Mindent az “AZ” című filmről
AZ
(IT)
Hivatalos magyarországi mozibemutató:
2017. szeptember 7.
Szereplők:
JAEDEN LIEBERHER
BILL SKARSGåRD
FINN WOLFHARD
JACK DYLAN GRAZER
SOPHIA LILLIS
JEREMY RAY TAYLOR
WYATT OLEFF
CHOSEN JACOBS
NICHOLAS HAMILTON
Producer:
ROY LEE
DAN LIN SETH GRAHAME-SMITH
DAVID KATZENBERG BARBARA MUSCHIETTI
Forgatókönyv:
CHASE PALMER
Cary Fukunaga GARY DAUBERMAN
Eredeti regény:
STEPHEN KING
Fényképezte:
CHUNG-HOON CHUNG
Díszlettervező:
CLAUDE PARÉ
Vágó:
JASON BALLANTINE
Jelmeztervező:
Janie Bryant
Zeneszerző:
BENJAMIN WALLFISCH
Rendezte:
ANDRES MUSCHIETTI
Facebook.com/MozICom
stephenkingaz.com
A magyar változat munkatársai
Pennywise (Bill Skarsgård) Borbíró András
Bill Denbrough (Jaeden Lieberher) Bauer Gergő
Ben Hanscom (Jeremy Ray Taylor) Nagy Gereben
Beverly Marsh (Sophia Lillis) Boldog Emese
Richie Tozier (Finn Wolfhard) Straub Martin
Mike Hanlon (Chosen Jacobs) Gerő Botond
Eddie Kaspbrak (Jack Dylan Grazer) Berecz Uwe
Stanley Uris (Wyatt Oleff) Tóth Márk
Henry Bowers (Nicholas Hamilton) Bogdán Gergő
Belch Huggins (Jake Sim) Babina István
Victor Criss (Logan Thompson) Czető Ádám
Patrick Hockstetter (Owen Teague) Boldog Gábor
Georgie Denbrough (Jackson Robert Scott) Sándor Barnabás
Mr. Marsh (Stephen Bogaert) Dolmány Attila
Bowers (Stuart Hughes) Kardos Róbert
Zach Denbrough (Geoffrey Pounsett) Makranczi Zalán
Sonia Kaspbrak (Molly Jane Atkinson) Kocsis Mariann
Leroy Hanlon (Steven Williams) Borbiczki Ferenc
Mrs. Starrett (Elizabeth Saunders) Borbás Gabi
Gretta (Megan Charpentier) Gáspárfalvi Dorka
Mr. Keene (Joe Bostick) Albert Gábor
Betty Ripsom (Katie Lunman) Hajdú Bianka
Műsorvezető (Edie Inksetter) Törtei Tünde
További magyar hangok
Bognár Tamás, Czifra Kriszta, Diawi Rami, Fehérváry Márton, Gyurin Zsolt, Hannus Zoltán, Kisfalusi Lehel, Koczka Janka, Kuzsel Boglárka, Mayer Marcell, Mayer Szonja, Mesterházy Gyula, Nádorfi Krisztina, Nyírő Fanny, Nyírő Péter, Palik Vilmos, Pásztor Tibor, Rákosfalvi Kristóf, Tóth Szilvia, Varga Lili
Magyar szöveg: Heltai Olga
Hangmérnök: Jacsó Bence
Rendezőasszisztens és vágó: Kajdácsi Brigitta
Gyártásvezető: Kablay Luca
Szinkronrendező: Nikodém Zsigmond
Derry-ben 27 évente feltámad a gonosz, és vadászni a városka legvédtelenebb lakóira: a gyerekekre. Így megy ez ősidők óta, és a város felnőtt lakossága bénultan tűri a pusztítást. Most azonban néhány iskolás gyerek összefog, hogy legyőzze saját félelmét, és megállítsa a városra zúduló iszonyatot, amely egy esős napon kezdődik, mikor egy kisfiú a papírhajóját üldözve egy kanálisból kikandikáló bohóccal találkozik…
Mi az, amitől félsz?
„A félelem az egyik legáltalánosabb emberi érzés – mondja Andres Muschietti, a Stephen King regénye alapján készült Az (It) rendezője. – Ezer arca van, de a gyökere mindannyiunkban közös. Ez a film ide ás le, a félelem gyökeréig, és amit ott talál, borzalmasabb minden rémálomnál.”
A címben szereplő névmás a történet központi figurájára, egy ősidők óta létező, alakját változtató, démoni figurára utal, aki szabályos időközönként, körülbelül 27 évente felébred egy Maine államban található kisváros, Derry csatornahálózatában, és préda után néz. Áldozatai a városka legvédtelenebb lakói, a gyerekek.
