Nulladik típusú találkozás az irodában

Robotika, avagy a digitalizációs nyomás és az emberi kreativitás szimbiózisa

Az egyre több területen alkalmazott robotizálással már irodai környezetben is találkozhatunk. Ahhoz, hogy a vállalatok életben maradjanak – vagy egyáltalán képesek legyenek tartani a lépést a világ technológiai fejlődésével –, a cégvezetők felelőssége felismerni és elfogadni, hogy a robotizálás elkerülhetetlen, valószínűleg hosszútávon az egyetlen megoldást jelenti a hatékony és zökkenőmentes működéshez. A megfelelő kompetencia a – MOTIMENT módszertannal pontosan mérhető irodai folyamatokból kimutatható – káros adminisztráció megszüntetésével érhető el, ez minden robotizálás előtt nulladik lépés a teljes sikerhez.

A robotizálás útján a mérést követő első lépés a digitalizáció. Amíg az nem történik meg, addig érdemben nem lehet foglalkozni az automatizáció egyetlen fajtájával sem (pl. makrók Excelben vagy Wordben, kisebb programok, workflow-k, végső soron a robotika eszközei). Irodai környezetben minden, ami papíron zajlik, az digitalizálandó, hiszen abban a pillanatban, hogy sikerül számítógépre terelni egy-egy folyamatot, könnyedén mérhetővé válik, és azonnal kitisztul, hogy melyek a leginkább élőmunka igényesek, azaz legelőször automatizálandók.

„A digitalizáció kikerülhetetlen, kötelező fejlődési irány ahhoz, hogy potens, működő vállalatunk legyen. Szükség van az irodai folyamatok mérésére, amelynek segítségével megállapítható, hogy eleve melyikben van annyi tartalék, amit érdemes digitalizálni az automatizálhatósághoz” – mondta Mészáros Zsolt, a MOTIMENT módszertan kidolgozója.

Általában kijelenthető, hogy az ismétlődő és/vagy tranzakcionális (pl. ügyfélszolgálati, bolti értékesítési, SSC) folyamatok könnyebben automatizálhatók, mint az egyedi folyamatok (pl. a mindenkori vezetés, a HR, a jog általános folyamatai). Ez azonban nem nélkülözheti az alapos felmérést, mert meglepően sok mikrociklusból áll egy látszólag egyedi, pl. levélküldési folyamat is.

Minél többet elmélkedünk a robotikáról, előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy robotikának csak azt „merjük” nevezni, ami kielégíti a Turing-teszt kritériumait, ahol egy kommunikációs csatorna túloldalán lévő személy nem tudja megkülönböztetni a gép, a mesterséges intelligencia válaszait az emberétől. Minden más csak programozott automatizmus. Ha ilyen szigorúan ragadjuk meg a robot – nem robot kérdést, lényegében gyári környezeten kívül (pl. autóipar) még sehol nem használnak valódi robotokat. Mindezek mellett ki kell emelni, hogy már a hazai bankrendszerben is dolgoznak olyan szállítók, akik ügyfélszolgálati levelezéseknél másodpercen belüli reakcióidővel tudják értelmezni a nem is teljesen triviális kérdéseket, majd megválaszolni őket. Bár ők chatbotnak hívják a terméküket, nem robotnak.

MOTIMENT jövőkép:

Rohamosan fejlődik ez a piac. Egyre több az adattárházat (big datát) cizelláltan felhasználni képes piaci szereplő, az adatok hozzáférése is sokszor egyszerűsödik, a piac is kezdi felismerni a saját érdekeit és relatív pontosan specifikálni az igényeit. Ennek megfelelően nő a fizetőképes kereslet is, így egyre inkább közeledünk a valódi mesterséges intelligenciához (a maga összes kockázatával). „Rengetegen riogatnak a fejlett, emberi munkát érdemben kiváltó eszközökkel kapcsolatban – gondoljunk csak az ipari forradalom géprombolásaira –, ezzel szemben én azt gondolom, hogy egyrészt komoly képzett munkaerőhiánnyal küzd a világunk, másrészt mindig meglesznek azok a feladatok, amelyek nem nélkülözhetik az emberi kreativitást, emóciót és döntéseket, a legtöbb ezen munkakörök közül még nem is létezik” – véli Mészáros Zsolt. Szerinte, ami viszont létkérdés főleg a mai fiatal generáció számára, az az alkalmazkodás képessége: jobb, ha mindenki hozzászokik, hogy élethosszig tartó tanulásra van szükség.