Szelevényi Ákos (Akosh S) szaxofonos, aki sokat zenélt többek közt a legendás francia rockzenekarral, a Noir Désirrel, az utóbbi években többször is feltűnt az Uránia Nemzeti Filmszínház színpadán. Legutóbb a nagy sikerű John Coltrane portréfilm vetítését követő koncerten lépett az Uránia közönsége elé meghívott művészként mint olyan előadó, aki az egyik legjelesebb hazai folytatója a jazzt felszabadító, feloldó Coltrane-i hagyományoknak.
November 17-én, pénteken Szelevényi Ákos saját zenekarával, az Akosh S Unit néven ismert formációval lép színpadra megújított felállásban, hogy elvarázsolja a közönséget legújabb zenei fantáziáival. Mint mondja, az utóbbi hónapok felkéréseire ( Orléans, Párizs, Ljubljana, Porto ) reagálva újraalapította, illetve más alapokra helyezve újraindította együttesét, mellyel eddig 7 lemezt jelentetett meg a Universalnál (pl. Imafa, Élettér, Kebelen stb.).
„Ethno-free jazz muzsikáról van szó, kötetlen és szívet melengetően hazai dallamokat magában hordozó és improvizáló zenéről. Különleges intonációk, a keleti skálák és a hagyományos népzenei elemek, aszimmetrikus ritmusok, feszes gondolatiság, robbanó energiák, bölcselet, mesevilág” – írta zenéjükről 2006-ban a Nap Mint Nap című lemez kapcsán a passzio.hu.
„A kezdetektől számítva ez a mostani a harmadik periódusa a zenekarnak– meséli Szelevényi az Akosh S Unitról. -.Az első időszakban ezt úgy működtettem, hogy a négy tagú mag projektenként más és más tagokkal bővült, így a quartettől a tentetig mindenféle felállás létrejött. A meghívottak más és más horizontról érkezett muzsikusok voltak (például Bertrand Cantat a Noir Désir-ből, Bob Coke zenész, aki emellett Ben Harper producere is volt, Pape Dieye szenegáli ütőhangszeres, Quentin Rollet free alto szaxofonos, a Reqtangle, majd a Bisous lemezkiadó alapítója, vagy az algériai Mokhtar Chouman ney játékos), és az alapkoncepció arra épült, hogy olyan zenei – és emberi közeget hozzunk létre, ahol mindezek egy közös térben valósíthatnak meg közöset.
A második időszakban – új zenészekkel (Gildas Etevenard dobossal, illetve Vígh András tekerőlantossal) – a hangsúly a zene – és a zenében hagyományosan berögződött kísérő-szólista viszony – felszabadítása volt, kevesebb tematika, s egyre több szabadság (Nap Mint Nap). A Nagy József (Josef Nadj) koreográfussal több mint 10 évig tartó együttműködésem időtartama alatt elsősorban duókkal foglalkoztam, a Unit csak szórványosan, például 2016 őszén az Elégia – Hommage á Zoltán Huszárik – című előadással lépett fel, szintén az Urániában.
A Unit mostani koncepciójában nem fix tagokra épül, hanem – az utóbbi időben kialakult kétlakiságomat tükrözve – az aktuális francia és magyar kreatív zene kimagasló fiataljaiból áll össze a zenekar mindig más formációban. A zenében dominál az improvizáció, s egyebek mellett a népi hangszerek (vietnami szertartásgongok, tibeti hangtálak, cithar, ütögardon, kalimba, stb.) széles skálájának szabad használata.”
Nyári ljubljanai fellépésük a portugál Clean Feed gondozásában jelenik meg hamarosan. A november 17-i koncert akár lemezbemutató koncert is lehetett volna, de a Unit nyári turnéján készült felvételek még a keverés előtt tartanak.
A november 17-i koncert résztvevői:
Akosh S. (Szelevényi Ákos) – tenor & szoprán szaxofon, fém & basszus-klarinét, furulyák, ütőhangszerek
Gabriel Lemaire – bariton & alto szaxofon, altklarinét
Valentin Ceccaldi – gordonka
Ajtai Péter – nagybőgő
Porteleki Áron – dob, ütőhangszerek, brácsa
Miklós Szilveszter – dob, ütőhangszerek.
A zenészekről:
Valentin Ceccaldi csellista, zeneszerző az orlèans-i alapítású, s igen dinamikus Tricollectif művészeti szervezet, s az ebből burjánzó számos formáció – duóktól big bandig (Volvo, In love with, Joëlle Léandre tentet, Théo Ceccaldi trio, Freaks) – alapító tagja. Fiatal kora ellenére nemzetközi karriert és számos díjat tud a háta mögött, széles zenei skálán – a klasszikustól a sanzonon át az improvizált zenéig – mozog. Párizsban él.
Gabriel Lemaire szaxofonos, klarinétos, zeneszerző már 22 évesen szólista díjat nyert, a szólótól a nagyzenekarig (Duo Lemaire/Arques, Ya so ma, Quatuor Machaut, Zeus, Walabix) terjedő felállásokban vesz részt. Egyéni, szellemi töltettel rendelkező játéka a csendközeli zajtól a legdinamikusabb kirobbanásig terjed. Szintén a Tricollectif tagja, Orlèans-ban él.
Ajtai Péter a hazai kortárs kreatív szcéna kiemelkedő fiatal nagybőgőse, számos formáció (AMP trió, Peter’s problem, Luis Vicente trió, Geröly trió) alapító tagja. A schönbergi zenétől a szabad improvizációig terjedő széles zenei skálán mozog, aki a hagyományokat magáévá téve – tisztelve lépi túl ezeket. Budapesten él.
Porteleki Áron dobos, brácsás, az aktuális hazai (és nemzetközi) zenei élet talán legaktívabb, legnyitottabb alakja. A népzenétől az improvizált zenéig, a kortárs táncdarabokon keresztül az elektromos hangszereket is használó közegekben (Poros, Dorota, Parasztok atmoszférában, 12Z, Thisnis, Nyúzzatok meg, Hinoki) mindenhol jelen van. Budapesten él.
Miklós Szilveszter dobos, zenei tanulmányait a Jazztanszakon végezte, de – mint Ajtai Péter – az emberi és zenei késztetésére hallgatva elsősorban a kreatív szcéna felé orientálódott (Grencsó kollektíva, AMP trió, duó Peter Brötzmannal) Jelenleg Berlinben és Budapesten él.
Szelevényi Ákos szaxofonos, klarinétos számos más – főleg ütős – hangszeren játszik, 1991-ben alapította Akosh S. Unit nevű együttesét Párizsban, emellett sokat dolgozott a legendás francia Noir Désir rockegyüttessel, majd hosszan Josef Nadj (Nagy József) koreográfussal. A 2000-es évektől főleg improvizált zenével foglalkozik, duókban (Joëlle Léandre, Gildas Etevenard, Don Moye, Sylvain Darrifoucq, Théo Ceccaldi). A zenekar most fellépő tagjaival is először duóban játszott.
