Édes élet – de mivel és hogyan?

Az édes íz szeretete általában a gyermekkorra vezethető vissza. Az anyatej elhagyása után következik a répa, az alma, jönnek a babapiskóták, kekszek, aztán pedig a csokoládéban gazdag ünnepek, no meg a kényeztetési, jutalmazási szándékkal osztogatott édességek. A hozzászokás pedig kialakul és gyakran okoz függőséget. Bizonyított tény, hogy stresszes helyzetben is fellép az édesség utáni vágy, viszont a finomított cukrok túlzásba vitt fogyasztása hosszú távon súly és egészségügyi problémákat is okozhat. Nem véletlen, hogy az utóbbi években egyre több újfajta édesítő került forgalomba, hiszen megnőtt az igény, hogy egészségesebb szerekre váltsunk.

„Ha valaki diétázik, vagy egyszerűen csak szeretne egészségesebben táplálkozni, akkor érdemes kicsit megismerkedni a lehetőségekkel” – kezdi Zalai Noémi, dietetikus, aki a Toman Diet vendégeit is segíti tanácsaival az életmódváltásnál. – „Kókuszvirágcukor, agavé szirup, aszpartám, eritrit – a legtöbben csak a fejüket kapkodják és nem tudják, mi is igazából a különbség közöttük. Azzal szoktam kezdeni, hogy elmondom, vannak mesterséges és természetes édesítőszerek.”

A mesterséges édesítőszerek szintetikus úton előállított szerves vegyületek, amelyek a természetben nem fordulnak elő. Közös jellemzőjük, hogy édesítőképességük nagy, néhány közülük több százszor édesebb a cukornál. A szénhidrátszegény, valamint az energiaszegény táplálkozásban is kiemelt szerepük van, hiszen energiatartalmuk nincs, vagy nagyon alacsony. Ezeket az egészségre ártalmatlan mennyiségben adják az élelmiszerekhez, így káros hatástól nem kell tartanunk. Ilyen például a szacharin, a ciklamát , az aceszulfám-K, az aszpartám , az aszpartám-aceszulfám sói, a neoheszperidin, vagy a szukralóz. Ezek között több olyan is van, amely hő hatására sem okoz kellemetlen utóízt, így főzéshez-sütéshez is jól használható, de például a legismertebb, legrégebbi mesterséges édesítőszer a szacharin inkább csak asztali édesítőként használható, főzésre nem alkalmas. Más-más alkalmas konzervek, light üdítőitalok, dzsemek édesítésére, ezeket minden csomagoláson feltüntetik, így előre tájékozódhatunk róla.

„A természetes édesítőszerek alkotják a másik csoportot, ezek között találhatunk magas és alacsony energiatartalmú édesítőszereket egyaránt” – folytatja a dietetikus szakértő. „Magas energiatartalmú természetes édesítőszer a glükóz, a szacharóz, a méz, a fruktóz, a maltodextrin, a kókuszvirágcukor, az agavé, vagy például a juharszirup. Sokan használnak mézet cukor helyett, bár ez nem diétás, de mégis jobb megoldás lehet, mint a cukor. A méz kalóriatartalma közel ugyanannyi, mint a cukornak, de a cukorral ellentétben közel 190 tápanyagot tartalmaz, ásványi anyagokat, 11 féle vitamint, valamint különféle enzimeket.”

Ugyancsak kedveltek lettek az utóbbi évben a különféle szirupok: az amerikai filmekből jól ismert juharszirup, vagy az agavé, esetleg kókuszvirág, vagy datolyaszirup. Ezek általában nagyon kellemes ízűek és állagúak, azonban, ha a kalóriákat is számoljuk, nem ez lesz a megfelelő megoldás a cukor kiváltására étrendünkben.

Léteznek viszont olyan édesítőszerek is, amelyek természetesnek mondhatóak, de alacsony az energiatartalmuk, ezeket bátran beilleszthetjük étrendünkben életmódváltás, vagy éppen diéta során is. Ide tartozik a sztívia, az eritrit, a xilit, a szorbit, vagy például a glicin. Szerencsére ezek között is megtalálhatjuk azokat, amelyeket hőkezelve, sütés-főzés közben is sikerrel használhatunk, ilyen például a sztívia vagy az eritrit is.

A gazdag kínálatban tehát mindenki megtalálhatja az igényeinek, céljainak, ízlésének leginkább megfelelőt. Diéta esetén értelemszerűen az alacsony energiatartalmú, természetes édesítőszerek közül válasszunk, de néhanapján nyugodtan megjutalmazhatjuk magunkat például egy kókuszvirágsziruppal feldobott capuccinoval vagy limonádéval is!