Újabb borzalom debütál a színen – Nesztek, G.Zsolti (Csak erős gyomorral!)
„Érzéki csókok, cigiszag, nagyanyám rekamiéja”
A korábban Majkával, Esemm-mel is alkotó producer elindította önálló zenei projektjét G.Zsolti néven. A parádés jelenség első „Mamacita” című dalában pedig épp úgy megfér az önirónia, a humor és az eltúlzott életképek, mint a pop és a hip-hop hátán lovagló fülbemászó dallamok és bulizós ütemek. A felvételhez egy csavaros klip forgott, ami a track groteszk udvarlós jellegét nagyítja fel és fest őrült retro hangulatot az Ikarus buszok hangulatán keresztül.
G.Zsoltiként habár első számát köszönthetjük, zenei berkekben már hatalmas eredményeket ért el a dalszerző/előadó: dolgozott Majkának, Esemm 112 lemezére írt zenét, a BSW több kiadványának produceri munkálatait látta el, együttműködött Szakács Gergővel, illetve Deniz & Orsovai Reni „Hányadik” című idén megjelent közöse nagyon jól szerepel a Petőfi Rádión, aminek nemcsak a zenéjét, hanem a refrénjét is Zsolti írta. Előadóként és producerként pedig Triekként ismerhette a közönség, amivel megnyerte a Animal Cannibals Mindenki azt akarja remix versenyét és a korábbi évek egyik Red Bull Pilvaker versenyén 2. helyezett lett.
A debütáló „Mamacita” egy egyszerű, könnyed, táncolós szerzemény lett. Ha azonban a hallgató kicsit közelebbről megvizsgálja a dal összhatását, rádöbbenhet arra, amit maga az Animal Cannibals Qka Mc-je fogalmazott meg: „A karibi lüktetés és az önirónia szitáján átpréselődött valóság elegye lett. Ez nem Light.”
„Szerettem volna ezt a milliószor hallott sztorit egy picit szokatlanabbul megfogni és közben feszegetni a p.c. (szabad-nemszabad) kereteit. A zenéim célja összességében szórakoztatni és régi témákat új perspektívából megközelíteni és közben felhívni a figyelmet korunk különböző társadalmi jelenségeire, mint a torz tökéletesség-ideál, pénzközpontúság, a test- és énképzavar, a túltolt szexualitás, vagy épp az egyediség eltűnése” – mondta el az újdonság kapcsán G.Zsolti.
Egy klipet is készített, amiről Zsolti hihetetlen sztorikat mesélt:
„Azt a fajta kifordított jellegét szerettem volna a „Mamacita”-nak felnagyítani, anélkül, hogy a nézőnek az arcába tolnám az “ez most egy vicces klip!444!” táblát. Pengeélen táncolás volt ez, pont ez tette izgalmassá a készítését. A telephelyen, ahol a stúdiómat bérlem, találtam egy gyönyörű világoskék retro Ikarus buszt, ami alkalmasnak tűnt egy klipforgatásra. Így a közel-keleties érzést és az ahhoz nem passzoló latinos (egyébként ezerszer ellőtt) mamacita bemondást betolhattuk egy még kevésbé odaillő helyre, a magyar Ikarus járművek világába. Tök jó ötletnek gondoltam – már csak azért is, mert egyébként most vonják/vonták ki az utolsó Ikarusokat a forgalomból Budapesten. Így lett a bulizós szál az Art Kingdom tánccsapattal és koreográfiájával, ami szerintem nagyon hangulatosra sikerült. De persze, szerettem volna mindenképpen egy elmaradhatatlan romantikus, asztalnál ülős, lánykérős történetet is.”
