Új „út-menti” kőkereszt Csepelen

Útmenti kereszt (lat. crux viator), útszéli kereszt: határoknál az út mentén állított kő-, fa-kereszt (ill. pléh-, bádogkereszt).

Jel

Mi is a kereszt, akkor röviden annyit kellene mondanunk, hogy jel (jel-kép). De ha jobban belegondolunk, akkor azt válaszolnánk, hogy nem egyszerűen egy a minket körülvevő sok-sok jel között, hanem maga A JEL. Miért?! Az óhéberben a + jel jelet jelentett. Ha egy helyet akarunk megjelölni a papíron, oda egy keresztet teszünk. További tulajdonságai is vannak a keresztnek, ami arra utal, hogy kivételes szerepe van a jelek között.

Szerepe a napi gyakorlatban a tájékozódás segítése földrajzi tájegységek végének/kezdetének jelzésével. Ilyen egység: falu, tanya, mező, szántó, birtok, gyepű, szer.

Az urbanizáció következtében ezek az jelek ma városok utcáin és terein az ősi településhatárok emlékét őrzik. – Átvitt értelemben az jel szolgálja a lelki eligazodást, figyelmeztet a határok (kezdet és vég, magasság és mélység) jelentőségének felismerésében.

A kereszt állítása tehát a tér létrehozásával, a teremtéssel azonos, az irányok és az egyes pontok megkülönböztetésével, és már a Bibliából is tudjuk, hogy teremteni úgy kell, hogy megkülönböztetjük egymástól a fentet és a lentet, a nappalt és az éjszakát.

A kereszt először is tehát nem más, mint a jól meghatározott középponttal rendelkező tér és idő, a teremtett világ jelképe. A keresztállítás pedig nem más, mint a teremtés aktusa.

A kereszt imádságra vagy legalább egy keresztvetésre késztet. Lat. elnevezése (crux viator) ezen kívül utal arra, h. a Kereszt (azaz Isten Fia) az emberrel együtt járja a küzdelmes földi utat, ott van vele határ/döntés-helyzeteiben. Oltalmazója az Útszéli vagy Úti Boldogasszony.

Polinszky Tibor Gyula