„Továbbvisszük példaképeink értékeit”

Az Előadóművészi Jogvédő Iroda interjúja ifj. Tornóczky Ferenccel

Tavaly nyáron, több mint huszonöt sikeres szakmai év után Tornóczky Ferenc megalapította minőségi rock-blues-t képviselő zenekarát, a Tornóczky All Access-t, amelyben Nagy Ricsi énekel, Temesi Berci basszusgitározik, Zombori Atus pedig dobol. Az alapítót, a Kőbányai Zenei Stúdió igazgatóhelyettesét a szeptemberben megjelent első lemez apropójáról, mondanivalójáról kérdeztük. 


A napokban jelent meg első lemezetek, Elkezdték, folytatjuk… címmel. Kiben fogalmazódott meg a lemez ötlete és mennyi idő alatt készültetek el vele?
Szeptember 15-én jelent meg a lemez. Az irányvonalak, ötletek általában Temesi Bercitől és tőlem jönnek a zenekarban, de egyébként mindenben együtt döntünk. A zenekar megalapításával, nem az volt a cél, hogy egyből lemezt csináljunk, hanem hogy muzsikáljunk. Aztán egy év alatt összeraktunk egy repertoárt, zenéltünk és kézenfekvő volt, hogy elkezdünk saját dalokat szerezni, ami egyébként nagyon könnyen és gördülékenyen ment. 


Csak saját dalokat tartalmaz az album? 
Igen, nyolc saját szerzemény szerepel rajta magyar nyelven, a szövegeket Lombos Marci írta, amelyek nagyon jól passzolnak a zenéhez. Azt a fajta Rhythm and blues vonalat próbáljuk hangulatában, zeneileg és szövegében is folytatni, amit annak idején Hobóék elkezdtek Póka Egonnal Deák Bill Gyulával, meg a Tibusszal (Tátrai Tibor), tehát a korai Hobo Blues Band, Charlie, vagy a Tátrai Band hangzásvilágát követjük.


Az album címe édesapádra, a barátaitokra, példaképeitekre utal. Fontosnak tartjátok a gyökereket, a számotokra példaképnek tartott előadók, zenészek nyomán haladtok a saját zenei utatokon. Kikről van szó pontosan? Édesapádon túl, miért épp ők inspirálnak benneteket?
Mi úgy szocializálódtunk, úgy nevelődtünk ebben a szakmában, hogy nagyon sok ikonikus zenésszel tudtunk együtt muzsikálni, köztük voltak olyanok, akik tanítottak is minket. Az én esetemben pl. édesapám, vagy Póka Egon, Temesi Berci nevében Szappanos Gyurit említhetem. Ők azok, akik sajnos nem régen itt hagytak bennünket. A lemez címe és mondanivalója, azaz hogy Elkezdték, folytatjuk, abszolút arra vonatkozik, hogy ezek az emberek nagyon magas színvonalon alkottak és játszottak a könnyűzenében, és mi ezt a hagyományt próbáljuk tovább vinni. 


Kiskorodtól kezdve egyértelmű volt számodra ebben a közegben felnőve, hogy zenész leszel, vagy volt egy pont az életedben, amikor eldőlt, hogy édesapád nyomdokaiba lépsz?
Nem volt egyértelmű. Apukám, mivel gitártanár volt, elkezdett engem is tanítani gyerekkoromban, de igazából ez 14 éves koromig nem nagyon érdekelt, nem foglalkoztam a zenével. Műszaki szakközépiskola első évében jártam épp, tehát egyáltalán nem zenei pályára készültem, amikor hirtelen nagyon megérintett a rockzene. És akkor kezdtem elölről a gitár tanulást, kaptam is hangszert édesapámtól, és onnantól kezdve már nem volt visszaút, ott eldőlt a sorsom. Leérettségiztem, leraktam azért a technikusi képzést és jött a Kőbányai Zenei Stúdió, ahol is már az első évemben bekerültem a Deák Bill Gyula zenekarába és azóta profi zenészként élek és jó ideje tanítok is.


