Egy könyv a könyveseknek

Kelen Károly

Egy birodalom ébredése

Így élt Emich Gusztáv, az Athenaeum vállalatcsoport alapítója

Kelen Károly dokumentumregénye egy kultúrtörténeti Jurassic Park: tanulságos és igaz mese egy elveszett világ rég kihalt figuráiról, a magyar könyvszakma legfénylőbb hőskoráról, amikor az óriások csatájának olyan mozdíthatatlan törvények adtak keretet és formát, mint a személyes becsület vagy a nemzetépítési szándék. Az Athenaeumot alapító Emich Gusztáv élete a nagyság metaforája.
A német Pest polgára a várossal együtt lesz magyarrá. Ha elsőre kidobja is a húszéves költőt, másodjára nem téved: Petőfi kiadójaként építi föl nemzeti médiabirodalmát. A reformkor lendületével indul, a kiegyezéssel ér révbe Emich Gusztáv története.
Könyvkiadók, szerkesztők, korrektorok, tördelők, műszakisok, grafikusok, marketingesek, kiadói pénzügyesek, könyvesboltosok – aligha van még egy ennyire sokszínű csoport, amely mégis közös néven azonosítja önmagát. Ők együtt: a könyvesek. Ez a kötet a könyvesek előtt tiszteleg, a háttérmunkások előtt hajt fejet. Róluk szól, de nem csak nekik. Mert hát a könyvesek könyve is csak egy könyv: létezésének célja és értelme az, hogy olvasóra találjon.

ISBN: 9789632936925
Terjedelem: 220 oldal
Méret: 125 x 200 mm
Kötés: keménytáblás, védőborítóval
Ár: 3499 FtA könyv megrendelhető itt.

Kelen Károly magyartanárként végzett az ELTE-n, volt gyári népművelő, a magyar irodalom és könyv nemzetközi propagandistája, az Ünnepi Könyvhét főszervezője, könyvkiadó. Végül egy negyedszázadon át a rendszerváltás utáni Népszabadság újságírója, szerkesztője. Büszke arra, hogy azt tanította az őt követő nemzedékeknek, hogy legyenek szabadok, csak a saját tehetségük diktáljon nekik.

„A Szerelem gyöngyei tehát Petőfi első verseskötete, amelyet már Emich Gusztáv adott ki. Landerer és Heckenast nyomdájából 1845-ben jött ki. Talán négy nyomda volt Pesten, amelyik ki tudta volna hozni, de a leggondosabb munkára mégiscsak a híres Hatvani utcai műhelyben számíthatott Emich.
Heckenast konkurencia volt mint könyvkereskedő és könyvkiadó, ő is aláírója volt a leveleknek, amelyeket a Börsenblattnak írtak Emich ellen, de ebből nem következett, hogy a nyomda ne állt volna rendelkezésére, ha odavitte a kéziratot. A könyvesek közötti verseny mindig hordozta magában ezt az ellentmondást: a küzdelem nagy volt köztük, de az iparágon belül nagyon ritkán lehetett tapasztalni inkorrekt viselkedést.
Ebben az értelemben ez mindig is régi vágású céh volt és maradt. Ráadásul mindig volt közös cél a profiton túl: a nemzeti könyvkultúra szolgálata, a (magyar) tudás terjesztése.”