Szeptember közepétől Ezek nem állatok!

  

Nagy Ágnes szobrászművész kiállítása

Megnyitó: 2020. szeptember 17. csütörtök, 17.00 óra

A kiállítás ideje: 2020. szeptember 17-20.

Helye: Várkert Bazár, északi bazársor feletti terasz

Nagy Ágnes szobrászművész Ezek nem állatok! című kiállítása szeptember 17-20-ig látható a Várkert Bazár teraszán. A különleges, robosztus, zoomorf műalkotások korra és nemre való tekintet nélkül minden látogatónak páratlan vizuális élményt, meghatározó belső utazást ígérnek.

Rozsdamentes acél bika, aranyszínű oroszlán, mázazott, agyagból készült varacskos disznó, bronz rinocérosz és megannyi „állat” – Nagy Ágnes erőteljes, bizarr alkotásai mintha gyermekkorunk tudattalanjának őserdejéből csörtetnének elő. Az ugrásra kész, fékezhetetlen figurák a tudatunk, a képzeletünk legvadabb tájairól érkeznek és taglóznak le. “Állatszobraim szimbolikus jelentőséggel bírnak, emberi tulajdonságok kifejeződései, éppúgy tudatos lényünké, mint tudattalan ösztöneinké. Éppen annyira az erő, a dinamizmus megtestesítői, a jámborság kifejezői, mint a lélek tükröződései, a hit kifejeződései. Magamban is mindig mondogatom: ezek nem állatok! Miközben mégiscsak állatfigurákon, állatkaraktereken, szakrális állat attribútumukon keresztül fejezek ki gondolatokat, érzéseket.” – emeli ki Nagy Ágnes szobrászművész.

Nagy Ágnes szobrai könnyen felismerhetőek, az alkotó ragaszkodik saját vizuális nyelvéhez, legbelső önmagából merít, a munkái összetéveszthetetlen hitvallások. Azt vallja, hogy a legnehezebb feladat őszintének lenni, a mai zajos képi cunamitól függetlenedve önmagunkból merítkezni. Az alkotásaiban szabad, lázadó, kritikus természetét juttatja kifejezésre: az üvöltő oroszlán erős társadalomkritika, a hátán fekvő unikornissal azt üzeni, hogy mindannyian hatással vagyunk a környezetünkre, tetteinkkel éppúgy befolyásoljuk a saját sorsunkat, mint a világét.

Nagy Ágnes samottos agyagból úgy építi fel nagyméretű szobrait, hogy azok képesek legyenek önmagukat megtartani. Rendkívül bonyolult ez a technika, hosszú és koncentrált munkát igényel, hiszen semmiféle merevítést nem alkalmaz, hanem egy összetett statikai koncepció mentén halad. Maga a művész sem ismer senkit a világon, aki ezzel a technikával dolgozna, saját maga fejlesztette ki hosszú évek alatt. Meglepőnek tűnik egy törékeny nőtől, hogy férfias erővel formázza szobrait.
A rozsdamentes acél használata is újításnak számít. Ágnesnek sikerült egy olyan öntődét keresnie, akik a kezdetektől fogva partnerei voltak a kísérletezésekben. Az addig csak sörcsapoknál és ipari öntvényeknél alkalmazott acélt kezdték el használni Ágnes szobrainál is – ez a bonyolult formák miatt igen nagy kihívás.

„Az alkotás magányos, befelé forduló időszak, nagy állóképességet és fizikai erőnlétet igényel, ami után vibráló természetemnek jól esik a csillogás. Nőiségem megélése mindig központi kérdés számomra. A csuklóim nagyon vékonyak, sokszor rácsodálkoznak, hogyan jönnek ki ezek a markáns, erőteljes szobrok a kezeim közül. Én ezt a kettősséget roppant élvezem, de ebben nincs semmi tudatosság. Egyfajta férfias lendület, erő minden szobromban tetten érhető, képtelen vagyok lágy, nőies alkotásokban gondolkodni. Harminc éves is elmúltam, mire akkora energiák szabadultak fel bennem, hogy ezek az alkotások szinte kirobbantak belőlem.
A szobraimban minden traumám látható, megsebzett világról árulkodnak: a rinocéroszom erős, vastag páncélja nem véletlenül ennyire hangsúlyos.”- 
vallja a művész.

Csíkszentmihályi Róbert, Kossuth Díjas szobrászművész szerint: „Nagy Ágnes feltűnően egyéni, nagyméretű terrakotta állat-figuráit hihetetlenül bátor technikával hozza létre, meglepő erővel és akadályt nem ismerő ösztönséggel dolgozik.”

Szabó Gábor szobrászművész, Nagy Ágnes a Természettudományi Múzeumban rendezett kiállításának megnyitóján elmondta: „Ezek a nagyméretű épített belül bordázott, mázas samott állatfigurák különlegesek. Itthon ilyen jellegű szobrok ismeretlenek. Olyan dekoratív, kissé mitikus fantáziaállatok ezek, melyekhez hasonlóakkal igazán csak keleten: Indiában, Nepálban, Kínában, találkozhatunk. A Hindu-Buddhista pantheon állatai ezek, a nepáli templomok lépcsősorán, Kínában a Ming Sírokhoz vezető hosszú út kőszobrai, és India ma is élő törzsi és népművészeti nagy terrakotta figurák távoli rokonai. Ami a fentiektől megkülönbözteti Ágnes szobrait az egy-egy figura dinamizmusa, mozgása.”

Nagy Ágnes az Illatos úti Művészeti Iskolában, kerámiaformázó szakon végzett 1990-ben. A szakiskolával párhuzamosan a Medgyessy Ferenc Szobrászkörben alkotott, Berlinben részt vett egy nagyszabású szimpóziumon. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 1994-ben végzett, de az iskola befejezése után elszakadt a hivatásától, a családjának szentelte életét, hogy aztán a 2000-es évek vége felé egy éles fordulattal, teljes szívvel és hihetetlen erővel forduljon újra a képzőművészetek felé. 2008 tavaszán, a reneszánsz év programsorozathoz kapcsolódóan, egy kerámia kiállításra készítette első nagyméretű kerámia szobrát, Dürer Rinocérosz metszete nyomán, amelyet 2011-ben, a Virág Judit Galériában láthatott először a közönség. Azóta folyamatosan kiállít, már több jelentős egyéni és csoportos kiállításon is bemutatkozott a közönségnek, mint például 2011-ben a Virág Judit Galériában rendezett tárlat után a Fővárosi Állat-, és Növénykertben, 2012-ben a Magyar Természettudományi Múzeumban és a Bergmann Galéria Szoborparkban, 2014-ben a Labirintus Kiállításon és a III. Szobrász Biennálén a Szentendrei Művészet Malomban, 2015-ben Balatonalmádiban, az Európa Szoborparkban és 2020-ban a tengerentúlra, az Art Palm Beach-re is sikerült kijutnia.