Csúnyán lenyúlták… Fotókkal búcsúzunk a Néprajzi Múzeumtól

Összesen 9200-an vettek részt a december 3-i bezárást megelőző három nap során a Néprajzi Múzeum Kossuth téri épületét búcsúztató programokon.

Természetesen Polinszky Tibor Gyula is ellátogatott az épületbe.

„A Kir. Curia és az Ítélő Tábla térszükséglete körülbelül egyenlő volt és így az elrendezés nem lehetett más, mint az épület egyik felébe külön udvar körül a legfelsőbb ítélőszéket, másik felébe pedig, szimmetrikus elrendezéssel, a másodfokú ítélőszék helységeit csoportosítani, az épület középső részét pedig a bejárókra, csarnokokra, dísztermekre, lépcsőkre stb. fenntartani.” Az épület központja és legnagyobb helyisége a két bírósági intézmény, a Magyar Királyi Kúria és a Budapesti Királyi Ítélőtábla között elhelyezkedő központi csarnok, az aula. Hauszmann Alajos épületleírásában kiemeli: „A csarnok koncepciójában a vezérlő elv – egy nagy térségnek, egy salle des pas perdus-nek létesítése volt, mely amellett, hogy az összes közlekedő utakat feltüntesse, szép építészeti megoldást és érdekes távlati hatást nyújtson.” A salle des pas perdus, a „sétálócsarnok” elnevezés a 19. század második felében az igazságszolgáltatási szervek, bírósági hivatalok olyan épületrészére vonatkozott, ahol a bírók, az ügyvédek, a hivatali személyek és az ügyfelek tárgyalásra vagy ítéletre várakoztak.