Nehéz lelkileg, művészileg a nagy elődök nyomdokaikban haladni? 
Ami nehéz a mai napig, az a hiányuk kezelése. Az, hogy már nem tudok beszélgetni, zenélni velük. A 90-es évek végétől két évvel ezelőttig rengeteget játszottam és nagyon sok időt töltöttem Póka Egonnal és az apukámmal, kollégák voltunk a Kőbányai Zenei Stúdióban is. Így a muzsikus létükön túl a személyük, a hangjuk, a gondolataik, a tanácsaik ma is nagyon-nagyon hiányoznak. Viszont utólag látom, hogy éppen arra készítettek fel minket, amit most csinálunk: arra, hogy amit ők értéknek tartottak, vigyük tovább. Édesapám tanításait – most itt kifejezetten a gitározásra gondolok – visszük tovább az iskolában, a gitár tanszakon nagyrészt az ő növendékei tanítanak már. Emellett például az Egon hozzáállását, a kapcsolatát a régi zenékkel, hogy hogyan mutassuk meg ezeket a gyerekeknek, hogyan mentsük át belőlük az értékeket, hogyan érezzék magukat a gyerekek a legjobban, hogy egy családként kezeljük az egész csapatot és még sorolhatnám.

 
Sok időt szánsz tanításra? 
Nagyon sokat. Hétfőn van egy pihenőnapom, de a hét többi napján reggeltől este fél 8-ig folyamatosan tanítok a zeneiskolában és a gitár stúdiómban, emellett sok koncert is van, úgyhogy unatkozni nem szoktam. 


A zene kétségkívül hivatás számodra. Hobbidnak is ezt tekinted, vagy a kettő különválik? Ha igen, hogyan kapcsolódsz ki? 
Hobbinak nem tudom tekinteni a zenét. Ha már csak hallgatom, zenész füllel teszem, tehát már fejtegetem az akkordokat. Hobbim van rengeteg: védekező középpályásként futballozom a mogyoródi öregfiúk csapatban, emellett vadászni szoktam, Póka Egonnal is rengeteget vadásztunk együtt, és horgászni szeretek. És ott a család. Ezek teljesen kicuppantanak a zenéből és ezek után pláne nagyon jó visszatérni a muzsikához.


Művészként, zenészként hogyan inspirálódsz? Mi adja meg neked egy-egy új alkotásnál a „kezdő lökést”?
Zenészként nyitott füllel járok és mivel a stílus, amit játszunk a zenekarral külföldön is létezik a mai napig, viszonylag sűrűn hallok külföldi előadóktól is hasonló hangzású dalokat. Ezekből rögtön jön az ihlet, hogy én is valami ilyesmit akarok gitározni. Valahogy így alakult a zenekar is: korábban mindig volt olyan együttes, amiben ezt a fajta zenét tudtam játszani és miután azoknak vége lett, a legfőbb inspiráció az volt, hogy csinálok magamnak egy olyan bandát, ahol azt a zenét tudom gitározni, amit a legjobban szeretek. Illetve hát ott van maga a hangszer, a gitár. A gyerekeknek is szoktuk mondani, hogy annál nagyobb inspiráció nem kell, minthogy hazamész, kiveszed a gitárt a tokból és megpengeted.


Kb. egy éve alakultatok, de már régóta ismertétek egymást. Jól működtök együtt a zenekar tagjaival? 
Igen. Bercivel a 2000-es évek óta ismerjük egymást, egyszer felhívott engem, amikor még a P. Mobilban voltam, hogy játsszak vele egy Sting dalokat játszó zenekarban. Mondtam, hogy nagyon örülök és szeretem is Stinget, de nem nagyon érek rá. Ezek után azt mondta, jó, akkor jövő hét szerdán próbálunk. Azóta összefonódott az életünk: Berci összes lemezén játszom, nagyon jó barátok lettünk és nem kérdés, hogy együtt folytatjuk. Nagyon örülök ennek és azt kell mondjam, hogy a Berci a hátán viszi a Tornóczky All Access zenekar minden szervezési munkáját, megjelenését, emellett a dalszerzésekben is részt vesz, szóval nagyon jól tudunk együttműködni. 


Hogyan tovább, mi a következő cél?
Minél többet játszani, emellett tervben van egy újabb videóklip a meglévő ’Kémia’ és ’Ördög vigye el’ klippek után. Jövőre pedig nekiállunk a következő nagylemeznek.