Ám ezúttal hét helybéli iskolás – ahogy magukat nevezik, a Vesztesek klubja – felveszi a kesztyűt. Ők úgy hívják a szörnyeteget: Az. De van egy másik neve is: Pennywise, a táncos bohóc.
Stephen King könyve 1986-ban jelent meg, és három évtizede a horror-rajongók kedvence; a kritikusok a műfaj egyik csúcsának tartják.
„Sikerének egyik titka az, hogy jóval több puszta rémisztgetős históriánál – szögezi le Seth Grahame-Smith producer. – Szívhez szólóan mesél a felnőtté válás nehézségeiről, és ügyeltünk rá, hogy a regénynek ez a rétege is átkerüljön a filmváltozatba.”
„Az érzelmek és a félelemkeltés egyensúlyára törekedtünk – mondja Andres Muschietti nővére és kreatív munkatársa, Barbara Muschietti producer. – A három forgatókönyvírónk, Chase Palmer, Cary Fukunaga és Gary Dauberman remekül ragadta meg a gyerekek közti barátságot, és még egy első szerelmet is becsempésztek a történetbe.”
„De azért senki ne aggódjon – teszi hozzá David Katzenberg producer –, halálra fogja magát izgulni a moziban! Andresnek kisujjában van a horror minden csínja-bínja, és ahhoz is remekül ért, hogy az ellentétes hangulatukat miként foglalja egységbe. Tökéletes választás volt a rendező szerepére.”
Az Az gonosz bohócát, Pennywise-t Bill Skarsgård alakítja. „Jól ismertem a regényt, és Pennywise figuráját – mondja a színész. – Egy szörnyeteg, aki nem pusztán gyereket öl, de még élvezi is a rettegésüket: ennél borzalmasabbat elképzelni se lehet.”
„A történet számomra a félelem leküzdéséről szól – mondja Jaeden Lieberher, a Vesztesek klubjának egyik tagja. – Ha a srácok nem félnek a bohóctól, le tudják győzni.”
Lieberher játssza a kamaszcsapat vezetőjét, Bill Denbrought. Hat társa van a Pennywise elleni küzdelemben: Richie Toziert Finn Wolfhard, Beverly Marshot Sophia Lillis, Eddie Kaspbrakot Jack Dylan Grazer, Stanley Urist Wyatt Oleff, Ben Hanscomot Jeremy Ray Taylor, Mike Hanlont pedig Chosen Jacobs alakítja.
Az alkotók tudták, hogy a több mint ezer oldalas, aprólékos műgonddal megírt regény megannyi történetszála szétfeszítené egy mozifilm terjedelmi kereteit, ezért úgy határoztak, hogy a könyv első felére koncentrálnak, amikor a Vesztesek klubjának tagjai még gyerekek.
Másik fontos döntésük az volt, hogy a történet idejét az 1950-es évekből áthelyezték a nyolcvanas évekbe. „Stephen King az ötvenes években nőtt fel, és egy kicsit a saját gyerekkorát írta meg a könyvben – indokolja döntésüket Barbara. – Mindig is azt vallotta, hogy a művésznek arról kell beszélnie, amit ismer. Mi a nyolcvanas években nőttünk fel, azt a korszakot ismerjük, és azokról a félelmekről tudunk hitelesen szólni, amiket ekkor átéltünk.”
„A film készítői itt-ott eltértek a regénytől – mondja Stephen King –, de a legfontosabb kérdésben hűségesek maradtak az eredetihez: Pennywise kikutatja, mitől félnek gyerekek a legjobban, és ennek alapján próbálja levadászni őket. Andres megértette ezt, és amit alkotott, arra mindannyian büszkék lehetünk.”
VESZTESEK KLUBJA
Ha összetartunk, mi győzünk!
A történet főszereplője hét iskolás: magukat csak úgy hívják, hogy a Vesztesek klubja. Külön-külön gyengék, sebezhetők, könnyű prédái az erőszakoskodó nagyfiúknak, együtt azonban képesek arra, hogy megmentsék egymást és a várost, és legyőzzék a gonoszt, amely évszázadok óta pusztít büntetlenül.
Stephen King alapos megfontolás után választott gyerekeket a regény hőseinek. „Van egy korszak az ember életében, amikor már nem hisz a Mikulásban és a húsvéti nyusziban, de éjszaka, elalvás előtt még benéz az ágya alá, hátha rejtőzik ott valaki – magyarázza az író. – A kisvárosban csak ők győzhetik le a gonoszt, mert még hisznek a szörnyekben, ugyanakkor elég nagyok ahhoz, hogy önállóan cselekedjenek.”
