A Toyota miatt robbant ki a Volkswagen dízelbotránya?

Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel is!

 

Jack Ewing amerikai újságíró könyve, a Volkswagen dízelemissziós botrányáról szóló „Faster, Higher, Farther” nem kevesebbet állít, mint hogy áttételesen és teljesen ártatlanul, de a Toyota tehet az évszázad legnagyobb autóipari botrányáról.

Ugyanis a japán autógyártó környezetbarát, városban is kifejezetten hatékonyan használható, tiszta hibridjeivel való versenyre kelés szándéka vezérelte eredetileg a Volkswagent, amely végül minden idők legnagyobb cégen belüli veszteségét volt kénytelen elkönyvelni az ügy kapcsán. A céggel kapcsolatos negatív közvélekedésről és presztízsveszteségről nem is beszélve.

Nem egyszerűen az autószektor, hanem az ipartörténelem alighanem legnagyobb összeesküvése és leghangosabb botránya volt a Volkswagen dízelügye, amely alapjaiban ingatta meg a vásárlók dízelmotorokba vetett hitét és bizalmát. A történetről Jack Ewing amerikai oknyomozó újságíró írt bestsellernek ígérkező könyvet; a legeldugottabb szálakat is felgöngyölítő, „Faster, Higher, Farther” (Gyorsabban, magasabbra, távolabbra – ironikusan ez az olimpiai mozgalom jelmondata is) című kötet szerzőjével a Corporate Crime Reporter készített  interjút  még a nyár elején, közvetlenül a könyv megjelenése után.

Az első pillanattól fogva követtem a sztorit” – mesélte el Ewing az újságíróknak. „Két hete voltam rajta az ügyön, amikor felhívott a Norton [a könyv későbbi kiadója] szerkesztője, John Glusman, és megkérdezte, írnék-e könyvet a kipattant botrányról?”

Akkor még persze nem lehetett sejteni, milyen globális következményekkel és visszhanggal jár majd a dízelbotrány. Egy hollywoodi szupersztár, az egyik legnépszerűbb színész azonban már ekkor ráharapott a témára: „Egyik reggel kaptam egy e-mailt Leonardo DiCapriótól, aki szerette volna megvásárolni a történet megfilmesítésének jogait. Pedig ekkor még sehol nem álltam a könyvvel – ami lássuk be, ijesztő volt, hiszen DiCaprio hívásával hirtelen az egekbe szöktek az elvárások.”

Az egyelőre csak angol nyelven elérhető könyv egészen 2007-ig vezeti vissza a 2015-ben kirobbant eseményeket. „A Volkswagen új modellt akart bevezetni Amerikában. Kitalálták, hogy majd egy tiszta üzemű dízelmotorral fognak versenyezni a Toyota ekkoriban már hipernépszerű hibridjeivel szemben. Csakhogy a kiszemelt motor nem teljesítette a szigorú észak-amerikai előírásokat. Ekkor döntöttek úgy a Volskwagennél, hogy beépítenek egy „csaló szoftvert”, amely érzékeli a laboratóriumi mérés jellegzetes körülményeit, és olyan beállításokra váltja a motorvezérlést, amellyel teljesíthetők az emissziós normák, ám amelyek huzamosabb időn át használva tönkretennék a kipufogógáz-tisztító rendszer érzékeny elemeit.”

Mindez tehát 2007-ben történt” – idézi a szerzőt a Corporate Crime Reporter. „Az ezt követő években csak az Egyesült Államokban félmillió, világszerte mintegy 11 millió autóba építették be ezt a kétliteres dízelmotort és a hozzá tartozó szoftvert.”

2015-ben két esemény indította útjára a lavinát. A tiszta közlekedés nemzetközi bizottságának (ICCT) egyik tagja, Axel Friedrich az USA-ba utazott, hogy tanulmányozza az autógyártók dízel utókezelő eljárásait. Európában is meg akarták szigorítani a kibocsátási normákat, és érdekelte a szakembereket, hogyan sikerült Amerikában ilyen tiszta dízeleket forgalomba helyezni és kifejleszteni. Ekkor még szó sem volt csalásról, Friedrich-et színtiszta szakmai érdeklődés hajtotta.

Ezzel egy időben azonban a West Virginia University kutatói megszereztek egy ösztöndíjat, ami lehetővé tette számukra a dízelüzemű autók károsanyag-kibocsátásának vizsgálatát. Ők vették először észre, hogy valami nem stimmel, de bíztak a Volkswagen hírnevében, ezért azt hitték, biztosan a mérőműszereikkel vannak gondok. Ennek ellenére a hatóságok felfigyeltek a kutatásokra, és elkezdtek vizsgálódni.”

Egy egészségesen működő szervezetnél már régen felállt volna valaki, és elindította volna a megfelelő belső ellenőrző mechanizmusokat. A Volkswagennél azonban nem volt senki, aki merte volna venni a bátorságot, pedig azok is tevékenyen részt vettek az eseményekben, akik közvetlenül a felsővezetésnek jelentettek. Ez sokat elmond a Volkswagennél uralkodó vállalati kultúráról” – véli Jack Ewing.

Végül csak elkészült az ügyről szóló belső jelentés, ám Ewing szerint ez sem ütötte meg azt a mércét, amit az ügy komolysága indokolt volna. „Amikor a General Motors kivizsgáltatta a hibás gyújtászárak ügyét, több mint 300 oldalas jelentést kaptak kézhez. A Volkswagen csaló szoftverrel kapcsolatos belső vizsgálatáról ezzel szemben csupán egy 30-40 oldalas beszámoló készült.”

Akit mélyebben is érdekel a történet, legjobb, ha elolvassa a könyvet, mely megrendelhető az Amazonról. Egy érdekes epizódot azonban még idézünk az interjúban elhangzottakból: „Egy 2007-es igazgatósági ülésre előkészített prezentáció vázlatából kiderül, hogy a megbeszélésen felmerült az észak-amerikában használt Volkswagen dízelmotorok valós károsanyag-kibocsátásának az eltitkolása, valamint a prezentációban konkrétan szerepel a „csaló gép és csaló szoftver” kifejezés is. A megbeszélés jegyzőkönyve szerint a találkozón részt vett Matthias Müller terméktervezési igazgató (jelenlegi cégelnök), valamint az akkori elnök, Martin Winterkorn is. A cég azonban állítja, hogy egyikük sem hallotta ezt a bizonyos tájékoztatást, egy később nyilvánosságra került feljegyzésben pedig nem is szerepel a témák között az észak-amerikai dízelek ügye.”

Forrás: https://www.corporatecrimereporter.com/news/200/jack-ewing-volkswagen-clean-diesel-corporate-crime/

Fotók: corporatecrimereporter.com, Toyota, Wired

Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel is!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .