Szemrevaló vendégek 2017

Gordian Maugg // Fritz Lang

Gordian Maugg 1966-ban született Heidelbergben. Előbb a kasseli művészeti főiskolán vizuális kommunikációt, majd a Konrad Wolf Filmművészeti Egyetemen filmdramaturgiát hallgatott. Első saját filmje 1986-ban készült el. 1994-ben Gordian Maugg Filmproduktion GmbH néven saját filmgyártó céget alapított. A kritikusokat már első mozifilmjével meghódította: Der olympische Sommer (Az olimpiai nyár) című drámája, mely a náci Németországban játszódik, és amely jó érzékkel kever eredeti képanyagot a játékfilm jelenetei közé, elnyerte a Német Filmdíj Ezüst-díját. Pont az ezredfordulóra készült el dokumentarista filmje, a Hans Warns – mein 20. Jahrhundert, mely az épp akkor lezárult századba tesz utazást. A portrékísérlet elnyerte a legjobb vágásért járó Német Filmdíjat.

Gordian Maugg forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is dolgozik. Legújabb filmje afféle pillanatfelvétel Fritz Lang legendás német rendező elméjéről, első hangosfilmje, az M – Egy város keresi a gyilkost készítésének idejéből.

Közönségtalálkozó Gordian Mauggal a Fritz Lang című film szeptember 21-i 19.30-as vetítése után; a beszélgetés német nyelven folyik, szinkrontolmácsolással.

Josef Hader //Mérgezett egér/ Wilde Maus

Filmes képzettségem minden téren tökéletlen. Az Indien című film után hirtelen forgatókönyvíró és színész lettem, anélkül, hogy egyiket is tanultam volna. Wolfgang Murnbergerrel Wolf Haas-filmek egész során dolgozva próbáltunk közelebb kerülni a vígjáték drámai részéhez. Murnberger nagyvonalúságának köszönhetően egyre komolyabb beleszólásom lett a rendezői feladatokba is. Végül így jutottam el az ötletig, hogy teljesen egyedül írjak meg egy forgatókönyvet, melynek művészi megvalósításáért egészen az utolsó lépésig magam vagyok felelős. Úgy gondolkodtam, ha az életet akarjuk ábrázolni, egyetlen vonását sem szabad sem elrejteni, sem különösen kiemelni. A műfajok már eleve egyfajta beléjük kódolt világmagyarázattal szolgálnak, vagy akár bűnösöket is kijelölnek – én azonban inkább azt szeretném megmutatni, hogy a fő probléma igazából az, hogy semmi sem passzol össze egyáltalán semmivel. Éppen ezért a tragikomédia eszközeivel ábrázolhatjuk legjobban azt a valamit, amit életnek nevezünk. (Josef Hader)

Szeptember 22-én a 20 órától látható vetítés után közönségtalálkozó

Stefan Haupt // Napfogyatkozás/Finsteres Glück

Stefan Haupt 1961-ben született Zürichben. 1988-ban színház-pedagógusi diplomát szerzett a zürichi Filmművészeti Akadémián. 1989 óta rendezőként és szabadúszó filmkészítőként dolgozik. 1998-ban létrehozza saját stúdióját, a Fontana Film GmbH-t. Játékfilmesként 2001-ben debütált Utopia Blues című filmjével, mely elnyerte mind a Zürichi Filmdíjat, mind a Svájci Filmdíjat. A 2003-ban bemutatott Elisabeth Kübler Ross máig az egyik legsikeresebb svájci dokumentumfilm, melyre mintegy 300.000 néző volt kíváncsi Európa-szerte. 2008 és 2010 között Haupt töltötte be a Svájci Rendezők és Forgatókönyvírók Szövetségének (ARF/FDS) elnökségi tisztét, 2007 és 2012 között pedig a Swiss Films alapítványi tanácsának tagja volt. Der Kreis (2014) című filmje, amely a Szemrevaló műsorán is szerepelt, 2015-ben négy Svájci Filmdíjat is elnyert, és indult a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarért is. Stefan Hauptnak és feleségének, a színésznő Eleni Hauptnak négy gyermeke van.

Szeptember 23-án, szombaton a 20.15-kor kezdődő vetítés után közönségtalálkozó

Rhea Thönges-Stringaris /Beuys (sz. 1934. Athén) német-görög művészettörténész, 1981 és 1987 között a documenta felügyelőbizottságának tagja; a német Zöldek párt alapító tagja.

