Folytatódik a Molière 400 sorozat az Urániában

L'Avare de Moliere - Mise en scene Lilo Baur - Decor Bruno de Lavenere - Lumieres Nathalie Perrier - Costumes Agnes Falque - Comedie-Francaise - Salle Richelieu - mars 2022 - avec : Alain Lenglet (Anselme) Francoise Gillard (Frosine) Jerome Pouly (La Fleche) Laurent Stocker (Harpagon) Serge Bagdassarian (Maitre Jacques) Nicolas Lormeau (Maitre Simon) Anna Cervinka (Mariane) Jean Chevalier (Cleante) Elise Lhomeau (Elise) Clement Bresson (Valere) Adrien Simion (La Merluche) et Jeremy Berthoud (Brindavoine)

Ősszel is folytatódik a Molière születésének 400. évfordulója alkalmából látható közvetítéssorozat az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A MOLIERE 400 című válogatás Franciaország első számú színháza, a Comédie-Française ünnepi Molière-évadából tesz elérhetővé kivételes előadásokat. Az ősz folyamán új bemutatóként A fösvény és Az úrhatnám polgár kerül mozivászonra, de megismétlik a tavasszal már sikerrel vetített Tartuffe és A képzelt beteg című előadásokat is. A programsorozat együttműködő partnere a Francia Intézet.

Elsőként, szeptember 1-jén az „eredeti” Tartuffe-öt láthatjuk. A darabnak azt a változatát, amelyet az 1664-es versailles-i bemutató után XIV. Lajos király a francia katolikus egyház vezetőinek kérésére betiltott, és amelyet most, kifejezetten a Comedie Francaise jubileumi előadása számára Georges Forestier, a Sorbonne irodalomprofesszora, dramaturg rekonstruált Isabelle Grellet segítségével. Ez a Tartuffe, amelyeta kortárs európai színház egyik legismertebb rendezője, Ivo van Hove állított színpadra, még a darab jó ismerőinek is tartogat meglepetéseket, hiszen nemcsak feszesebb szerkezetű a közismert verziónál, de élesebben is fogalmaz: nagyobb teret kap benne az erotika, és a darab pozitív végkifejlete sem olyan egyértelmű, hiszen hiányzik belőle a királyi közbeavatkozás.

A sorozat következő közvetítésén, október 6-án A fösvény modern díszletek közé helyezett előadását nézhetjük meg. Molière hihetetlen könnyedséggel figurázza ki a pénzszerzés rabjává lett zsugori polgár típusát, de az apa-fiú viszony és az örök fiatalságra törekvés visszásságait is kigúnyolja. A bemutatón, 1668-ban a szerző maga játszotta a címszerepet, a zsugori Harpagont. A most látható előadás rendezője a többnyire Londonban és Párizsban dolgozó svájci rendezőnő, Lilo Baur, aki a darabot a második világháború utáni időszakba helyezi: közelebb hozzánk, de még távol a nők és a fiatalok azóta kivívott társadalmi emancipációjától. Baur remek jelenetekkel aknázza ki a szöveg szituációs komikumát, kidomborítva a fiatalság heves érzelmeit és indulatait.

November 3-án Molière talán legfergetegesebb komédiája, Az úrhatnám polgár következik Christian Hecq rendezésében és parádés főszereplésével. A darabban az arisztokratává emelkedni vágyó polgár karikatúráját láthatjuk. Jourdain úr az arisztokrácia passzióit igyekszik megtanulni különféle botcsinálta oktatóktól, remélve, hogy finom úriemberré válva bekerülhet a legfelsőbb körökbe. A gúny a tetőfokára hág, amikor a ravasz inas bevezeti otthonába a „nagy méltóságú török kérőt”, Jourdain urat pedig „mamamusivá” avatják. Az eredeti darab 1670-ben Molière és a zeneszerző Lully együttműködésével készült egy királyi vadászat alkalmából. Valérie Lesort és Christian Hecq új színrevitelében Lully partitúráit áttették a balkáni zene hangjainak és ritmusainak univerzumába. A balkáni zene lendülete diktálja ennek a vígjáték-balettnek a fergeteges tempóját, és jól illik a mű törökös vonulatához.

A sorozat záróvetítése december 1-jén Molière utolsó színműve, A képzelt beteg, amelyet minden évben műsorra tűznek a Comédie-Française-ben, ha máskor nem, a mester halála napján, február 17-én – arra emlékezvén, hogy 1673. február 17-én ebben a darabban játszotta utolsó szerepét, a képzelt betegségeinek rabságában élő Argan urat. A mostani előadást Claude Stratz, a 2007-ben elhunyt nagyszerű rendező és kiváló tanár színpadra állításában láthatjuk, amelyet 2001 óta műsoron tartanak.

A Molière 400 előadásait felvételről, magyar felirattal vetítik. A sorozat kitűnő alkalom arra, hogy érzékeltesse, hogyan ünnepelnek ma egy egyetemes klasszikus szerzőt hazájában, Franciaországban, és hogyan értelmezik újra, hogyan teszik izgalmassá több évszázaddal ezelőtt írt darabjait a mai néző számára.