Az alkotók tömérdek meghallgatást tartottak, és sok száz jelentkező közül választották ki a film gyerekszereplőit. „Iszonyatosan fárasztó munka volt – meséli a rendező. – De az embert mindig felvillanyozza, ha született tehetséggel találkozik, aki a génjeiben hordozza a rokonságot a karakterrel. Belőlük raktuk össze a Vesztesek csapatát.”
„Ügyes gyerekszínészeknél többre volt szükségünk – folytatja Barbara Muschietti. – Fontos volt az is, hogy a szereplők között meglegyen az a bizonyos kémia. A jelölteket csapatokba rendeztük, és hosszas kísérletezés után választottuk ki a nyerő kombinációt.”
Seth Grahame-Smith szerint az ifjú szereplők ügyessége és eltökéltsége messze meghaladta korukat. „Nagyon koncentráltak voltak, és tökéletesen felkészültek – mondja a producer. – Öröm volt nézni, ahogy dolgoznak.”
Jaeden Lieberher játssza a félénk, dadogós Bill Denbrought, akit kisöccse, a Jackson Robert Scott által megformált Georgie emléke kísért. A kisfiú rettenetes halála a történet katalizátora: ez a tragédia indítja arra Billt, hogy szembeszálljon a rémmel.
„A történet elején látjuk, hogy mennyire szeretik egymást a tesójával – magyarázza Lieberher. – Amikor Georgie eltűnik, Bill magát vádolja, amiért hagyta, hogy az öccse kimenjen az esőbe az új papírhajóval, amit ő hajtogatott neki. A kissrác halála után a szülei is eltávolodnak tőle, és csak a barátaira számíthat.”
A Vesztesek klubjának következő tagja Richie Tozier, a társaság mókamestere. „Imádja a videojátékokat és a tévét, amiben hasonlít rám – árulja el a figurát alakító Finn Wolfhard. – Állandóan szórakoztatni akarja a társaságot, de a többiek egyáltalán nem találják olyan jópofának, mint amilyennek magát hiszi. Kezdik unni, és megpróbálják lekoptatni. Georgie eltűnése után azonban a dolgok komolyra fordulnak, és Richie rájön, hogy valami nagyon durva dolog történik Derry-ben… valami olyan, amiben nincs semmi vicces.”
Sophia Lillis játssza a Vesztesek klubjának egyetlen lánytagját, Beverly Marsh, aki nem is sejti, milyen hatással van a pubertás küszöbén álló társaira. A lány, nehéz családi körülményei ellenére – vagy tán éppen azért – az egyik legerősebb és legbátrabb csapattag. „Független személyiség, és fütyül rá, mit gondol róla a világ – mondja Lillis. – Nagyon vágyik barátokra, szeretne valahová tartozni. De nem akar úgy járni, mint erőszakos apjával, ezért mindenkitől távolságot tart, amíg rá nem talál a Vesztesek klubjára.”
Jack Dylan Grazer játssza Eddie Kaspbrakot, a megrögzött hipochondert, aki meg nem válna orvosságokkal, asztma-inhalátorral és fertőtlenítő szerekkel megtömött kis táskájától. „Eddie totál idegroncs – jellemzi a figurát Grazer. – Az anyukája miatt állandóan a bacilusoktól retteg, és ez tönkreteszi az életét. Telebeszélték a fejét, hogy gyenge és védtelen, pedig egyáltalán nem az. Amikor szembekerül Pennywise-zal, kiderül, hogy mennyi erő van benne.”
Stanley Uris a csapat legszkeptikusabb tagja: őt Wyatt Oleff alakítja. „Kényszerbetegsége van – magyarázza a karakterről Oleff –, nehezen viseli a rendetlenséget. Ilyenkor bekattan, és nem tudja kezelni a helyzetet.”
A 13 éves Stanley helyzetét tovább nehezíti, hogy a Bar Mitzvah-jára kellene készülnie, ám figyelmét teljesen leköti a bohóc elleni harc.
Jeremy Ray Taylor játssza Ben Hanscomot, aki egy brutális támadás után találkozik a Vesztesekkel – az elkövető nem a bohóc, hanem egy csapat erőszakoskodó tizenéves. „Ő a csapat esze, állandóan a könyvtárban lóg – mondja a figuráról Taylor. – Ben az, aki felfedezi a sok-sok gyilkosságot és eltűnést Derry régmúltjában, amivel halálra rémiszti a többieket. Azelőtt soha nem voltak barátai, és amikor befogadják a Vesztesek klubjába, az a legklasszabb dolog, ami valaha is történt vele.”