Rhea Stringaris 1972-ben lépett be a Direkte Demokratie (Közvetlen Demokrácia) mozgalomba; itt ismerkedett meg az azt vezető Joseph Beuys-szal, s ez egy igen hosszú együttműködés kezdetét jelentette. 1977-ben a 6. kasseli documentán együtt alakították ki a Free International University (Nemzetközi Szabadegyetem) előadótermét – a Mézpumpa a munkahelyen közvetlen szomszédságában –, ahol a látogatókkal közösen vitatták meg a kibővített művészetfelfogás, a szociális plasztika és a közvetlen demokrácia gondolatát. A 7. documentán részt vett Beuys 7000 Eichen (7000 Tölgy) elnevezésű akciójában, melynek egészen 1987-ig, a projekt kifutásáig a felelőse volt.

Thönges-Stringaris 2003 óta a 7000 Eichen Stiftung alapítvány elnöke, 2006 óta pedig a Mehr Demokratie kuratóriumi elnöke.

A Free International University (Nemzetközi Szabadegyetem, FIU) létrehozásában Beuys társalapítóként vett részt; a FIU mint a „kutatás, a munka és a párbeszéd folytatására alkalmas tér“ célja a társadalom jövőjének szociális szempontú elgondolása és szabad felsőfokú intézményként a köz- és felsőoktatási rendszer kiegészítése; a mozgalom tagjai a többi felsőfokú oktatási intézménnyel azonos jogokat követeltek a FIU számára. A FIU 1973-ban Beuys műtermében alakult meg, és 1988-ban szűnt meg, Beuys halála után két évvel.

A Honigpumpe am Arbeitsplatz (Mézpumpa a munkahelyen) Joseph Beuys 1977-es installációja volt a 6. kasseli documentán. A Mézpumpa egy, a Fridericianum több helyiségét is érintő építmény volt, mely 150 kg mézet keringetett egy kiterjedt csőrendszerben. A Mézpumpa mellett egy rézlap forgott 150 kg margarinban. Az installáció szerves részét képezte Beuys jelenléte az építmény közvetlen szomszédságában berendezett vitafórumon, melynek során az általa társalapítóként létrehozott Free International University keretein belül a documenta 100 napja alatt a látogatókkal vitázott a társadalmat érintő eszméiről.

Beuys 7000 Eichen – Stadtverwaldung statt Stadtverwaltung című projektje a város erdősítését tűzte ki célul; a mű az 1982-es, 7. documentára készült. Beuys önkéntesek segítségével 7000 fát ültetett el Kassel-szerte, és minden fa tövéhez egy-egy bazaltkövet helyezett. A projekt célja az urbanizáció folyamatába való művészeti és ökológiai beavatkozásként az volt, hogy fenntarthatóan és tartósan megváltoztassa a városi tereket. Beuys maga a projektet szociális plasztikának tekintette. A kezdetben sokat vitatott projekt végül Kassel város arculatának maghatározó elemévé vált. A projekt 1987-ben, a 8. documentán zárult le.

Szeptember 28-án, csütörtökön a 19 órai vetítés után közönségtalálkozó

Arman T. Riahi // Ideges idegenek/ Die Migrantigen

Arman T. Riahi 1981-ben született Iránban; Bécsben nőtt fel, ahol már iskolásként készített rövidfilmeket. Az egyetemen médiatechnikát hallgatott, majd grafikusként és screen designerként dolgozott Londonban és Bécsben.

Riahi 2005 óta független rendezőként és íróként dolgozik különböző bécsi filmprojekteken. 2006-ban Riahi részt vett a Berlinale Talent Campus programjában. Első dokumentumfilmje 2011-ben került az osztrák mozikba, elnyerte a 2011-es Diagonale közönségdíját, majd a 2011-es Szarajevói Filmfesztivál nyitófilmjeként a nemzetközi porondra lépett. Riahi első, testvérével, Arash-sal közös cross-media-projektje, az Everyday Rebellion c. dokumentumfilm mintegy 60 fesztiválon került bemutatásra, és mindeddig 10 díjat söpört be. A Riahi fivérek második közös dokumentumfilmje, a Kinders 2016/17 telén került az osztrák mozikba; ezen kívül éppen most készül első közös játékfilmjük, a Herr Duschek aus dem Gemeindebau.

Szeptember 29-én, pénteken a 19 órai vetítés után közönségtalálkozó

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .