Ötvenötezer szót tartalmaz az új Nagy magyar tájszótár
Ötvenötezer szót tartalmaz a TINTA Kiadó gondozásában megjelent új, 1008 oldalas Nagy magyar tájszótár, amelynek elkészítéséhez 25 korábban megjelent forrás anyagát használták fel.
„Azt gondoltuk, itt lenne az ideje, hogy az 1960-ban lezárt Új magyar tájszótár után hatvan évvel ismét összefoglaló enciklopédikus szótáruk jelenjen meg a magyar tájszavaknak” – hangsúlyozta Kiss Gábor, a kiadó igazgatója, a Nagy magyar tájszótár főszerkesztője az MTI-nek. Hozzátette: a kötet a kiadó A magyar nyelv kézikönyvei elnevezésű sorozatába illeszkedik, amelyben eddig 29 vaskos kiadvány, köztük értelmező szótár, etimológiai szótár, ellentétszótár, szólásszótár és közmondásszótár látott napvilágot.
A tájszótárba az első adatokat az 1990-es évektől kezdve gyűjtötték, amikor a Magyar szókincstár című magyar szinonimaszótár elkészítésén dolgoztak. A kiadó ekkor kezdte el adatbázisba rendezni a tájszavakat, kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint két évtized alatt gyűlt össze a szótár anyaga, a szerkesztésre az elmúlt öt évben került sor.
Az ötvenötezer szót tartalmazó szótár sokéves előkészületei alatt 25 forrás anyagát dolgozták fel: 22 korábbi tájszótárt, 2 általános értelmező szótárt és egy nyelvatlaszt.
Kiss Gábor kiemelte: a Nagy magyar tájszótárnak minden eddigi tájszótárnál nagyobb a merítése, a Kárpát-medence minden régiójából tartalmaz szép számmal szavakat, és csaknem 200 év nyelvállapotát tükrözi.
A szótár érdekességének nevezte, hogy a szavak mellett szerepel az is, hogy melyik szótárból kerültek be az új kötetbe, így minden szó forrása visszakereshetővé válik.
A kötet bemutatja a hagyományos paraszti gazdálkodás szavait, de megismerhetők belőle többek között a hajdani hiedelmek, babonák is. Az új szótár a letűnt paraszti világ enciklopédiájának is tekinthető – magyarázta Kiss Gábor.
Hozzátette, hogy a Kárpát-medencében napjainkban tíz nyelvjárási terület különíthető el, de minden olyan dolognak kevés megnevezése volt, amelyet országos vásárra vittek, így például a búzának vagy a kukoricának, hiszen ilyenkor szükség volt arra, hogy távoli vidékeken élő emberek is megértsék egymást.
A függöny népies változata a firhang szó nagyon sok helyen megtalálható volt, ami a nyelvújítás során kialakított függöny szó miatt szorult ki a köznyelvből és csak a nyelvjárásokban élt tovább. A kemence kitakarítására használt, kukoricahajból vagy szalmából készített seprű pemet elnevezése 13 szótárból lett összegyűjtve, az ösztökét vagy az almáriumot (fiókos, üveges szekrény), a latorját (létra) vagy a langallót is sok nyelvjárásban használták. A sündisznónak 21 különféle megnevezése található meg a szótárban: régen például borzdisznónak, tövisdisznónak vagy tövises kutyának is hívták. A búzavirágnak is 14 elnevezése van, többek között a katószeme vagy az égi virág – említette érdekességként Kiss Gábor.
Elmondta azt is, hogy az első magyar tájszótár 191 évvel ezelőtt 1838-ban jelent meg, Vörösmarty Mihály és Toldi Ferenc szerkesztette.