Utolsónak Mike Hanlon csatlakozik a klubhoz, aki Chosen Jacobs alakít. „Mike józan, gyakorlatias srác – magyarázza Jacobs. – A város szélén él szerény körülmények között, és még mindig szenved a faji előítéletektől, ugyanis afroamerikai. A Vesztesek klubjában találkozik először az igaz barátsággal.”
A Vesztesek legnagyobb fegyvere a démoni bohóc ellen a bajtársiasság és a szeretet. „Csak úgy élhetik túl ezt a harcot – szögezi le Barbara Muschietti –, ha összetartanak, és szembeszállnak külső és belső démonaikkal.”
Az ifjú színészeknek nem kellett megjátszaniuk a barátságot, mert a munka során ugyanolyan szoros kapcsolat alakult ki közöttük, mint filmbéli megfelelőik közt. A forgatás megkezdése előtt az alkotók egyfajta edzőtáborba vitték őket, ahol Grahame-Smith megismertette őket a nyolcvanas évek világával. „A történet egy olyan korban játszódik, amikor még meg sem születtek, ezért filmekből, könyvekből, játékokból, ruhákból és hasonlókból összeállítottam egy kis szemléltető anyagot – magyarázza a producer. – Megmutattam, hogy nézett ki régen a telefon, milyen volt a tévé, szóval egy kis időutazásra vittem őket a saját gyerekkoromba.”
A közös munka összekovácsolta a gyerekszínészeket: a forgatáson és utána is elválaszthatatlanok voltak, együtt néztek filmeket, együtt buliztak, karaokiztak – ezeken a partikon mellesleg az alkotók és a stáb tagjai is gyakori vendégek voltak.
„Valódi, mély kapcsolat szövődött köztük – hangsúlyozza Andres Muschietti. – Biztos vagyok benne, hogy erre a nyárra örökké emlékezni fognak.”
Bár a Vesztesek klubjának legfőbb ellensége a bohóc, rajta kívül mások is akadnak, akikkel meg kell harcolniuk. A Bowers banda – a Henry Bowers által vezetett erőszakos tizenévesek csapata – állandóan lesben áll, hogy gyenge, sebezhető gyerekeken élje ki állati ösztöneit. „Henry egy elmebeteg barom – jellemzi a figurát megszemélyesítője, Nicholas Hamilton. – Több erőszakos fráternél: igazi szörnyeteg!”
Durvaságban és kegyetlenségben nem maradnak el tőle társai: Patrick Hockstetter, akit Owen Teague-t, Victor Criss, akit Logan Thompson és Belch Huggins, akit Jake Sim alakít.
A gyerekeket fenyegető veszély ellenére Derry felnőtt lakossága nem akar, vagy nem tud segíteni a srácokon: szemet huny Bowersék brutális akciói felett, és nem vesz tudomást a gonoszról, amely a város megalakulása óta tizedeli a lakosságot. Apátiájuk arra utal, hogy Pennywise valamiképp az egész várost a hatalmában tartja. „Egyik gyerek a másik után tűnik el, és ők nem tesznek semmit – magyarázza Grahame-Smith. – A gyerekek rájönnek, hogy a felnőttek nem segítenek rajtuk, még a saját szüleikre se számíthatnak. Egy gyerek számára ennél dermesztőbb érzés aligha létezik.”
PENNYWISE
Láttam valamit. Olyan volt, mint egy… bohóc.
Az alkotók tudták, hogy a bohócot alakító színész karaktere alapvetően meghatározza a film egészét, és hosszas keresés után találtak rá Bill Skarsgårdra.
„Már a meghallgatáson lenyűgözött a teljesítményével – meséli a rendező –, és később is folyamatosan képes volt meglepni. Nem csupán titokzatosságot és valamilyen mélyen gyökerező, elementáris gonoszságot kölcsönzött a figurának, de a bohóc hatásvadász stílusát is remekül elkapta. A megjelenése egy őrültté volt, a testbeszéde viszont kiszámított és nyugtalanító. A szerep hihetetlen fizikai igénybevételt jelentett, de Bill bírta energiával.”
„Andres megbízott bennem, én pedig megbíztam benne – veszi át a szót a színész. – Tudtam, hogy jó kezekben vagyok, és ha kell, megkapom a szükséges korrekciókat. Nagyszerűen tudtunk együtt dolgozni.”
