérsékleten.
A komló gyöktörzzsel (rizómával) rendelkező, évelő növény. A tavasztól nyár végéig-kora őszig tartó időszakban gyöktörzséből több hajtást hoz, melyek kúszó indaként 6-8 méter magasra nőnek meg. Ezek a szárak természetes környezetben az ősz folyamán tápanyagot továbbítanak a földben lévő rizóma felé, elszáradnak, majd teljesen elhalnak, felkészülve a növény áttelelésére, hogy a következő tavasszal friss hajtások indulhassanak a magasba.
A komlót általában gyöktörzsről, aszexuálisan szaporítják, ezzel elkerülve annak a veszélyét, hogy egy nemesített fajta tulajdonságai a beporzás után, magról való szaporításnál megváltozzanak, nem kívánatos tulajdonságokat örököljenek a hímnemű növénytől. Az új fajták nemesítése kontrollált körülmények között, komlókutató központokban történik.
Augusztus végén vagy szeptember folyamán kerül sor a komló „aratására”. Ez a tevékenység régebben kifejezetten nagy munkaerő igényű, klasszikus idénymunka volt. A komlóskertek környékén ideiglenes komlószedő táborok alakultak, egy-egy község lakossága ebben az időszakban a megszokott többszörösére duzzadt. A munkásokat általában teljesítménybérben, a leszedett komló súlya alapján fizették. Manapság a komlószüret nagymértékben gépesített. A komlóskert kötélzetéhez méretezett, traktorokra szerelhető speciális vágó és gyűjtő felszerelések váltották ki a póznákra felmászó, az indákkal körbefutott köteleket levágó férfiakat és automatizált, futószalagokkal felszerelt „szedőgépek” dolgoznak a tobozokat lecsippentő és zsákokba gyűjtő asszonyok helyett.
A szüretelt komlótoboz 75-80% nedvességtartalommal rendelkezik, így kiemelten fontos, hogy a tobozok szárítását mielőbb megkezdjék, ellenkező esetben hamar romlásnak, rothadásnak indulnak. A szárítást 10-12% nedvességtartalomig, alacsony hőmérsékletű levegővel és nagy légtömeggel végzik, hogy a komló beltartalmi értéke ne károsodjon.
A komlókat fajtájuk szerint különböző csoportokba sorolhatjuk. Felhasználásuk szerint megkülönböztetünk keserű- (Magnum, Hercules, Nugget stb.), aroma- (Perle, Saaz stb.), illetve úgynevezett kettős felhasználású komlókat (pl. Chinook, Centennial). Míg a keserű komlók alfasavban gazdagabbak (13-20%), az aromakomlók kevesebb alfasav tartalommal (4-5%), magasabb olajtartalommal rendelkeznek, mely intenzívebb illatot, aromát kölcsönöz nekik.
A Dreher az elmúlt években számos komlófajtát „fedezett fel” magának és fogyasztóinak: a hidegkomlózott sörkülönlegességek közül jónéhányat a sörgyárban tartott DreherFeszten kóstolhat meg évről-évre a nagyközönség, a legjobbakat pedig piacra is dobják. Így a Dreher Hidegkomlóst, amely a könnyed, citrusos Citra komlóval készül, de tavaly a nyers zöld fű és enyhén gyantás ízt hozó Calypsoval is kipróbálhattuk. Szintén tavaly volt elérhető a Dreher Amerikai Komlós, ami a markáns Columbus komlót ismertette meg a fogyasztókkal, az idei szezonban pedig a most bevezetésre kerülő Mosaic-kal „fűszerezett” Dreher Mozaik Komlós jelent újdonságot.
