„Van bőr a képemen” Majdnem életmű

Molnár Imre Ferenczy Noémi-díjas bőrműves iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja kiállítása

A kiállítást megnyitja Dvorszky Hedvig művészettörténész 2020. október 15-én 18 órakor.

„Ehhez az anyaghoz csak mélységes tisztelettel és alázattal nyúlok. Szinte még érzem, az állat auráját, – hiszen az életét adta azért, hogy én a külső burkából egy hozzá méltó tárgyat készíthessek.”

Molnár Imre számára az anyagnak a materiális valóságon túl áttételes értelme van, megtestesül benne ember és természet egykori ősi egysége, benne rejtőzik az egykori élőlény életereje. Molnár bőrmunkáiban az isteni teremtőerő, a természet ereje és a tevékeny alkotó ember munkája egyesül.

Művészete alapvetően organikus, természetközeli – ami abban is kifejeződik, hogy a bőrön kívül is csak természetes anyagokat használ. A sokféle bőr mellett (marha-, borjú-, kecske-, juhbőr sőt strucc, rája és hüllők bőrét is feldolgozta már) dolgozik papírral, papirusszal, fémmel, fával, csonttal, szőrrel, sőt alkalmasint kővel, kagylóval is. Igen fontos számárra a pergamen.

Sokféle tárgyat, tárgytípust alkot: nemcsak használati tárgyakat, hanem önálló plasztikákat, képzőművészeti jellegű, falra tehető alkotásokat, dísztárgyakat is. A használati tárgyakat illetően széles a repertoár, amely a hagyományos könyvkötésektől a viselet-kiegészítőkig terjed.

Alkotásai a nemes veretű, igényes népművészet és az iparművészet szinte minden területét átfogják.

Egyszerre korszerű és archaikus, áthágja a tradíciót és mégis mindenestül a hagyományokban gyökerezik.

Harmónia, anyag és szellem egysége észrevétlenül, magától értetődően, természetesen jelenik meg Molnár Imre alkotásaiban: nyugalmat és végtelen békességet sugallnak alkotásai, bármilyen műfajban alkosson is.  Művei időtállóak. Saját útját járja, s oly egyediek művei, hogy keze nyomát rögtön felismerjük.

Molnár Imre felfogásának gyökereit, szellemiségét és a világgal való kapcsolatát, anyagszerű gondolkodását, egyúttal bőrközpontúságát mélyen kifejezi Vallomása, amely tömör megfogalmazása művészi hitvallásának:

 „Bőr / állat bőre, íj, nyíl, / áldozat. / Kavics, csont, / feldarabolás. / Dob, bőrtárgy, homok, / ajmak, kajak, bocskor, / szertartás. / Szent tárgyak, bőr, ikon, karcolt bőr, nyereg, öreg bőr, / aranyozott bőr, bőrszíj, / kutyaszíj, életre szóló szíj, / ostor, titok, kincs, kazetta, / ereklyetartó, / pergamen, mások bőre, / saját bőre, bőrláda, / láda egy életre.”

Dr. Horváth Hilda művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum fősztályvezetője

Kultúrkúria II. kerület, Templom u. 2-10.

Megtekinthető díjtalanul 2020. október 16-november 8. között.