A színész teljesítménye a rendező és a producerek minden várakozását felülmúlta. „Jó előre elképzeltem a bohóc kancsalítását, amivel még talányosabbá és ijesztőbbé akartam tenni a figurát – meséli a rendező. – Említettem is Billnek, hozzátéve, hogy ezt persze majd utómunkával fogjuk összehozni. Mire ő közölte, hogy bízzam rá, megoldja. És így is lett! Egy dologra nem volt képes: a szeme színét kékről sárgára változtatni, ez tényleg CGI. A kancsalításban viszont nincs semmi számítógépes trükközés, ezt ő maga csinálja.”
Muschietti ártatlan babaarcot álmodott a figurának, nagy szemekkel, pisze orral, pelyhes, vékonyszálú hajjal, és dundi orcával.
„Ettől még félelmetesebb – magyarázza a rendező –, mert az ártalmatlan külső éles kontrasztot alkot a borzalmakkal, amiket művel.”
A repedezett dinnyére emlékeztető hatalmas koponyát Alec Gillis és Tom Woodruff, a különleges sminkes hatások két ismert szakembere készítette el. „Általában tiszta lappal kezdjük a munkát – magyarázza Gillis –, de most kaptunk egy nagyon precíz vázlatot, és a rendező részletesen elmondta, milyen ábrázatot szeretne.”
A figura jelmezét Janie Bryant jelmeztervező középkori, reneszánsz és Erzsébet-kori elemekből szőtte össze: a régies motívumok arra utalnak, hogy a bohóc már évszázadok óta gyötri Derry városát.
Az elkészült karaktert szigorúan eldugták a Vesztesek klubját alkotó fiatal színészek elől, mert az alkotók meg akarták őrizni az első reakciók frissességét. „A forgatáson találkoztak először a szörnyeteggel – meséli David Katzenberg producer. – A rémület, amit a szemünkben látunk, őszinte.”
Muschietti sokat gondolkodott a bohóc első felbukkanásán. „Ez a könyv ikonikus jelenete, és tudtam, hogy rengeteg néző várja majd a moziban – mondja a rendező. – A pillanat igéző: Pennywise megjelenése félelmetes és karizmatikus, ugyanakkor körüllengi egyfajta varázslat.”
„Ez a film egyik legfontosabb jelenete – csatlakozik Barbara Muschietti –, olyasmi, ami örökre beleég az emlékezetünkbe. Amióta olvastam a könyvet, esőben magam se tudok elmenni kanális mellett úgy, hogy ne azt érezném, valaki les rám a mélyből. Azt akartuk, hogy ezt a képet soha se felejtse el a néző.”
A SZÖRNYETEG FÉSZKE
Nagyapám szerint a város el van átkozva. És minden itteni bajnak ugyanaz az oka. A gonosz.
Stephen King saját lakóhelyéről, a Maine államban található Bangorról mintázta a regény helyszínét, Darryt. Muschietti ugyan elutazott ide ihletet gyűjteni, de a forgatást logisztikai okokból másutt kellett lebonyolítani, és Derry végül a kanadai Ontarióban lévő Port Hope-ban épült fel.
A film hátborzongató jelenetei közül jó néhány napfényben játszódik, ami komoly fejfájást okozott a film operatőrének, Chung-Hoon Chungnak, hiszen egy napsütötte, festői városkában kellett megteremtenie a halálos félelem érzését.
A Derry határában fekvő, Barrensnek nevezett műveletlen területet a Port Hope-tól nem messze elterülő ritkás erdőségből alakították ki, a történet többi fontos helyszínét pedig Ontaria állam más részein lelték fel, vagy építették meg. A regény rajongói jól ismerik a Neirbotl Streeten lévő elhagyott épületet: ennek külső felvételeihez épített díszletet használtak, a belsőket pedig egy Bleak Street-i házban vették fel.
„Az épület tulajdonosa szabad kezet adott az átalakításokhoz – meséli Claude Paré díszlettervező. – Stukkókkal, viktoriánus díszítményekkel láttuk el a belső falakat, és a padlót telehordtuk száraz falevelekkel, amiket a szél sodort be a törött ablakokon. Az üveget néhol régi újságokkal pótoltuk, amiket eredeti, Viktória korabeli hírlapok alapján nyomtattunk, mégpedig két oldalas technikával, mert a nagyfényben átsejlik a külső felük is.”
A díszletház homlokzatát vadonatúj deszkákból rótták össze, amelyeket aztán ezüstszürkére öregítettek, és ugyanilyen színűre festették a redőnyöket is.
