Szerelem
Harminckettedik kiadásához érkezett a bukaresti Országos Színházi Fesztivál, melyre a Tamási Áron Színház két előadását is meghívták: a Hegymegi Máté által rendezett Jógyerekek képeskönyve című Junk-operát, valamint a Szerelem és más bűntények című kísérleti előadást. A Stefan Arsenijević azonos című filmje alapján Theodor-Cristian Popescu által rendezett produkciót november 5-én láthatja a bukaresti közönség, előtte pedig Sepsiszentgyörgyön is újra műsorra kerül november 3-án 19 órától a Nagyteremben.
A történet a szerb fővárosban játszódik, és megrendítően szomorú képet fest a háború utáni állapotokról: Anica új életre vágyik, azonban, mielőtt elhagyná Belgrádot, elhatározza, hogy lezárja addigi életének elvarratlan szálait. Rengeteg furcsa ember veszi körül: életunt maffiavezér, öngyilkos hajlamú kamaszlány, pitiáner gengszterek, egykor jobb napokat látott idős hölgyek és egy mindenre elszánt romantikus lelkű fiatalember, akiről kiderül, hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta. Azonban ebben a világban az álmok beteljesülése csalóka ábrándnak tűnik csupán. Az ukrajnai események tükrében az előadás aktuálisabb mint valaha, víziószerűen vetíti elénk az ukrán nagyvárosok háború utáni állapotát is.
A Tamási Áron Színház produkciójában fontos szerepe van a képeknek, de ezek más jellegű drámaiságot hordoznak, mint Stefan Arsenijević filmjének képei, Theodor-Cristian Popescu rendező a színpad korlátozott lehetőségei miatt megpróbálta áthelyezni a cselekmény hangsúlyait a belső történésekre. Az alkotók szerint a történet egyik központi kérdése az egzisztenciális bizonytalanság, amire időnként mindannyian rádöbbenünk abban a kínlódásban, amellyel megpróbáljuk értelmessé tenni mindennapjainkat. Általában többre vágyunk, mint amit elérhetünk, az akarat erősebb, mint a lehetőségek, de minél mélyebbre merülünk örökös boldogtalanságunk okainak kiderítésében, annál nehezebben értjük a világot és a lélek működését. Vajon képesek vagyunk-e irányítani az életünket? Tudjuk-e kontrollálni a vágyainkat? Hatalmunkban áll-e megváltoztatni a számunkra fájdalmas dolgokat? Akkor boldogabb-e az ember, ha feszegeti a határait, vagy ha elfogadja a sorsát?
