Per Olov Enquist: Példázatok könyve – Szerelmes regény
Fordította: Kúnos László
Svédország, 1949. Egy 15 éves fiú találkozik egy 51 éves nővel. Ami ezután következik, katartikus élmény, amely a fiú egész életére kihat. Annál is inkább, mert senkinek nem beszélhet róla.
De vajon meddig tart ez a tilalom?
Idős korában visszatekintve az életét mélyen és mindörökre megváltoztató kapcsolatra, Per Olov Enquist, a svéd irodalom élő klasszikusa úgy döntött, felfedi elhallgatott történetét: megírta azt a könyvet, amelyet egész életében megíratlanul hordozott magában.
A kötet a nagy sikerű önéletrajz, a magyarul 2011-ben megjelent Egy másik élet „javított kiadás”-a, amelyben Enquist megírja a megírhatatlant.
„A gyalult deszkapadlón játszódó csábítási jelenet szépsége és komikuma páratlan az egész világirodalomban.”
FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEIZUNG
„Levél lett belőle attól, aki még él, ahhoz, aki már halott. És Enquist egyik legnagyszerűbb könyve. Most írta meg.”
SVENSKA DAGBLADET
„Enquist regénye mélyen felkavarja és egyenesen szíven találja az olvasót.”
DEUTSCHLAND RADIO
„Per Olov Enquist még soha nem volt ennyire tétova és ennyire borús és ugyanakkor ennyire könnyed és ennyire szuverén.”
NEUE ZÜRCHER ZEIZUNG
„A végeredmény valóban szerelmes regény lett, vérbő még a maga aszkétikusságában is. És igazságot szolgáltat, az irodalom igazságát, vagyis szavakba foglalja, ami túl van a szavakon … Nagyon szép.”
DAGENS NYHETER
„Ennek az évnek messze a legjobb regénye, Svédország legnagyobb élő írójának magával ragadó elbeszélése egy élet kínjairól, kudarcairól, egyszerre keserves és felszabadító élményeiről – olykor finom, rejtőzködő humorba csomagolva.”
JYLLANDS-POSTEN
Megrendelés
Megjelenés: 2017. október 25.
Oldalszám: 240 oldal
Méret: 123 x 184 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 2999 Ft
ISBN: 978 963 14 3439 2
Részlet a regényből
Egyszer csak minden felfeslett: 2011 februárjában megkapta a megperzselődött jegyzetfüzet lapjait.
Először nem jött rá, hogy biankó csekket kapott. Hiszen az a jegyzetfüzet volt, melyről egyszer már írt.
Az a jegyzetfüzet, melybe apja, aki már hetvenhat éve halott, feljegyezte az anyjához írt szerelmes dalait. Amikor meghalt, anyja elégette a füzetet. Így lehetett rendezni a helyzetet. Anyja így rendezte. Visszavonhatatlanná tette. Nem akarta, hogy a férje versek írója legyen, mivel a versírás bűn, a szerelmes versek ragacsosak, mint a szirup, ha nem vigyáz, rátapadnak megboldogult férje emlékére is.
Vagy anyja csak az élet mocskától rettegett?
Lényegében a szerelmet is az élet mocskának tartotta. Ha az ember ebben az állapotban megfagy, és ha valaki az arcára dermedt jégréteget nézi, fenyegetően nyilvánvalóvá válik, hogy amit lát, az szerelem. A beledermedés bűnnek számít, és mivel nagyon fáj, bűn is, talán halálos bűn, ami egy kicsit zavaros magyarázat, de anyja így magyarázta, és mindenesetre a döntése visszavonhatatlan volt. A dolgot úgy intézte el, hogy elégette az apja verseit tartalmazó füzetet, eltüntette az egyetlen nyomot, ami az ő múltja lehetett volna a költészet történetében, ami persze az ő saját története is volt, a születéséé, és ami bizonyára magyarázatul szolgálhatott volna arra, miért halt meg majdnem Izlandon.
A folytatáshoz kattintson ide!
Oravecz Imre: Héj
Az életműsorozat új kötete
Negyvenöt éve, 1972-ben jelent meg először Oravecz Imre első, nagy hatású verseskötete, a Héj. A könyv a rendszerváltás után teljesebb lett: visszakerültek azok a szövegek, amelyeket annak idején a cenzúra húzott ki, és Oravecz részben át is dolgozta művét. Visszapillantva láthatjuk, merre és miképpen nézett előre lírájában a fiatal Oravecz Imre: hogyan kísérletezik a formákkal és talál hangot; hogyan lesz ez a költészet egyszerre képi és fogalmi, elvont és érzéki.
Megrendelés
Megjelenés: 2017. október 25.