„Fontos volt, hogy a ház külseje és belseje a néző tudatában összekapcsolódjon – magyarázza a díszlettervező. – Ezért a homlokzatot vadszőlővel futtattuk be, és a réseken benyomakodó indákat lelógattuk az ablakok belső oldalán.”
A stúdiófelvételek három nagy műteremben zajlottak a torontói Pinewood Studios területén. Az egyikben építette meg Paré csapata azt a tágas ciszternát, ahol Pennywise a gyerekektől elorzott kacatokból, ruhadarabokból és használati tárgyakból beendezte groteszk föld alatti birodalmát.
Főhadiszállásának legfeltűnőbb, egyben legrémületesebb eleme az a feltornyosuló játékhalom, amelynek egyes darabjai több száz évesek. Valamennyi játék a bohóc áldozataié volt. „A kupac alján lévők már megfeketedtek az időtől – mondja Paré. – Minél feljebb haladunk, annál újabbak a játékok.”
Műteremben építették meg azt a hatalmas szellőző- és csatornahálózatot is, amibe a Vesztesek oly bátran bemerészkednek.
Pennywise felbukkanását a kanálisnál két részletben forgatták. Azt a részt, amikor a sárga esőkabátos Georgie a zuhogó esőben a csatorna felé száguldó papírhajó után rohan, Port Hope-ban rögzítették, a kisfiú és a bohóc közti hátborzongató beszélgetést pedig műteremben, egy épített díszletben vették fel.
Pennywise fontos tartozékai a piros léggömbök. „Az Az elképzelhetetlen ezek nélkül – szögezi le Andres Muschietti. – Amikor a bohóc először bukkan fel, kezében egy csokor lufival, a jó szemű nézőknek feltűnhet, hogy a léggömbök valahogy torzak, természetellenesek. Ennek oka az, hogy nem valódiak, Pennywise, aki alakváltó szörnyeteg, maga hozza őket létre testének kiterjesztéseiként. Szerintem van abban valami különösen hátborzongató, amikor egy kedves, hétköznapi tárgy ilyen beteg formában jelenik meg.”
HALLOD EZT?
Ha visszatér, mi is visszajövünk…
A rendező Chris Jenkins és Michael Keller utószinkron-hangmérnök, Victor Ray Ennis hangvágó és Paul Hackner hangzástervező segítségével alkotta meg azt a telt, gazdag hangzásképet, ami a nézőt bevezeti Derry borzalmakkal teli világába.
„Az egyik leghatásosabb eszközünk a csend volt – avat be Keller. – A filmben sok jelenetnél alkalmaztuk. Ilyenkor a néző érzi, hogy valami rémisztő fog történni, de nem tudja pontosan, mikor, mert nem segíti a zene, és ettől még jobban izgul.”
A csend mellett az atmoszférikus hatásokkal is sokat játszottak az alkotók. Hátborzongató neszek járják át a Neibolt Street-i házat, és Derry csatornahálózatának is megvan a maga sajátos hangzásvilága. „A szűk járatokban mono hangot használtunk – magyarázza Keller –, a bohóc ciszternájában pedig visszaverődésekből, sokféle környezeti zajból szőttük össze a félelmetes hangkulisszát.”
A film zenéjét Benjamin Wallfisch komponálta, aki a nyolcvanas éves kalandfilmjeinek szimfonikus zenei hangzásából merített. Külön témát kapott a bohóc, a Vesztesek klubja, Georgie, sőt, még maga Derry városa is.
Pennywise témája egy 17. századi gyerekdalból, a „Narancsok és citromok”-ból származik, amely egyes történészek szerint a gyerekáldozathoz kapcsolódik. „A dal a felszínen játékos és ártatlan – fejtegeti Wallfisch –, belül azonban sötét és ördögi, akárcsak a filmünk főgonosza.”
„Az emberek az imádják, ha a moziban megijesztik őket, mert így biztonságos környezetben élhetnek át olyan érzéseket, amiket a valóságban sohasem tapasztalnak meg – indokolja a horrorok népszerűségét Stephen King. – Ez a film azonban a rémüldözésen kívül arra is esélyt kínál, hogy felnőttként újraéljük gyermekkorunk erős érzéseit.”
„Olyan filmet akartam csinálni, ami megérinti a nézőt – összegez Muschietti. – Horror, de a barátságról, a szeretetről és a hit erejéről is szól. Érzelmi utazásra viszi a nézőt… de kapcsolják be a biztonsági öveket, mert ez menet nagyon ijesztő lesz!”
