Zenei meditáció a füleidnek és az elmédnek Bing & Ruth-tól
A David Moore zongorista/zeneszerző vezette Bing & Ruth zenei projekt „Species” címre keresztelt új lemeze július 17-én jelenik meg, azonban a minimalista/ambient vonalon alkotó kollektíva pár ízelítő anyaggal már elősegítette a hangolódást.
A májusban napvilágot látott „Live Forever” egyfajta hangokra épített meditáció. 13 percével a közeledő album legnagyobb terjedelmű szerzeménye.
„Attól függően, hogy hogyan állsz az idővel, a „Live Forever” a leghosszabb és a legrövidebb dalnak is tekinthető a „Species„-en. Számomra ez egy nagyon békés szám, és mostanában erre is volt a legnagyobb szükségem. Remélem, hogy Te is találsz benne valamit magadnak”
– írja David.
A „Live Forever” mellől a tökéletesen passzoló vizuális csomagolás sem maradhat el: a klipet, akárcsak a korábbi albumbeharangozó, az „I Had No Dream” esetében, most is Derrick Belcham álmodta és alkotta meg.
„A „Live Forever” esetében egyfajta ‘fényjátszóteret’ hoztam létre, amit David irányíthatott a projektorok segítségével, amiket egy nagy, üres, fekete szobában helyeztünk el, ami tele volt köddel. A projektorokkal a megfelelő körülményeknek hála háromdimenziós figurákat tudott vágni a ködbe. Ezeket a paramétereket ezután egy vezérlő felülethez kötöttük, amelyet David használhatott a dal vizuális ‘megjelenítéséhez’. A klip tehát lényegében a szerzemény vizuális performansza, amit David vezényelt”
– kommentálta a zenei videót Derrick.
David Moore folyamatosan megújuló és kísérletező projektje immár 2006 óta ontja a különleges zenéket, a „Species” a negyedik lemez lesz a sorban a maga 7 dalával és 49 percével.
A korongot és azt a transzcendentális tudatállapotot, amit megtestesít, Moore két nagy szerelme ihlette: a sivatag és a távfutás. Rövid ideig áthelyezve New York-i főhadiszállását Point Dume-ba, a Csendes-óceán és a sivatag közé, a zeneszerző mindkét szenvedélyének hódolhatott, ez pedig erőteljesen ösztönözte zenei munkásságát.
„Olyan ismeretlen helyeken találtam magam, ahol könnyedén búcsút mondhattam az irányoknak, a terjedelmeknek, és ami legfontosabb, az időnek. A zene, amelyet készítettem, egyfajta tükröződése lett ezeknek a szándékos leválásoknak – és egy olyan hely, amely tükrözi azt a transz érzést, ami elsősorban kiszorította őket.”