Oldalszám: 120 oldal
Méret: 135 x 197 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 2999 Ft
ISBN: 978 963 14 3543 6
Oravecz Imre
A Heves megyei Szajlán született 1943. február 15-én.
Általános iskolába szülőfalujában járt, Szentgotthárdon érettségizett. 1962 és 1967 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult magyar–német szakon, és ugyanott diplomát szerzett. Első versei az Alföldben jelentek meg 1962-ben – 1975-ig egyetlen más hazai országos terjesztésű orgánum sem közölte szövegeit. 1967-ben Budapestre költözött. 1968-ban versei megjelentek az újvidéki Hídban, Bori Imre kísérőtanulmányával. Első kötetét a Szépirodalmi Kiadó szerkesztői visszautasították, de verseit beválogatták a Költők egymás közt című antológiába, amelyben a fiatal költőt Weöres Sándor mutatta be. Első önálló kötete, a Héj négy évvel később, 1972-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. Nem sokkal később disszidált: először Párizsba, később Londonba ment, majd 1973-ban három hónapot az Egyesült Államokban, Iowa Cityben töltött az International Writing Program irodalmi ösztöndíjasaként. Még ebben az évben hazatért Magyarországra. Illyés Gyula lánya, Illyés Mária közbenjárására 1974-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Idegennyelvi Intézetében volt tanársegéd. 1976-ban másodszor is disszidált: Chicagóban beiratkozott az Illinois-i Egyetemre, nyelvészetet és kulturális antropológiát tanult. Nemsokára újra hazatért. 1979-ben a Magvetőnél megjelent Egy földterület növénytakarójának változása című második kötete, a Móra Kiadónál pedig Máshogy mindenki más című gyermekverskötete.
1982 és 1984 között az Élet és Irodalom munkatársa volt, A hopik könyve című harmadik verseskötete 1983-ban jelent meg. 1985–86-ban vendégtanár volt a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán: angol versírást tanított, a modern német líráról adott elő, fiával bejárta a délnyugati államokat. 1988-ban újra disszidálni akart: egyéves berlini DAAD-ösztöndíja után nem kívánt visszatérni Magyarországra, de a rendszerváltozás miatt harmadszor is hazatért. Megjelent 1972. szeptember című negyedik, nagy sikerű verseskötete. 1989-ben József Attila-díjat kapott, de azt nyílt levélben visszautasította. 1990-ben kormányfőtanácsosi minőségben a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett. Tíz hónap múlva lemondott tisztségéről. 1991–92-ben főmunkatársa és rovatvezetője volt az Új Magyarország című napilapnak, de távozni kényszerült, ahogyan egy évvel később a Pesti Hírlaptól is. 1994-ben a Helikon Kiadónál A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása címmel megjelent egybegyűjtött verseinek kötete.
1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Piliscsabán, német irodalmat és amerikai őskultúrát tanít. Eddigi költői fő műve, Halászóember (Szajla. Töredékek egy faluregényhez 1987–1997) című verseskötete 1998-ban jelent meg a pécsi Jelenkor Kiadónál. 2003-ban Kossuth-díjat kapott. Az indoklás szerint költői életművével, a tárgyias költészet objektív világának átszellemítésével, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtésével érdemelte ki a kitüntetést. A régóta tervezett, az életmű alakulásának középpontjában álló faluregény első kötete, Ondrok gödre. Az álom anyaga, első könyv (Pécs, Jelenkor) 2007-ben jelent meg; folytatása, a Kaliforniai fürj 2012-ben. Legutóbbi könyve, a Távozó fa című verseskötet 2015-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. Regényfolyamának új összefoglaló címe A rög gyermekei. Az első kötet (Ondrok gödre) új, átdolgozott kiadása a 2006-os Könyvhétre jelent meg, ezt követi a Kaliforniai fürj, a regénysorozat harmadik darabja pedig az Ókontri lesz.
A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Távozó fa (2015), Ondrok gödre (2016), Máshogy mindenki más(2016), Kaliforniai fürj (2017), Héj (2017)
Fontosabb díjak, elismerések
Pásztor Béla-díj (1970), Kassák-díj (1972), Alföld-díj (1981, 1997), Füst Milán-díj (1985), DAAD-ösztöndíj (1988), Örley-díj (1988), A Jövő Irodalmáért-jutalom (1988), József Attila-díj (1989 – nem vette át), Weöres Sándor-díj (1996), az Év Könyve-jutalom (1997), a Szépírók Társaságának díja (2001), MAOE Alkotói Nagydíj (2002), Kossuth-díj (2003) Artisjus-díj (2008), Príma-díj (2015), Aegon Művészeti Díj (2016)