A SZÍNÉSZEK
JAEDEN LIEBERHER (Bill Denbrough) a 2014-es St. Vincentben mutatkozott be, alakításáért a legjobb fiatal színésznek járó Critics’ Choice Awardra jelölték. Játszott az Éjféli látomásban (Midnight Special), a Bizonyosságban (The Confirmation) és az Alohában.
BILL SKARSGåRD (Pennywise) Stellan Skarsgård fia. Legutóbbi filmje az Atomszőke (Atomic Blonde), ezt megelőzően Az utolsó vakációban (Himlen är oskyldigt bla) és a Victoriában szerepelt.
FINN WOLFHARD (Richie Tozier) a 2013-as Utóhatásban (Aftermath) debütált. Jelenleg a Netflixen futó „Stranger Things”-ben látható, a tizenévesekről szóló sci-fi sorozat egyik főszerepét alakítja.
JACK DYLAN GRAZER (Eddie Kaspbrak) eddigi két filmje a „Tales of Halloween” és a „Scales: Mermaids are Real”. Visszatérő szereplője a CBS-en futó “Me, Myself and I” komédiasorozatnak.
SOPHIA LILLIS (Beverly Marsh) New Yorkban született, és rangos művészeti intézményekben, köztük a Lee Strasberg Institute-ban csiszolta tudását. Szerepelt a „37” című független filmben, és számos rövidfilmben.
JEREMY RAY TAYLOR (Ben Hanscom) játszott az Alvin és a mókusok – A mókás menetben (Alvin and the Chipmunks: The Road Chip), A Hangyában (Ant-Man) és A 42-esben (42).
WYATT OLEFF (Stanley Uris) volt az ifjú Peter Quill A galaxis őrzőiben (Guardians of the Galaxy), és A galaxis őrzői vol. 2-ben (Guardians of the Galaxy: Vol. 2).
CHOSEN JACOBS (Mike Hanlon) a Hawaii Five-0-ban az egyik főszereplő fiát alakította, és más sorozatokban is feltűnt. A színészkedés mellett énekel és táncol.
NICHOLAS HAMILTON (Henry Bowers) legutóbb A Setét Toronyban szerepelt. Korábban láthattuk a Captain Fantasticban.
AZ ALKOTÓK
ANDRES MUSCHIETTI (rendező) Argentínában nőtt fel, és reklámfilmekkel kezdte rendezői pályáját, majd Argentínából átköltözött Spanyolországba, ahol filmgyártó céget hozott létre a nővérével, Barbara Muschiettivel. Olyan óriáscégeknek dolgozott, mint a Coca Cola, a Mercedes és a Ford, és reklámfilmjeivel számos díjat nyert.
Első filmje a Mama című horror volt, amit azonos című rövidfilmjéből rendezett. A forgatókönyvet Barbara Muschiettivel és Neil Grossszal közösen írta. A film 2013 egyik nagy sikere lett, a Fantasporto Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat.
ROY LEE (producer) a Vertigo Entertainment alapítója és tulajdonosa. Néhány sikerfilmje a közelmúltból: A Lego kaland, Lego Batman – A film (The LEGO Batman Movie), Így neveld a sárkányodat (How to Train Your Dragon), Így neveld a sárkányodat 2. (How to Train Your Dragon 2).
DAN LIN (producer) a Lin Pictures vezérigazgatója. Cége gyártotta A Lego kalandot, a LEGO Batman – A filmet és a Halállistát (Death Note).
SETH GRAHAME-SMITH (producer) sikeres regény- és forgatókönyvíró, film- és tévéproducer. A „Pride and Prejudice and Zombies” című regénye dobogós volt a New York Times könyvlistáján, és Büszkeség és balitélet meg a zombik (Pride and Prejudice and Zombies) címmel meg is filmesítették. David Katzenberggel közösen létrehozott filmgyártó cége, a KatzSmith Produkcions szállította az MTV-nek a csatorna első forgatókönyvön alapuló, élőszereplős komédiasorozatát, a „The Hard Times of RJ Berger”-t.
DAVID KATZENBERG (producer) Seth Grahame-Smith partnere a KatzSmith Productionsban.
BARBARA MUSCHIETTI (producer) volt a Mama társforgatókönyvírója és producere. Testvérével, Andressel közös filmgyártó cégük, a Toma 78 több száz reklámfilmet készített.
CHASE PALMER (forgatókönyvíró) idáig főleg kisfilmekkel vétette észre magát: két munkája, a „Neo-Noir” és „Shock and Awe” bejárta a világot, és számos fesztiváldíjat nyert.
