A légúti panaszok ritka és súlyos betegségre is utalhatnak

• Télen gyakoribbak a légúti panaszok, és ezt tetézi a koronavírus-járvány is
• Sokan a megszokott, átmeneti betegségekre gondolnak ilyenkor, azonban a légúti panaszok ritka és súlyos betegségre, intersticiális tüdőbetegségre (ILD) is utalhatnak
• A ritka betegségek esetében nehezebben születik meg a pontos diagnózis, pedig fontos a korai felismerés

A téli hónapokban jóval gyakrabban jelentkeznek az embereknél légúti panaszok, mint az év többi részében. Ehhez sok minden hozzájárul, többek között a hideg időjárás, a fűtési szezonra jellemző szmog, de szerepe van ebben a koronavírusjárványnak is. A legtöbb esetben a légúti panaszok „megszokott”, átmenetinek tartott betegségekhez kapcsolódnak, és a koronavírus új variánsára is egyre többen tekintenek úgy, mint amely – különösen a már oltottaknál – csupán egy ideig okoz kellemetlenségeket. Ezért sokan nem fordulnak orvoshoz légúti panaszaikkal, vagy ha igen, akkor is inkább a már említett, gyakori betegségekre gondolnak.

A légúti panaszok mögött azonban olyan ritka és súlyos betegségek is állhatnak, mint az intersticiális – azaz a tüdő kötőszövetét érintő – tüdőbetegségek (ILD), amelyek kedvezőtlenebbül befolyásolják a betegek kilátásait, mint a szezonálisan visszatérő kórokozók. Az ILD egy olyan betegségcsoport, amelybe több, mint 200 tüdőbetegség tartozik. Ezek közös jellemzője, hogy a tüdő kötőszövetében gyulladás keletkezik, ennek következtében egy hegesedési folyamat indul el, a rugalmas kötőszövet merevebbé válik, és ezzel csökken a tüdőnek az a képessége, hogy oxigént juttasson el a sejtekhez. A szervezet oxigénellátásának elégtelensége a betegség előrehaladottságától függően különböző mértékű lehet, különböző szerveket érinthet, és ennek megfelelően befolyásolja a beteg mindennapi tevékenységeit is.

Kit érinthet az ILD?

Az ide tartozó betegségek jellemzően úgynevezett ritka betegségek, ami azt jelenti, hogy az előfordulása egy adott populációban kisebb, mint 1:2000, azaz egymillió lakosból kevesebb, mint 500 szenved az adott betegségben. Azonban a különböző ILD betegségek összességükben már egy nagyobb csoportot képeznek: Magyarországon kb. 10 000 ember lehet érintett. A becslést nehezíti, hogy a betegek jelentős részénél nem született diagnózis. Ez egyébként jellemző a ritka betegségekre, mert a felismerésük általában igen nehéz.

Egyes betegségek, mint például az IPF (idiopathiás, azaz ismeretlen eredetű tüdőfibrózis) jellemzően férfiaknál jelentkeznek, míg az autoimmun vagy a szisztémás autoimmunbetegségekhez tartozó intersticiális tüdőbetegségek inkább a nőknél fordulnak elő. A túlérzékenységi reakciókhoz tartozó tüdőbetegségeket alapvetően gombák és tollak válthatják ki, ez még a fiatalabbakat is érintheti. Kockázati tényezőnek számít, ha valaki – munkahelyi ártalomként – hosszabb ideig pornak van kitéve, vagy ha dohányzik.

Melyek a tünetek, mikor kell ILD-re gyanakodni?

Sajnos az ILD-be tartozó betegségeknek nem eléggé specifikusak a tüneteik. Sok tünet igen hasonlít kevésbé súlyos betegségek tüneteihez, így számos beteg későn, vagy egyáltalán nem jut a megfelelő ellátáshoz. Azt azonban tudjuk, hogy csaknem minden ILD-betegre jellemző a terhelésre jelentkező nehézlégzés. Persze, ez sem mérhető teljesen objektíven, hiszen az emberek eltérő módon reagálnak a terhelésre, a fizikai kondíciójuk vagy éppen a koruk miatt is. De ha például valaki nem tud felmenni a negyedik emeletre gyalog, mert légszomj gyötri, akkor már ajánlott elmennie orvoshoz. A terheléses nehézlégzés lehet jellemző más betegségekre is, pl. COPD-re, asztmára, szívelégtelenségre. Ilyen tünetek előfordulásakor feltétlenül tüdőgyógyászhoz kell fordulni. Ha szükségesnek látja, a tüdőgyógyász kardiológiai kivzsgálást is javasolhat.

Az ILD-be tartozó betegségek esetén nem lehet kellően hangsúlyozni a korai felismerés jelentőségét, mivel a kezdeti stádiumban lényegesen hatékonyabban kezelhetők ezek a betegségek. Sajnos a tudomány jelenleg nem ismeri az ILD-betegségek gyógymódját, de megfelelő kezeléssel a betegség előrehaladása jelentősen lassítható.

Az intersticiális betegségeknél a pontos diagnózist jellemzően egy tüdőgyógyászból, radiológusból, immunológusból, onkológusból, patológusból álló orvosi team állítja fel, de az első tünetek megjelenésekor a háziorvosoknak is nagy szerepük van abban, hogy a beteget minél előbb a megfelelő tüdőgyógyászati szakrendelésre irányítsák, ahol a legelső célirányos vizsgálatokra sor kerülhet. A megfelelő diagnózis mielőbbi felállítását a beteg is segítheti azzal, ha szokatlan panaszaival azonnal orvoshoz fordul, és az orvosnak minden légúti panaszáról pontosan beszámol.