Cary Fukunaga (forgatókönyvíró) rendezte A törvény nevében (True Detective) című krimisorozat első évadának nyolc epizódját. Legutóbbi rendezése, a „Beasts of No Nation” bekerült a Velencei és a Torontói Filmfesztivál versenyprogramjába.
GARY DAUBERMAN (forgatókönyvíró) jegyzi az Annabelle és az Annabelle 2 – A teremtés (Annabelle: Creation) című horrorfilmek forgatókönyvét.
STEPHEN KING (a film alapjául szolgáló mű szerzője) több mint ötven regényt írt. 1997-ben O.Henry-díjat, 2003-ban pedig Nemzeti Könydíjat kapott, amit a Nobel- és a Pulitzer-díj után a harmadik legrangosabb irodalmi elismerésként tartanak számon.
Műveiből rengeteg feldolgozás készült, köztük olyan sikerek, mint a Ragyogás (The Shining), A remény rabjai (The Shawshank Redemption), a Tortúra (Misery), a Dolores Claiborne, a Halálsoron (The Green Mile), A titkos ablak (Secret Window) és A Setét Torony (The Dark Tower).
A horror királya ma is abban a városkában, Bangorban él és alkot, amelyről az Az helyszínét, Derryt megmintázta.
CHUNG-HOON CHUNG (operatőr) Chan-wook Park dél-koreai rendező állandó alkotótársa; legismertebb közös munkájuk az Oldboy, amely 2004-ben Cannes-ban elnyerte a Zsűri Nagydíját.
Az Egyesült Államokban a Vonzásokkal (Stoker) debütált, majd 2015-ben Alfonso Gomez-Rejonnal leforgatta az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halnit (Me and Earl and the Dying Girl), 2016-ban pedig újból régi barátjával, Chan-wook Parkkal társult, és elkészítette A szobalányt (Agassi/ The Handmaiden).
CLAUDE PARÉ (díszlettervező) néhány korábbi filmje: Adeline varázslatos élete (The Age of Adaline), Percy Jackson – Szörnyek tengere (Percy Jackson: Sea of Monsters), Underworld – Az ébredés (Underworld: Awakening), A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes), Éjszaka a múzeumben (Night at the Museum), Éjszaka a múzeumban 2. (Night at the Museum: Battle of the Smithsonian).
JASON BALLANTINE (vágó) húsz éve van a pályán, ő vágta többek közt a Mad Max – A harag útját (Mad Max: Fury Road), A nagy Gatsbyt (The Great Gatsby), a Bárcsak itt lennélt (Which You Were Here), a Bűnös utakont (Rogue) és a Wolf Creek – A haláltúrát (Wolf Creek).
Janie Bryant (jelmeztervező) a Deadwood jelmezeiért Emmy-díjat kapott, és a Mad Man – Reklámőrültekért is többször jelölték. Filmes munkái közül kiemelkedik Az utolsó ház balra (The Last House on the Left) és a Sziklák szeme 2. (The Hills Have Eyes II.)
BENJAMIN WALLFISCH (zeneszerző) Golden Globe- és Emmy-díjra jelölt zeneszerző, aki korábban olyan nagysikerű horrorokhoz komponált, mint az Amikor kialszik a fény (Lights out) és az Annabelle 2. Néhány további filmje: Kedves Wendy! (Dear Wendy), Istenek kalapácsa (Hammer of the Gods), Bhopal: ima az esőért (Bhopal: A Prayer for Rain). Dario Marianelli munkatársaként ő hangszerelte és vezényelte a Vágy és vezeklés (Atonement) Oscar-díjas zenéjét.
A Warner Bros. bemutatja ”IT” JAEDEN LIEBERHER, BILL SKARSGåRD, FINN WOLFHARD, JACK DYLAN GRAZER, SOPHIA LILLIS, JEREMY RAY TAYLOR, WYATT OLEFF, CHOSEN JACOBS, NICHOLAS HAMILTON. Producer: ROY LEE, DAN LIN, SETH GRAHAME-SMITH, DAVID KATZENBERG, BARBARA MUSCHIETTI. Forgatókönyv: CHASE PALMER, Cary Fukunaga, GARY DAUBERMAN. Eredeti regény: STEPHEN KING. Kép: CHUNG-HOON CHUNG. Díszlet: CLAUDE PARÉ. Vágó: JASON BALLANTINE. Jelmez: Janie Bryant. Zene: BENJAMIN WALLFISCH. Rendezte: ANDRES MUSCHIETTI
Színes, szinkronizált amerikai film, 2017
